Magyar Egyház, 1984 (63. évfolyam, 1-5. szám)
1984-11-01 / 5. szám
MAGYAR EGYHÁZ 9. oldal HATVAN ÉVES AZ AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUS EGYHÁZ Az Amerikai Magyar Református Egyház 1924. december 7-én alakult a pennsylvaniai Duquesne-ben, most ünnepli tehát hatvan éves jubileumát. Álljunk meg ennél a fontos mérföldkőnél. Tekintsünk vissza, a megtett útra, majd pedig nézzünk előre. Az első világháború után az elszegényedett magyarországi református egyház képtelen volt többé megfelelő anyagi támogatásban részesíteni az amerikai magyar református gyülekezeteket, amelyeknek a száma egyre nőtt a századfordulón és a világháború előtt és után tömegessé vált magyarországi kivándorlás következtében és azt tanácsolta nekik, hogy a német eredetű amerikai református egyház keretei között helyezkedjenek el, amely majd tovább gondozza és támogatja őket. Megkötötték a tiffini egyezményt, amely szabályozta a „becsatlakozott” magyar gyülekezetek helyzetét a Reformed Church keretei között és várták, hogy a magyar alapítású gyülekezetek kivétel nélkül felvételüket kérik a német eredetű református egyházba. Az amerikai magyar református gyülekezetek, lelkipásztorok és világi vezetők egy csoportja azonban nem fogadta el a tiffini egyezményt, önálló egyházi élet után vágyott és hamarosan szervezkedni kezdett. Nem a német eredetű református, vagy az amerikai presbiteriánus egyházba való beolvadásban látták a jövő útját, hanem az igazi, amerikai elvek szerint való „szabad egyház szabad államban” volt az álmuk, önfenntartó, a maga lábán járó „független” egyházat akartak, amely megőrzi Amerikában mindazt, ami magyar és kálvinista. A „függetlenek” 1922 február első vasárnapján megbeszélést tartottak Duquesne-ben. Látták, hogy a szervezkedés lehetetlen sajtó nélkül. Éppen ezért egyik első dolguknak tartották, hogy megteremtsék a szárnyait bontogató független egyházi mozgalom hivatalos lapját, szócsövét. Százhúsz áldozatkész egyháztag fejenként egy dolláros adományából 1922. március 5-én megjelent a MAGYAR EGYHÁZ első száma, az alapítók szerint az „Isten után mindenkitől független amerikai magyar református lap.” A Perth Amboy-i gyülekezet 1922. október 29-én, Duquesne november 5-én, McKeesport pedig november 12-én elfogadta az önálló, független egyházmegye megszervezésére vonatkozó terveket és 1923. augusztus 13-án és 14-én Trentonban megtartották az ideiglenes egyházmegye megalakulását kimondó gyűlést. Kilenc gyülekezet képviseltette magát ezen a történelmi gyűlésen: Carteret, Detroit, Donora, Duquesne, McKeesport, Perth Amboy, Philadelphia, Scranton és Trenton. A gyűlésen résztvett hat lelkipásztor és nyolc világi képviselő egyhangúlag elhatározta, hogy elfogadja „az egymással való egyesülésnek, de minden más egyházi szervezettől való függetlenségnek az eszméjét”. „A gyülekezetek vagyonra és kormányzásra vonatkozó jogait teljesen tiszteletben tartja és érintetlenül hagyja. Evégből az ezeket teljes mértékben biztosító ősi magyar református egyházkormányzati rendszert kívánja érvényre juttatni.” Kimondták még ezen a gyűlésen, hogy a végleges alkotmányozó gyűlést akkor hívják majd öszsze, amikor minden „független” gyülekezet elfogadta az előkészítendő törvénykönyv tervezetet. Ilyen előzmények után ült össze az alkotmányozó gyűlés másfél esztendővel később, 1924. december 7-én Duquesneben. Az alapító egyházak képviseletében a következő lelkipásztorok vettek részt ezen az alakuló gyűlésen: dr. Nánássy Lajos, Sebestyén Endre, Vincze Károly, Borshy Kerekes György, Kovács Mihály és Hámbroszky Gyula. A gyülekezetek világi vezetői részéről jelen voltak Koós