Magyar Egyház, 1991 (70. évfolyam, 1-6. szám)
1991-07-01 / 4. szám
MAGYAR EGYHÁZ 5. oldal koztunk értetek, hogy egyszer „egy szívvel és egy szájjal dicsérhessük Istent és a mi Urunk Jézus Krisztus Atyját”. — Hadd öleljünk meg különösen forró szeretettel. Titeket, akiket tengeren túlról hozott haza Isten. A legnagyobb térbeli távolság a legszorosabb hitbeli közelséggé hadd legyen köztünk, a felüdülésnek eme Istentől nyert napjaiban! Titeket, akik nem jöhettetek el testben, csak lélekben. Az északi féltekén csillagot választhattatok, a délin a Napba kiálthatjátok üzeneteteket hozzánk, közvetítés végett. De ezek erőtlen emberi kísérletek. Jobb a teremtett közvetítők helyett a Teremtő és Újjáteremtő Istenre bízni magunkat. Imádkozzatok hozzá megvidámodásotok víg esztendejéért, mert az imádkozó a mindenséget mozgató kart indíthatja mozdulásra! Higgyétek, hogy sokan közületek hazajöhetnek még! És legyen bennünk tért és időt átölelő testvéri szertet a Krisztusban! Ünnepi úrvacsoraosztásunkon „Ünnepeljünk mind felállva, Míg a kelyhünk körbemegy, Csapjon égig habja, lángja Áldjuk a Jó Szellemei! Kit a csillagár dicsér fenn És szeráfok zengenek!7’ így legyen valóságos és igaz üdvözletünk: Isten hozott mindnyájatokat, Testvéreink! A Magyarországi Református Egyház nevében: Dr. Hegedűs Lóránt püspök, a Zsinat lelkészi elnöke A II. Magyar Református Világtalálkozó ünnepi megnyitó istentiszteleten Budapesten Dr. Havadtoy Sándor Fairfield-i lelkipásztor igehirdetéséből közlünk részleteket. A SZABADSÁG IGÉZETÉBEN Dr. Havadtoy Sándor amerikai lelkész igehirdetése a budapesti Kisstadionban A világtalálkozó budapesti megnyitójának ünnepi óráiban, a harangzúgás után elcsendesedett gyülekezet egy olyan lelkipásztor igehirdetésére figyelt, aki 43 évi távoliét után nézett szembe magyarországi és kárpát-medencebeli gyülekezetek tagjaival és szólt hozzájuk közvetlen módon . .. „Másnap így szólt Mózes a néphez: Igen nagy vétket követtetek el. Ezért felmegyek az Űrhöz, talán engesztelési tudok szerezni vétketekért. Visszaért Mózes az Úrhoz, és ezt mondta: Ó, jaj! Igen nagy vétket követett el ez a nép, mert aranyból csinált istent magának. Mégis, bocsásd meg vétküket! Mert ha nem, akkor törölj ki engem könyvedből, amelyet írtál! Az Úr így felelt Mózesnek: Csak azt törlőm ki könyvemből, aki vétkezett ellenem. Azért menj, vezesd a népet, ahová parancsoltam!” (II. Mózes 32:9-12, 30-34a.) Nagy öröm számomra, hogy 43 évi távoliét után ismét Magyarország földjén állhatok. Hozom magammal az Amerikában élő magyar reformátusok szerető üdvözletét és megannyi jókívánságát. Jó dolog itthon lenni újból annyi év után (. . .) Ha testben távol is voltam 43 éven keresztül, az éter hullámain (Szabad Európa Rádió — A szerk.) rendszeresen hazaszállt hangom. Itt köszönöm meg azt a sok szép levelet, amit igehirdetéseim visszhangjaként kaptam. (...) Ittlétem szimbolikus is, mert jóllehet nincs törvényes felhatalmazásom rá, de személy szerint mégis képviselem a Nyugatra szakadt magyar református testvéreinket. Az elmúlt hét esztendő alatt alkalmunk volt felkeresni a Nyugaton élő református gyülekezeteinket. Meglátogattuk a Kanadában és Dél- Amerikában élő reformátusokat, közöttük az argentínai, uruguayi, brazíliai és venezuelai testvéreinket. Felkerestük az Ausztráliában