Magyar Egyház, 1996 (75. évfolyam, 1-2. szám)
1996 / 1. szám
4. oldal MAGYAR EGYHÁZ NINCS ITT... „Az angyal mondá: ti ne féljetek.” (Mt. 28:6) Az Úr Jézus Krisztus földi életének utolsó szakasza van legbővebben megírva az evangéliumokban. Ha valaki elolvassa Krisztus szenvedésére, keresztre feszítésére, halálára és feltámadására vonatkozó fejezeteket a Szentírásból, lehetetlen, hogy észre ne vegye, hogy itt van a mi hitünknek a fundámentuma, itt van életünknek fő célja, az, hogy halálával és feltámadásával utat mutasson követőinek az örök életre. Isten eleve elrendelése volt, hogy Fiának földre való alászállása, élete példája, tanítása, minden, de minden előkészítse tanítványait, hogy miképpen reménykedjenek, amikor a tragédia legsötétebb fellegekkel veszi körül őket, felragyogjon előttük Isten fényes napja és a halálból való feltámadás csodája vezesse őket diadalról diadalra. Jelentette Krisztus az ő szenvedéseit és a tanítványok szinte hihetetlennek vélték, amit Uruk mondott: „Tudjátok, hogy két nap múlva húsvét ünnepe lészen és az embernek Fia elárultatik, hogy megfeszíttessék.” Micsoda sorozata következett ezután az eseményeknek, az utolsó vacsora, Júdás árulása, elmondja Jézus, hogy „... mindnyájan azon az éjszakán megbotránkoznak, énbennem, mert meg van írva megverem a pásztort és elszélednek a nyáj juhai.” Megható részei a bibliának, amint leírja Jézus Krisztus elfogattatását, Kajafás és Pilátus előtt való kihallgattatását, ki van akit nem érintene szíven Péter háromszori megtagadása, amint erősítgette: „Nem is ismerem ezt az embert!”. Mily csúfos halált szenvedett, megalázták, megcsúfolták és a Golgotán keresztre feszítették. Temetéséről egyik tanítványa, Arimáthiai József gondoskodott. Húsvét hajnala hasadt és az asszonyok ősi szokás szerint be akarták Jézus testét balzsamozni, kimentek a temetőbe. A húsvéti csoda megkezdődött: „...földindulás lön, az Úr angyala leszállván a mennyből elhengeríté a követ a sír szájáról.” A sírhoz kirendelt őrök félelmükben megrettentek, olyanokká lettek, mint a halottak és az angyal szól az asszonyokhoz: „Ne féljetek, tudom, hogy a megfeszített Jézust keresitek.” A félelem abban az időben is ismeretes volt, s azóta is, soha egyetlen korszakban vagy szerte a világban a félelmet nem tudta senki kiirtani. Borzasztó élménye volt sokaknak a két világháborúban látott pusztítás és emberek millióinak szívét szorongatta a félelem. Oklahomában a múlt évben történt óriási bomba robbantásakor, amikor a kilenc-tíz emeletes épülettömb porba hullott, ki tudná leírni a félelmet, ami ott volt az áldozatok és szerencsétlenséget túlélők orcáin? Amikor valami természetellenes, ismeretlen nagy és váratlan esemény rázza meg az embert, bizony be kell vallani, hogy szükség van arra, hogy Isten eloszlassa a félelmet. Ezt tette az angyal, szólt: .....ti ne féljetek, tudom, hogy Jézust keresitek.” A húsvéti üzenet szólt az asszonyokhoz: „Krisztus nincs itt, mert feltámadott”, amint meg is mondotta, jertek lássátok a helyet, ahol feküdt az Úr. Krisztus feltámadásának az öröme először nehezen töltötte be a tanítványok szívét. Nem olyan egyszerű elfogadni olyan lehetetlennek látszó dolgot, amit emberi ésszel megmagyarázni nem lehet. Ki tudta volna akkor, vagy azóta is, a mai időkig megmagyarázni, hogy miképpen történt Jézus Krisztus feltámadása? Ez hit kérdése. Azok, akik akkor tanúbizonyságai voltak a húsvéti üres sírnak, azok akik találkoztak a feltámadott, dicsőséges testet öltött Krisztussal, elmondták és a mi számunkra minden kétséget kizáróan leírták, s mi akik hiszünk Istenben, nem kételkedhetünk abban, hogy Krisztus valóban feltámadott a halottak közül, 0 él és tanítványaival még negyven napon át többször találkozott, előttük semmi sem volt olyan bizonyos, mint a feltámadott Úr Krisztus, akit láttak, szavát hallották és megismerték, vele egy asztal körül ültek és látták, mint vette a kenyeret és halat és velük együtt evett. Ez a feltámadásba vetett hit erősítette meg az azelőtti félénk és gyenge tanítványokat, hogy a Szentlélek kitöltése után elinduljanak és meghódítsák az egész világot. Krisztus nem maradt a sírban, feltámadott. Ez húsvét üzenete, a mi Urunk él és evangéliuma ma is éltető erő. „Higyj azért és bízzál benne: ne félj, ő megtart az élet bármilyen nehéz küzdelmében is!” Á. D. KÖSZÖNET Lapunk ezen számában felhasznált anyagokért köszönetünket fejezzük ki a Reformpressnek, a Reformátusok Lapjának és a Presbiternek segítségükért. Név szerint is: Czövek Olivérnek, Békefi Lajosnak, Füle Lajosnak, Nagy Kálmánnak és Szentimrey Mihálynak.
