Magyar Egyház, 1979 (58. évfolyam, 1-12. szám)
1979-01-01 / 1. szám
4 MAGYAR EGYHÁZ Nagy Lajos: VAN-É OLY BÁNAT? Temetési beszéd Ft. Dr. Béky Zoltán tb. püspök felett. Textus: Jer. Sir. 1:12 Amikor Széchenyi István grófnak, a legnagyobb magyarnak a szíve utolsót dobbant, Arany János így sírja bele nemzete bánatát a magyar történelembe: “Egy szó nyilallott a hazán keresztül. Egy röpke szóban annyi fájdalom.” Vasárnap reggel egy röpke mondat nyilallott át amerikai magyar életünk egén. A röpke mondat csak ennyi volt: Dr. Béky Zoltán püspök meghalt. A hír hallatára megállt egy pillanatra szívünk verése, megnémult az ajkunk. Nem tudtuk elhinni és elfogadni, hogy tengerentúli életünk hatalmas tölgyfája kidőlt. Egy magyar üstökös átszállt életünk egén s éltünk az űrben s a vakító fény után, milyen nagy a sötétség. Egy hatalmas szív megszűnt dobogni és mi azt hittük, hogy a mi szívünk verése is megállt. Jaj, de üres lett az életünk. Bánatunkat csak Jerémiás próféta tudja elzokogni: “Mindannyiótokat kérlek, ti járókelők: tekintsétek meg és lássatok meg, ha van-é olyan bánat, mint az én bánatom...” Három közösség zokogja a Jerémiás bánatát: I. Az amerikai, vagy mondjam így: a tengerentúli magyarság. II. Mint egy lefátyolozott arcú nemtő, asszony, itt sír az Amerikai Magyar Református Egyház. III. Belesír és belekérdez a mindenségi a Béky család: Van-é olyan bánat, mint az én bánatom? Bizony nincs, bizony nincs. I. Miért hálás a szívünk Istennek Béky Zoltán püspök koporsójánál? Mi magyarok a bánat népe vagyunk. Az örök magyar panaszok, a Querelae Hungáriáé újból és újból kiújulnak. Az örök magyar bánatot Béky Zoltán zokogta bele a XX-ik század történelmébe. Senkinek sem adatott meg a magyarok közül, hogy Ausztráliát kivéve a világ minden részén pódiumot kapott és ott kiáltotta el a magyar bánatot. Zörgetett kemény szívek ajtaján, kiáltott siket fülekbe, hogy van egy árva nép a Kárpátok alatt, Európa szívében, amellyel szörnyű igazságtalanság történt. 18 éves korától, míg szíve utolsót nem dobbant, a magyar népért harcolt. Minden szava, minden beszéde, minden igehirdetése, minden írása egy égő magyar jeremiád volt s a 16-ik és a 17-ik század óta nein zokogott senki annyit, mint ő. Szavalta, sírta a Psalmus Hungaricust, nem fáradt bele az ismétlésbe 8 nem engedte feledni nemzedékének, idősebb és fiatal magyaroknak, hogy “nyelvemen izzó vasszeget verjenek át, ... ha téged elfelejtelek ..., ha téged nem emlegetlek, óh Magyarország, óh Magyarország”. Ha kérded, miért küldötte Isten Béky Zoltánt erre a földre, a válasz ez: hogy belekiáltsa a magyarság bánatát a világba és igazságot követeljen Magyarországnak. Isten azért tartotta Béky Zoltánt itt Amerikában, hogy legyen szószéke, pódiuma Amerikában, Kanadában, Dél-Ainerikában, Európában, Afrikában, Előázsiában, Indiában, az amerikai szenátusban, az amerikai képviselőházban, a kongresszusban. Az ő szíve az a szív, amely elégett népéért, fajtájáért, az ember méltóságáért és szabadságáért. Szíve a legnemesebb és napjainknak legnagyobb magyar szíve volt. Amikor olvassuk írásait, perzsel a tüze, megríkat és szárnyakat ad. Isten ajándékba adta nekünk. Ki veszi fel a kezéből kihullott zászlót? Nógat a szívem s kész az ajkam. .. hogy elmondjam,. milyen magyar közösségekben szolgált és mit tett a magyarságért—, de sok volna felsorolni. Mennyire fog hiányozni ez a szolgálat. Későbbi historikusnak lesz elég anyag arra, hogy az ő magyar szolgálatát hűen megírja és kiértékelje. Köszönjük Istennek Béky Zoltán jó magyar szívét, magyarság szolgálatát, amiket csak Isten segítségével végezhetett el. De gazdagon meg voltunk áldva vele, de szegényes is a nyelvünk, hogy ezt a szolgálatot megköszönjük. Az ő szíve elporlad, de neve és szolgálata megmarad, míg magyar téved erre a földre, míg magyarul beszélnek a Kárpátok alatt. A magyarság égő prófétája volt. Szavai addig zengenek lelkűnkben, míg a szívünk dobogni fog. Oh, Uram, hogy várta azt “a szebb kort, aminek jönni kell, amiért milliók ajkáról száll imádság”. Óh, hogy álmodta Vörösmarty álmát, hogy “lesz még egyszer ünnep ezen a világon”. Az ő életében nem jött el az ünnep. Lefeküdt pihenni, mint Dániel próféta az idegenbe, hogy álmodjon élete drága szent Jeruzsalemáról a nagy reggelig. Az Amerikai Magyar Református Egyesület elnökeként is püspök, igehirdető és a magyarság vezére maradt. Az Egyesület hivatását szolgálatnak nevezi. Igazi krisztusi szeretet továbbadása, nem üzlet a Református Egyesület, hanem magyar testvéri szolgálat elesett fajtánk között. Az amerikai magyar református népnek, élniakarásának, hűségének és helytállásának hatalmas alkotása a Református Egvesii-
