Magyar Egyház, 1994 (73. évfolyam, 1-4. szám)
1994 / 3. szám
1 MAGYAREGYHÁZ 3. oldal Az 1962-ben indult II. Vatikáni Zsinat a római katolikus egyház jelentős megújulását jelentette. A zsinat kiértékelését illetőleg egy református vélemény szerint két magatartás lehetséges—mindkettő veszedelmes. Az egyik az előítélettel teli merevség, a másik az elvekkel megalkuvó, szentimentális engedékenység. Mi, reformátusok, mondhatjuk, hogy a pápa nem csalatkozhatatlan, Mária mennybemenetele és a Mária-kultusz egyéb formái elfogadhatatlanok, más római katolikus tanítások a tisztítótűztől a papi nőtlenségig idegenek és Szentírás-ellenesek. A római katolikus tanítás mondhatja viszont, hogy ezekből ők nem engednek. A dolognak ilyen merevséggel való elintézése azt jelentené, hogy Krisztus főpapi imádsága:,,...mindnyájan egyek legyenek” csak úgy válhatnék valóra, ha vagy a római katolikusok mind reformátusokká vagy a reformátusok mind római katolikusokká válnának. Mivel pedig ez aligha valószínű, következésképpen felesleges minden erőlködés. Raiser EVT főtitkár II. János Pál pápa újabb kinyilatkoztatásaiban a római felfogás merevségének növekedését látja. A másik felfogás éppoly könnyen erőt vehet az egységre törekvőkön. Mindkét oldalról hallhatunk olyan kijelentéseket, hogy a világnak a mai nyomorúságos világhelyzetben egységes kereszténységre van szüksége, mindkét félnek kell egy kicsit engedni, hogy eljuthassanak egy kompromisszumhoz. Világos, hogy amilyen akadály a merevség, éppoly veszedelmes az érzelmektől fűtött, minden áron való egység keresés. Krisztus egyházának földi egységét nem lehet olyan tárgyalások által elérni, mint amilyenek munkaadók és munkavállalók között szokásosak! Megoldás-keresésünkben református hűséggel forduljunk a Szentíráshoz. A Rómaiakhoz írott levél 12- ik része 2-ik verséhez: „Ne igazodjatok a világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek: mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes.” Világos, hogy a római egyháznak nem írhatjuk elő, hogy miként cselekedjék, de nekünk figyelnünk kell Isten igéjére és ránk kötelező parancsára: át kell formálódnunk szüntelen megújulással és egyházi életünk, Amerikai Magyar Református egyházunk, közösségi életünk és mindenekelőtt egyéni életünk szüntelen újraértékelésével, hogy mindez Istennek jó, neki tetsző és tökéletes legyen. Hitünk szerint ebben van a keresztyén egység reménysége. Harsányt András SZÁZÉVES A TRENTONI MAGYAR REFORMÁTUS EGYHÁZ Az amerikai magyar reformátusság egyik legrégibb gyülekezete ebben az évben ünnepelte alapításának századik évfordulóját. Az óhaza észak-keleti megyéiből idevándoroltak elemi szükségét érezték annak, hogy az azonos hitet vallók együvé tartozzanak, s felépítsék Isten házát, hálaadásuk és könyörgésük szent helyét. New Jersey fővárosába, Trentonba sokakat vonzott a fellendülő nehézipar teremtette munkalehetőség. Viszonylag rövid idő alatt népes magyar közösség jutott így kenyérhez. Mások kisebb földterületek vásárolva, a magyar paraszti gazdálkodás tapasztalatait és szorgalmát hozva magukkal rövid idő alatt virágzó farmgazdaságokat alakítottak ki a nagyváros környékén. A most hetvenévesek szüleinek nemzedéke alkotta azt a magyar református közösséget, mely dacolva a népek nagy tengerébe való beolvadás megannyi kísértésével, igyekezett megőrizni nyelvét, kultúráját és hitét. Ezt a kincset adták tovább egy évszázadon keresztül. A közös nyelv, a közös sors, a magyarságot ért közös történelmi bánatok és dicsőségek örökségében való részesedés, és nem utolsósorban a kálvinista identitás bibliás kegyessége jelentették a megtartó erőt, a szorongatottságban a reménységet. A Trentonban letelepedettek az elsők között látnak hozzá gyülekezetszervezéshez, majd a templom építéshez. Hitük, tenniakarásuk és egységük szembetűnő jeleként a gazdasági világválság idején impozáns iskolaépületet emelnek. Ma ez az épület magyar reformátusság első püspökének, a Trentonban évtizedeken át szolgáló lelkipásztornak, Dr. Béky Zoltánnak a nevét viseli. Hitvalló atyák, csendesen imádkozó, gyermekeiket magyar szóra tanító anyák, a lelki táplálás mellett a gyülekezet tagjainak mindennapjaiban aktívan segítő, hatalmas szervezőkészségű lelkipásztorok tűnnek elő a megemlékezések során. A trentoni gyülekezet ebben az esztendőben több nagyszabású eseményen idézte fel az amerikai magyar reformátusság itteni részének iskolatörténeti és gyülekezettörténeti jelentőségét. A megemlékező, hálaadó alkalmak sorából kiemelkedik a szeptember 25-én tartott ünnepi istentisztelet majd az azt követő bankett. A 100 éves évfordulóra emlékező ünnepi istentiszteleten először a legifjabbak szolgáltak. A vasárnapi