Lajos, Tóth Mihály, Morvay Balázs, Ősiéger Ferenc, Kovács Lajos, Bodnár István és Gy. Farkas József. A gyűlés kimondta a Független Amerikai Magyar Református egyházmegye megalakulását, elfogadta az előterőjesztett egyházi törvényeket és megválasztotta első tisztviselőit: Sebestyén Endre esperest, Bodnár István főgondnokot és Vincze Károly jegyzőt. Az alapítás óta eltelt évtizedek folyamán új gyülekezetek egész sorával gyarapodott a független egyházi közösség, amely sokféle új egyházakat is szervezett. Az Amerikai Magyar Református Egyház dr. Béky Zoltán főesperessége, majd püspöksége idején érte el nagykorúságát, amikor közel negyven gyülekezete három egyházmegyébe beosztva végezte szolgálatát Amerikában és Kanadában. Mint önálló egyház, tagjává lett a Református Világszövetségnek, az Amerikai Egyházak Országos Tanácsának és az Egyházak Világtanácsának. Az egyházi közösség képviselői a mai napig is tagjai az említett szervezetek igazgatóságának és szószólói árva magyar református népünk ügyének ezeken a fórumokon. Ezen az évfordulón szeretném felhívni olvasóink figyelmét arra a sokszor elfelejtett, vagy elhallgatott tényre, hogy a „függetlenek” hatvan éves történetük folyamán sohasem adták fel az amerikai magyar reformátusság egységének a gongolatát. Már az 1924-ben megtartott alkotmányozó gyűlésen, a törvénykönyv elfogadása után egykorú feljegyzések szerint hosszabb tárgyalást igényelt annak az őszinte, testvéri kérésnek a megfogalmazása, amit a megalakult egyházmegye a magyar hátterű, u.n. csatlakozott gyülekezetekhez intézett a magyar egyházak szervezeti egységének a megteremtése érdekében. Ez az első felhívás eredménytelen maradt ugyan, de az egység után való vágy kitörölhetetlenül tovább élt a szívekbtn. Amikor Borshy Kerekes György 1930-ban megírta és kiadta „AZ EGYETLEN ÚT” című füzetét, amelyben kifejtette a Független Amerikai Magyar Református Egyház teológiai és világnézeti álláspontját, az utolsó fejtzetben ugyancsak felveti az egység gondolatát és reményét. Hadd idézzük Borshy Kerekes György néhány mondatát: „Ma még [1930-ban] jóformán semmink sincs... de mindenünk lehet. És hogy legyen, az kizárólag mitőlünk függ. Általánosságban és még egyszer ismételve: magyar református népünk számára az egység a teljes öntudat kifejlődését, anyagi megerősödését, szélesebb látókörhöz jutást, nagyobb tekintélyt; papjaink számára a gyönyörű célú nyugodt munka lehetőségét, itteni közéletünk felé a becsületes kálvinista felfogás, élet és világnézet érvényesülését jelentené. De jelentene ennél még többet is” — folytatta Borshy Kerekes — „Mindnyájan tudjuk és érezzük, hogy a jövő a mindenütt lévő egyháznak az államtól való teljes különállását fogja hozni. Megszűnik Magyarországon is az államsegély, s a megszállott területeken lévő egyházrészek is elesnek majd a már most is csak leginkább papíron kapott állami pénzektől.” „Az [egységes] Amerikai Magyar Református Egyház történelmi hivatása lenne tehát az, hogy mintegy előképe legyen a szabad államban lévő Szabad Egyháznak. Itt [Amerikában] erre a lehetőség kétségtelenül meg van s a mi vállainkra nehezedik az a dicsőséges teher, hogy mintát adjunk a jövő Magyarországi Református Egyháznak”, fejezi be írását Borshy Kerekes György. A régi csatlakozási harcoknak ma már csak az emléke él. A harcosok is csaknem kivétel nélkül elmentek már a minden élők útján. Megváltoztak amerikai magyar református életünk külső és belső körülményei. A valamikor egymással szembenállt felek ma már vállvetve küzdenek együtt a létért, a megmaradásért egy egyre jobban elvilágiasodó társadalomban és egyre erősödő lelkészhiány idején.
