Magyar Egyház, 1988 (67. évfolyam, 2-4. szám)
1988-05-01 / 3. szám
6. oldal MAGYAR EGYHÁZ örvendetes sikere, ha a Szentlélek olyan szószéket állít az emberi szívben, melyet a keresztyén mindenütt magával hord és amelyben az Isten igéje zeng folytonosan, a munkásnapokban úgy, mint vasárnapokon, úgy, hogy a világ zűrzavaros lármája között sem némúl el teljesen. Bizony csak az az igaz keresztyén, aki ilyen szószéket hordoz szívében, amelyben a Szentlélek a prédikátor; az a Szentlélek, amely őt, a már hallgatott Isten igéjére emlékezteti és azt előtte igazán tisztává, világossá, élővé és hatalmassá teszi. Erre céloz a Megváltó is, midőn így szól tanítványaihoz: ama vigasztaló Szentlélek pedig, kit az Atya az én nevemben elbocsát, az megtanít titeket mindenekre és eszetekbe juttatja mindazokat, amelyeket mondottam nekek. (János 14:25-26.) Ezért az Isten, már természet szerint, állított föl ilyen szószéket az emberi szívben, amelyen az ő igéjét hangoztatja és ez a szószék nem más, mint a lelkiismeret. De fájdalom! ez a szószék gyakran üresen áll és a prédikátor, akinek azon beszélni kellene, — hallgat, — a lelkiismeret alszik. Sőt ez az Isten által épített szószék némely emberi szívekben összetörve, romokban hever. De ennek így lenni nem lehet, nem szabad! Föl kell állítani a lelkiismeret szószékét a szívben, hogy arról a Szentlélek, mint igaz tanító, hirdesse mindazt az örök és szent erkölcsi törvényeket, amelyeket az Isten maga kezével szívünk táblájára írt és emlékeztessen mindarra, amit a mi Urunk és Mesterünk, a Jézus Krisztus, nekünk mondott gyermekségünktől fogva, s vasárnaponként újra mondatja a lelkipásztorok által. Ahol ez a bölcs prédikátor, a Szentlélek, folytonosan nem prédikál a szívekben, ott nagyon keveset ér a mi gyarló bizonyságtételünk; és ha ti ezen láthatatlan prédikátort magatokkal haza nem viszitek a templomból és szavára nem hallgattok, mikor titeket tanít, int, lelkesít, vagy dícsér, fenyeget: óh akkor templomlátogatásoknak és prédikáció hallgatásoknak nem sok gyümölcse lesz, ha minden vasárnap itt ültök is szokott helyeiteken. De boldog az a lélek, aki az igazságnak ezen tanúját, a Szentlelket magában hordja, mert az ilyen lélekben készít az Isten lakást magának az ő kegyelmével és igazságával és míg némely emberi szív egy sötét rablóbarlanghoz hasonlít, tele gonosz gondolatokkal és aljas, nemtelen célokkal; vagy egy vásári bódéhoz, tele tarka-barka bábokkal és csecsebecsékkel; vagy egy lármás fogadóhoz, tele könnyelmű gondolatokkal és dulakodó szenvedélyekkel: addig egy olyan szív, melyben a Szentlélek szószéke áll, hasonlít egy tiszta templomhoz, amelyben nyugalom uralkodik, habár körülötte vihar zúg is; amelyben az igazság szava hallatszik, habár kívülről az emberi vélemények és szenvedélyek zajongnak is és amelyben az Isten lakozik és beszél az emberrel. Azért könyörögjünk így mindnyájan: Uram! a te Szent Lelked által alakítsd az én szívemet templommá és állíts abban szószéket, melyről a Te szent igéd zengjen szüntelen! 