Magyar Egyház, 1996 (75. évfolyam, 1-2. szám)
1996 / 1. szám
MAGYAR EGYHÁZ 3. oldal MAGYAR REFORMÁTUSOK III. VILÁGTALÁLKOZÓJA MILLE CENTENÁRIUM 896 - 1996 Boldog ünneplést Magyarország! Happy anniversary Hungary. Ezerszáz évesek lettünk 1996. január elsején. Mármint az ország. Csodálatos érzés. A jó Istennek legyen hála ezért és dicsőség nagy nevének. Ilyenkor akaratlanul is felmerül a kérdés: mi is az, amiért hálálkodásra és imára kulcsolódik a kezünk? Nézem a falon a Kárpát medence térképét és máris jön a válasz: Nézd, ott van az ország! Vagyunk! Vagyunk? Hát ha azt vesszük, hogy a Római Birodalomtól a Szovjetunióig oly sok-sok elnyomó hatalom és ország eltűnt a történelmi süllyesztőben, akkor nincs okunk a panaszra. S hogy most nincs még egy tengerünk sem, amely mosná bármelyik határunkat, csak azzal vigasztalhatjuk magunkat, hogy amíg Szlovákiában törvényekkel ölik meg magyar nyelvünket, addig felemelték a Duna vizéből táplálkozó csallóközi kutak szintjét. Aztán Vereckét keresem, de apró, alig olvasható betűkkel csak a hágót találom. Opusztaszer és Pusztaszer - nincsenek feltüntetve. Pannonhalma viszont rajta van - mintha tudták volna a szerkesztők, hogy 1996-ban ezzel a várossal válik ezerévessé magyar oktatásunk. S aztán egyremásra jönnek az évfordulók, dátumok: Muhi puszta - a csata, a tatárok - 755 éve történt, Mohács pontosan 470 éve. A Sárospataki Kollégium 1531- ben alakult - 465 éve - s a számok mind, mind „kerekek”. Trianont nem is említem - kiesik az ilyen évfordulók sorából — Helsinki is! Pedig Trianon többet ártott nekünk, mint Muhi és Mohács együttvéve. Aztán — meglepetésünkre — Luther Márton bukkan elő az évfordulós rendszerből. 0, aki 1546-ban, azaz 450 éve halt meg. Hogyan kerül ő ide - kérdezem magamtól - hiszen Illyés Gyula is halott már, s így ki törődik vele, hogy hol lenne ma a magyarság ha Luther és Kálvin egykor nem lettek volna? Van-e hát köze a Magyar Reformátusok III. Világtalálkozójának és a Millecentenáriumnak egymáshoz? Eszembe jut, hogy a „Tebenned Bíztunk” hírlap decemberi számában Nagy Kálmán esperes ugyanezen problémákkal vívódik. Hadd válaszoljon most ő helyettem, hiszen ő is arra keres választ, hogy mire készülünk és hogy mire készüljünk a Magyar Reformátusok III. Világtalálkozójával kapcsolatban: „Egy jelentős demonstrációra, ami bizonyítja a magyar reformátusság létét a szétszabdalt határok és földrajzi távolságok ellenére is valós egységét és a próbák között az egymásért hordozott felelősségünket. Hisszük, hogy a magyarságnak küldetése van a világban. Nekünk, az anyaországiaknak egyértelmű ez a küldetés a szétszórtságban élő véreink iránt. Magyarságunk léte szempontjából nem közömbös, hogy a harmadik nemzedék még magyar lesz-e, vagy teljesen asszimilálódik, felszívódik és eltűnik környezetében. Hisszük és meggyőződéssel valljuk, hogy a Magyar Református Egyháznak küldetése van népünk körében; a Krisztusban adott jó hír megszólaltatása, továbbadása. Sokan valljuk meggyőződéssel, hogy erre Istentől ajándékba adott lehetőség a Világtalákozó rendezvényeiben való aktív részvétel. — A mi szent elkötelezettségünk Krisztust prédikálni, hozzá hívni, igaz hitre segíteni.” „Készüljünk! - írja befejezésül Nagy Kálmán esperes - Az Úr egy nagy állóvíz megmozdulására, egy nagy mélységből való felemelkedésre ad lehetőséget. Ne csak készüljünk, de éljünk a kegyelem adta lehetőséggel. Isten segítsen leikével, tanácsoljon igéjével és adja bőséggel áldását!” KÖSZÖNTJÜK A SÁROSPATAKI KOLLÉGIUM KÓRUSÁT Sokunknak régi vágya teljesült, amikor végre megjött a hír, jön a Pataki Kórus. A Debreceni Kántus és a Kolozsvári Líceum amerikai szereplése és sikere után most a sárospatakiakon van a sor. Reméljük, hogy órájuk is, mint a magyar népdal, a kórusmű és az egyházi zenekultúra legkiválóbb művelőire fognak azon gyülekezeteink emlékezni, akik Amerika és Kanada keleti felén élve olyan szerencsések voltak, hogy ebben a nagy élményben részesülhettek. Sajnos a turné - a diákok és a teológusok húsvéti vakációja miatt - mindössze három hétre korlátozódott s így egyházaink több mint felét nem kereshették fel a patakiak. Lapzárta miatt most nem foglalkozhatunk a kórus szereplésével, de a Magyar Egyház következő számában részletesen és képekben is beszámolunk majd róluk. Ezúton is kifejezzük köszönetünket és hálánkat az Amerikai Magyar Református Lelkészegyesület vezetőinek és tagjainak a Sárospataki Kollégium Kórusa kihozataláért. A kórus vezetőinek és tagjainak pedig sok szerencsét és amerikai szereplésükre a jó Isten áldását kérjük. A Szerkesztő
