Magyar Egyház, 1979 (58. évfolyam, 1-12. szám)

1979-01-01 / 1. szám

MAGYAR EGYHÁZ

5

let, — mondja Béky elnök. Eddig ennél szebben senki sem határozta meg az Amerikai Magyar Református Egyesület szolgálatát.

Lelkemben harangok csendülnek. Hallom hernádszentandrási kis faluja harangjának szavát: “Giling, galang — szülőfalum te drága, — te ringasd el lelkem.” Te, kis falu, sírasd el nagy fiadat az amerikai magyarság büszkeségét, az amerikai magyarság legnagyobb fiát.

II.

Halkan imádkozik és csendesen pereg az Amerikai Magyar Református Egyház könnye is. Siratja nagy püspökét, igaz szerelmesét. 400 éven át volt egy nagy álmuk a magyar kálvinistáknak: mindig arról álmodtak, hogy legyen egy szabad egyház egy szabad államban. Az álom itt teljesedett be. Ezért az álomért harcolni kellett. A harcok ezen a földön elültek, a szép múlt emberei hazamentek: Sebestyén Endre, Dr. Vincze Károly, Borshy Kerekes György, Urbán József, Marton Sándor, drága szívük elpihent, a régi harcokból még egy van életben, hogy szeressük, tiszteljük és dédelgessük. Most hazament Béky Zoltán püspök is, aki inspirált, tanácsolt, vezetett, aki kitartásra bíztatott, aki szüntelenül hirdette, követelte, hogy “tartsuk meg, ami nálunk van”. Szerette, halálosan szerette egyháztestét, mindene volt. Szerette drága trentoni egyházát is, hol 37 éven át osztotta szét szeretetét, szívét. Ki fogja ezentúl úgy szeretni, védeni a Független Egyházat, az Amerikai Magyar Református Egyházat, mint ő védte? Jaj, de igaz, hogy “leesett a fejünk koronája”. Van-é olyan bánat, mint a mi bánatunk? Szerette, halálosan szerette s vallotta, hogy “nekem mindent megadott a Független Egyház”. Egyházunkat, magyar fajtánkat senki sem tudta úgy képviselni, mint ő. Köszönjük Istennek Béky Zoltán szolgálatát, vezetését. Akkor virágzott egyháztestünk a legjobban, mikor ő vezetett minket. De gazdagok voltunk vele, de szegények lettünk nélküle. Valóban, nincs olyan bánat, mint a mi bánatunk. Míg köztünk élt, húztuk lefelé, de felénk is magasodott. Ki ír rólad, Béky Zoltán, legendákat? Ki emleget már akkor, amikor a végvásáron minden eladó lesz?

Ötvenhat éve ismerem. Majdnem 30 éven át közeli munkatársa voltam. Ismertem a szívét. Emlékszem harcos természetére, bámúltam az idősödő ember bölcsességét. A kemény független pap mindenkit a keblére ölelt, ha magyarságot látott benne. Az ökumenét hittel és cselekedettel hirdette, ha valakinek őszinte magyarsága volt, testvérévé fogadta. Ő el tudott képzelni Pannonhalma és Debrecen között egy arany hidat, ha magyar szívekből építik fel ezt a

hidat. Az idősödő Béky püspök karja mindig ölelésre tárult, ha a reverenda alatt magyar szívnek dobogását vélte hallani. Felénk nőtt, kimagaslott közülünk és azok voltak ezerszer megajándékozva, akik Béky Zoltán munkatársai, barátai és kortársai voltak.

III.

Drága felesége, nagyon szeretett két lánya: Mackó és Béby, imádott hat unokája, dédunokája, két jó veje, rokonai itt és az Óhazában, szeretnék valami vigasztalót mondani néktek. Tudom, hogy nincs olyan bánat, mint a ti bánatotok. Ha nem lett volna szerető férj 48 éven át, ha nem lett volna olyan jóságos édesapa és nagyapa, ha nem lett volna annyira büszke rátok vejei, akkor könnyebb volna az elválás. Ebben a nagy veszteségben és bánatban lássátok meg, hogy mennyire szeretett titeket az Isten, amikor nektek adta ezt a nagy embert. Milyen gazdagon megajándékozottak voltatok, mert az ő szívét nektek adta.

Még élünk itt Amerikában hárman, akik gyönyörködtünk abban a szép fiatal párban, akik a hires Radácsy hajlékból elindultatok 48 éves közös életútra, amelyben oly sok boldogság, de bánat is termett.

Szép is volt, jó is volt s nehéz is volt ez az életút. Béky Zoltán kinőtt közülünk, felénk magasodott s ezért minden vihar őt érte. Sokszor zúgatta az idő vihara ezt a hatalmas fát. Sokat megkeseredett a szív, de állta a vihart s mindig hengergette felfelé a magyar sziszifusz a próbák súlyos köveit. Az út végéről visszanézve, minden szép, áldott és feledhetetlen volt.

Égő szíve már elpihen, hazamegy oda, hol nagy magyarok várnak reá s köszöntik: Férfi munkát végeztél. Hangzik feléje az is: jó és hű szolga voltál. Elment, de ezer színes emléket hagyott maga után. Egy életen át lehet válogatni, és rendezgetni, amik a tűnő évekkel szebbekké és édesebbekké válnak. Nem könnyű egy nagy ember mellett leélni az életet, mert a közélet fényszórója záporozta fényét, ahonnan a világot nem lehetett kizárni. Nem volt magán élete. Szíved, egy életen át szerette a férjét, a Márta szorgalmával szolgáltál körülötte és tetted hajlékodat a híres magyar vendégszeretet nemesi kúriájává, ahol minden vándor magyar jól érezte magát. Isten ajándékba adta őt nektek, szívén keresztül gazdagon megajándékozott. Szép volt, jó volt, áldott dolog volt Béky Zoltánnének lenni. Mi mindannyian szerettünk és szeretünk, mert a te hű szolgálatod segítette férjed szolgálatát elvégezni. Drága lányai, szeressétek jó édesanyátokat és édesapátok szeretetét a ti szívetek szeretete pótolja ki. Hálás szívvel járjátok végig ezt az életet, mert egy nagyszerű édesapának voltatok gyermekei, akinek szívére térjen ezer áldás.