Magyar Egyház, 1979 (58. évfolyam, 1-12. szám)
1979-01-01 / 1. szám
6 MAGYAR EGYHÁZ Unokái, dédunokája, életének boldogsága. Szemtanúja voltam, amikor első unokáját ölébe vette és étetgette, mint anyamadár a fiókáját. Minden falattal a szívét adta. Akkor láttam, hogyan lehet egy kis unokát szeretni — azután figyeltük legkisebb unokájára záporozni szeretetét s adta neki magyar szívét. Megérte dédunokája jöttét — kevés olyan boldog nagyapa, dédapa volt, mint ő. Legyen áldott az a mosoly, boldogság, napsugár, amit életébe hoztatok. Két derék veje, ti is köszöntsétek a távozó apóst, élettársaitok édesapját — mi, akik hazulról jöttünk, láttuk, figyeltük, értettük büszkeségét, amikor elmondhatta, két katonatiszt veje van. Szeretett titeket, áljátok emlékét s legyetek gyermekeitek nagymamájának hűséges támogatói, védelmezői. Legyetek büszkék apósotokra, aki a magyarságnak legnagyobb embere volt. Sok barátja, köszöntsétek a távozó Béky Zoltánt, akinek nagy magyar szívében mindenki elfért. Dr. Komjáthy Aladár, Tóth Béla, titkárai, akik jobb keze voltatok. Csak a ti gondoskodó, körültekintő szeretetetekkel tudta elvégezni munkáját. Legyetek ti is áldottak szolgálatotokért. Üzenjük a szellők szárnyán a Duna-Tisza tájára, a rokonságnak és mindenkinek, hogy fajtánk védelmezője, szerelmese és legremekebb kivirágzása hazament. Szolgálatát elvégezte, ami rá volt bízva, hűséggel megtette. Nagy ember volt, de neki is szüksége van a kegyelemre. Milyen édes vigasztalásunk, hogy Krisztusunk vére ő érette is hullott, az ő gyarlóságaiért is elég s hiszem, hogy rajta is megkönyörült. Élete sok mérföldkövénél megálltam, sokat írtam és beszéltem róla, de milyen jó mégis azt hirdetni róla, hogy Jézus Krisztus jó vitéze volt, aki a nemes harcot megharcolta s végezetül eltétetett neki az üdvösség koronája. Legyen hitünk szerint. A lélekharang utolsót kondult a trentoni templomban. 25 magyar református lelkész ajkáról elszállt az ének: “Térj magadhoz, drága Sión!” Pataki diákok búcsúéneke is belesírt már a gyászba. “Válásra int immár az óra.” A tárogató is elzokogta a magyar bánatot: “Beh régen vérezel szegény magyar.” Elcsittult egy bánatos család zokszava. Dr. Béky Zoltán püspök hazament s örökre hiányzik amerikai magyar életünkből. De üres lett az élet nélküle. Béky Zoltán püspök 1978. november 30-án hazament pihenni. Völgyi Gyula: BÉKY ZOLTÁN EMLÉKÉRE Magyarnak születtél, erre büszke voltál Egy szívvel, lélekkel két Urnák szolgáltál. Nemcsak a szavakkal, de bőven tettekkel Mindkettőt töretlen hűséggel szeretted. Mindenható Isten ott fenn a mennyekben Drága szülőhazád itt az idegenben. Zengő zsoltárokkal dicsérted az Istent Ékes szavaiddal buzdítottál minket Mindenhol hirdetted az egy igazságot Szeretett Hazánknak a szent szabadságot Távolság, betegség nem állított gátat Hogy hűen szolgáljad szeretett Hazádat. Népednek fájdalmát a szivedben hordtad Erdély szolga sorsát hányszor elzokogtad Tenger fájdalmukért vállaltad a harcot Itthon, idegenben ezért emeltél szót Kitártad sorsukat távol Indiában Fáradságos utón messze Afrikában. Mindnyájan tiszteltünk, mindnyájan szerettünk Nagy magyar ügyünkért együtt meneteltünk Voltak kik kidőltek, nem bírták a terhet De te azokat is vállaidra vetted. Harcoltál, küzdöttél megújúlt erővel Hittél és reméltél szebb magyar jövőben. Nincs az az erős ág, egyszer le ne törne Ha tépi az orkán s csavarja a törzset Isten törvényei uralják a földet Övé a végső szó ember csak tervezhet Szent akaratában meg kell, hogy nyugodjunk Könnyes szemeinkkel, hogy tőled búcsúzunk. Megtérvén most már az örökös hazába Irányíts tovább is ránk hagyott munkádba Őrködjél felettünk, tartsál össze bennünk Hogy az igaz útról soha le ne térjünk Örök emlékeddel adjál nekünk erőt Valóvá váltani szebb magyar jövendőt! Richmond, 1978 november 29-én A Magyar Egyház jelen számának kiadását gyülekezeti és egyéni emlékadományok tették lehetővé. Ezekért az adományokért mindenkinek hálás köszönetét mondunk és az adományokat a következá számunkban részletesen nyugtázzuk. ☆ ☆
