Magyar Egyház, 1976 (55. évfolyam, 1-12. szám)
1976-06-01 / 6-7. szám
2 MAGYAR EGYHÁZ ÍRÁS ÉS ÉLET Egyakarattal együtt “És mikor a pünkösd napja eljött, mindnyájan egyakarattal együtt valának” —Ap. Csel. 2:1 Az üdvtörténet egyik legtalányosabb szakasza a Jézus mennybemenetele és a Szentlélek kitöltetése közé eső 10 nap, tehát az áldozócsütörtök és a pünkösd között eltelt idő. Végső fokon nem sok történt, legalábbis az Apostolok Cselekedeteiről szóló könyv bevezető fejezetének tudósítása szerint. A szűkebb tanítványi kör Jézus édesanyjával és testvéreivel, valamint a külső tanítványi kör az általunk ismeretlen tagjaival nap mint nap összejön. Természetesen amennyire azt a családi helyzetük, foglalatosságuk és gazdaságuk megengedte. Nagyonis valószínű az, hogy a Jeruzsálem környékén lakók nappal végezték a dolgukat és miután megetették az állatokat, ellátták kiskorú gyermekeiket, stb., férfiak, asszonyok — kettesével vagy csoportosan — mindenképpen a feltűnést kerülve, bementek Jeruzsálembe és ott a megbeszélt helyen és időben találkoztak a már testvéri közösséget formált hívekkel. Ami a megejtő volt ezeknek az egyszerű hívőknek a magatartásában, az a szenvedélyes várakozás. Nem tudták, hogy miféle élményben lesz részesedésük, de tudták, hogy valami hallatlanul nagy dolog lesz az; és: akihez eljutott a hír, az egy sem akart lemaradni arról. Hogy mennyi ember szoronghatott estér öl-estére — és a múló napokkal egyre több! — abban az egyemeletes házban, csak következtethetünk abból, hogy amikor Péter előállt a megüresedett tanítványi szék betöltésének a gondolatával, 120-an voltak együtt. Aki volt már olyan körben, ahol szinte vágni lehetett a levegőt, mert az ember a pórusában érezte, hogy valami csodának lesz a tanúja, hogy Isten szinte tapinthatóan revelalódik az igében, az érzi, felfogja, hogy milyen töltete, közege volt annak a várakozásnak ! “És mikor a pünkösd napja eljött, mindnyájan egyakarattal együtt valának”. Lukács ezzel a mondattal nyitja az Apostolok Cselekedeteinek a második fejezetét. Én ezt a mondatot — emberileg szólok — az első fejezet záróakkordjának hagytam volna. Úgy, ahogyan jó írók, rutinos elbeszélők a felfokozott eseményt a magasban hagyják, tudatosan szünetet tartva. Ez a mondat három körülményre hívja fel a figyelmet. 1. Isten dolgai pontosan időzítve jelennek meg. 2. Isten cselekvésének idejét és helyét az határozza meg, hogy együtt van-é a predestinációs szent szám? 3. Az akció hatásfokát feltétlenül befolyásolja a mii jő, a “levegő”, amiben az robbanásszerűen jelentkezik. Hogy a Szentlélek éppen pünkösd napján töltetett ki az apostolokra, — tehát nem két nappal azt megelőzően, illetve hetekkel később — az semmiképpen sem volt véletlen. A Szentlélek kitöltetésének a napját Isten időzítette és az isteni időzítésnek volt egy szakrális és egy gyakorlati háttere. A Szentlélek kitöltetése épugy befejező mozzanata volt a Messiás szabadító munkájának, mint a páskaciklusnak a “hét hetet” befejező pünkösd. A különbség csak az volt, hogy az Egyiptomban és házanként külön-külön leölt páskabárányból ama másik Bárány, az Isten báránya lett, akinek nagypénteken kiontatott vére az egész világ bűneiért elégséges áldozatul fogadtatott el az igaz Bírótól, az Úristentől, — és pünkösd napján, az aratás zsengéjének bemutató ünnepnapján Isten áldást mondott a váltság munkájára. A mi pünkösdünk annak a bizonysága, hogy Jézus Krisztus nemcsak hogy megtett mindent azért, hogy beérjen az Isten vetése, de amikor eljött az aratás ideje, a munkásoknak Erőt és Hatalmat is adott, hogy rendelt feladatukat elvégezhessék. Az ember munkáját, fáradozását el pecsételő Isten a Fiú Lelkének kibocsátásával biztosította országa határainak a kiszélesítését, embermentő progjamjának a sikerét. Isten azonban nemcsak szellemi valóság, ahogy mondani szokás: Lélek és Eszme, hanem praktikus June-July, 1976 — Vol. 55, No. 6-7 Publislieu Monthly except June-July and August-September when bi-monthly. Editor-in-Chief: DEZSŐ ABRAHAM, Bishop Editor: REV. TIBOR DÖMÖTÖR 1657 Centerview Drive, Akron, Ohio 44321 (216) 666-4600 Business Manager: REV. LOUIS ILLÉS 1411 Kennedy Ave., Duquesne, Pa. 15110 Circulation Manager: REV. KALMAN GONDOCZ 101 University Dr., McKeesport, Pa. 15132 Office of Publication: Bethlen Press, Inc. Ligonier, Pa. 15658 Second class postage paid at Ligonier, Pa. Subscription—Előfizetés: évi S3 yearly szervező is. A názáreti Jézusról mint Krisztusról bizonyságtevő Lélek, úgyis mint magával sodró dinamikus erő akkor lett közüggyé, amikor Jeruzsálemben ezrek voltak az utcákon, tereken és természetesen a Templomban! Mi, reformátusok, hiszünk a predestinációban, sorsunk eleve megirt “blue print”-jében és a döntés szabadságában. Viszont ha Isten kimondott rád egy kádenciát, ellentmondhatsz, bu jhatsz cethal gyomrába, mégis odamész, ahova a küldetésed szól és azt csinálod, ami végett a világra jöttél. Tudta ezt Bethlen Gábor, az utolsó magyar diplomata és tudta Arany is, Ady is, Móricz Zsigmond és Szabó Dezső és a végtelen sora azoknak a magyaroknak, akik többet láttak meg egyéni és népi-nemzeti rendeltetésünkből, mint ahogy a polgár látja az összefüggéseket. Ahogyan történelem úgy lett az egyesek gondolataiból és tetteiből, hogy azok összeálltak, együtt és egyszerre mondották ki az Igét, a Szentlélek kitöltetésének elbeszélésébe se véletlenül került ez a szó, hogy “mindnyá jan” ! Nincs arra nézve kijelentés, hogy pontosan hány embernek kellett egyiittlennie abban a jeruzsálemi felházban ahhoz, hogy a pünkösdi esemény bekövetkezhessék, de hogy egy szent percentnek, egy mégha-