2. A Szentlélek az által alakítja az emberi szívet Isten házává, — másodszor, — hogy úrasztalát épít abban, Istennek tetsző áldozatra. Az úrasztala, — ez a második és szent ismertető jele a keresztyén református templomnak. Itt ragyog föl a mi Istenünknek és Megváltónknak szeretete legérzékelhetőbben és legláthatóbban, az úrvacsora szent sakramentomának kegyelmi jegyeiben, a megtöretett kenyérben és a kitöltetett borban, mely a Megváltó érettünk való szenvedésére, halálára és a mi bűneink váltságára emlékeztet. És itt lép a keresztyén ember az ő Istenéhez és Megváltójához legközelebb, imádó félelemmel és háládatos szeretettel, midőn bűnösségét beismerve, a megtérés útjára lépve, hitének karjaival megragadja Krisztus bűnbocsátó érdemét. De ha csak akkor, midőn ezen kőből épített úrasztalát látjuk, — csak akkor emlegetjük az Űr Jézus Krisztusnak végtelen szeretetét és érettünk való halálát; ha csak akkor vet lobot szívünkben a Megváltó iránti szeretet, mikor ezt megterítve látjuk, vagy mikor alázatos lélekkel és töredelmes szívvel ide járulunk: akkor a váltság üdvözítő tényének nagyon kevés hatása lesz életünkre. Ha tehát azt akarjuk, hogy Krisztus legyen életünkben és halálunkban egyetlenegy nyereségünk és legfőbb vígasztalásunk: akkor saját szívünkben kell úrasztalát építeni, vagyis, folytonosan saját szívünkben kell az Úr Jézus váltság-halálának emlékezetét hordani és saját szívünkben, mint egy úrasztalán kell a háládatos szeretet tüzének — mint áldozati tűznek —- tisztán és folytonosan lobogni. De ki építi meg szívünkben ezt az úrasztalát, ki gyújtja föl azon a háládatos szeretet áldozati tüzet? — ki, ki gyújtja föl abban azt a szeretetet, mely az Isten törvénye iránti engedelmességet tartja legfőbb boldogságának? — azt a szeretetet, amely az igazi Istennek, a Jézus Krisztus által hirdetett, szent parancsolatait, nem a pokoltól, a büntetéstől való félelméből, hanem háládatosságból, önként és örömmel teljesíti; azt a szeretetet, mellyel az ember minden tehetségét és idejét örömest szenteli Istennek és az ő áldott Megváltójának, amellyel legdrágább javait, legkedvesebb vágyait, zúgolódás nélkül áldozza Istennek; azt a szeretetet, mely az élet legfájdalmasabb veszteségeit és legrettenetesebb szenvedései között is, gyermeki engedelmsséggel így imádkozik a Megváltóval: Atyám, ha lehetséges, múljék el e pohár én tőlem; mindazáltal ne úgy légyen, mint én akarom, hanem amint te! (Máté 26:39.) Erre senki sem képes, csak a Szentlélek Isten, csak ez építhet szívünkben úrasztalát, csak ez gyújthatja föl azon a háládatos szeretet áldozati tüzét. Ez teremt bennünk a kő szív helyett emberi szívet, hogy szeressük a mi Teremtőnket és Megváltónkat, teljes szívünkből, teljes lelkűnkből, teljes elménkből és minden erőnkből és szeressük felebarátainkat, mint magunkat. Amit most a tavasz derűit napjaiban végez az Istenek lelke, mikor vidám életet kell mindenfelé, kivarázsolja a füveket és virágokat a holt föld kebeléből, kicsalja a vetéseket a kopár barázdákból, virágkoszorúval ékesíti a faágakat, termő rügyeket hajt a szőlővesszőkön, kifejti a rózsabimbót, föloldja a fülemilék nyelvét és az egész földet egy szépen fölékesített, édesen illatozó oltárrá alakítja: ugyanezt cselekszi az emberi szívben a Szentlélek, mint a lelki tavasznak éltető lehelete, — új életet ébreszt abban, a háládatos szeretet és önkéntes engedelmesség új életét; kicsalja a kemény, fagyos szívtalajból a hit, szeretet, remény virágait és az ember lelkében megérleli, — amelyre saját természetének ereje nem képes és amelyet semmiféle szigorú törvény nem létesíthet, — a lélek kedves gyümölcseit. Azért, könyörögjünk így mindnyájan: Jövel Szentlélek Űr Isten! építsd fel az én szívemben az Úrnak szent asztalát, gyújtsd fel azon az Isten előtt kedves, önfeláldozó, elfogyhatatlan, engedelmes szeretetnek áldozati tüzét! 3. A Szentlélek az által alakítja az emberi szívet Isten házává — harmadszor, — hogy orgonát készít abban, égi