és Dél-Afrikában élő magyar református gyülekezeteinket. Milyen megható volt istentiszteletet tartani azokkal, akikkel egy a hitünk, egy a vérünk, egy a múltunk, és akikkel egy szabad és boldog magyar református jövőről álmodunk. És íme, az Isten meghallgatta a mi szívből jövő könyörgéseinket, és itt dicsérhetjük Öt egy szívvel, egy lélekkel. Erre hív minket a felolvasott szent Ige. Milyen rendkívüli dolog az, hogy mi itt istentiszteletet tarthatunk. Negyvenöt éven kérészül mondották kritikusaink, hogy az istentisztelet a burzsoá-kapitalista világ csökevénye. az öregek menedéke a kizsákmányoló gazdasági világban; amolyan vészfék, ami az alsó társadalmi rétegeket kordában tartja. Azt mondották, hogy az igazi prédikáció a szociális tett. Kétségtelenül sok igazság van ebben az utolsó állításban. Cselekedetek nélkül nincs igehirdetés, tettek nélkül nincs igazi istentisztelet. A vallás ellenségei még tovább mentek, és azt mondták: „Az istentisztelet középkori maradvány.” Ez is igaz. Sőt mi több, nem csak középkori, hanem őskori. Viszszanyúlik a keresztyénség, sőt az egész emberiség történetének az őskorára. Akkor kezdődött el a mi hanyatlásunk, amikor lekicsinyeltük, kinevettük és abbahagytuk az istentiszteletet. Istentisztelet nélkül nincs munka. Az istentisztelet maga is munka, és megfordítva. A megújulás, az igazi élet ezzel kell hogy kezdődjön. (...) Jeremiás vágyakozva gondolt vissza még legalább ezer évvel előbbre, arra az időre, amikor az istentisztelet a legelevenebb volt. Az még akkor volt, amikor Mózes kihozta népét az egyiptomi rabszolgaságból. Vetetlen földön jártak. Terméketlen pusztaság körülöttük. Csak annyi kenyerük volt, hogy éhen ne haljanak, és csak annyi vizük, hogy szomjan ne pusztuljanak. Teljesen rá voltak utalva az Istenre. Az Úr pedig a sivatagon és sötétségen keresztül hűségesen vezette őket. Mózes sátrat ütött a táboron kívül. Az egész nép felvonult a sátorhoz. Míg a nép a sátoron kívül maradt, Mózes belépett a sátorba, hogy találkozzon az Istennel, mint ahogy barát találkozik a baráttal. „Ismerlek Téged” — mondotta Mózes. Az Úr így szólt hozzá: „Istenetek leszek. Név szer int ismerlek.” Mózes pedig így válaszolt: „Mi a Te néped leszünk.” Ennyi az egész. Csak ennyi volna csupán? Bizony csak enynyi, de ez bőven elegendő. „Én vagyok az Úr, a te Istened, aki kihoztalak téged Egyiptomból a szolgaság házából.” így kezdődik a tízparancsolat is. Páratlan szabadságkiáltvány ez. Az Isten úgy mutatkozik be népének, mint aki a szabadságot hozza számukra. Ő az igazi szabadító, aki kihozta népét a rabszolgaság házából. Hiába vitte ki őket Mózes Egyiptomból; hiába menekültek át a Vörös-tengeren az egyiptomi hadsereg elől; hiába hagyták maguk mögött a fáraót; hiába szabadultak fel rabtartóik korbácsa alól, még ezzel a ténnyel nem lettek szabadok. Akkor érkezik el a szabadság napja, amikor Mózes megjelenik a tízparancsolat kőtábláival, és ezzel elhozza számukra a szabad élet alkotmányát. Az egy, igaz és láthatatlan Isten törvénye nélkül nincs szabadság, sőt még a szabadság is rabsággá lesz, amint azt a pusztában megtapasztalták. (. . .) Több mint 40 évig vándoroltunk mi is a történelem pusztájában, halálos veszélyek, kegyetlen megpróbáltatások és fájdalmak közepette. Milyen irgalmas volt hozzánk az Úr. El
