Magyar Egyház, 1976 (55. évfolyam, 1-12. szám)
1976-06-01 / 6-7. szám
MAGYAR EGYHÁZ 3 PÜNKÖSD . . . Megérkezett ebben az évben is a várva várt Pünkösd ünnepe. Igaz, szerte ebben a nagy országban sokszor kevesen emlékeznek meg a kereszténységnek erről a harmadik, legnagyobb ünnepéről, de éppen ez az oka annak, hogy nekünk, istenfélő magyaroknak sokkal nagyobb jelentőséget kell tulajdonitanunk Pünkösd megünneplésének. Emlékeznünk kell arra az első pünkösdi ünnepre, amikor Isten csodálatos módon töltötte ki Szent Lelkét az apostolokra és az isteni lélekkel megtelve elindultak, hogy meghódítsák az egész világot. Azóta is ennek a pünkösdi csodának az ereje és hatalma ejti ámulatba az egész világot. Emlékezzünk azért reá, hogy a pünkösdi csoda titka az volt, hogy “egy akarattal, együtt voltak” és egy szívvel és lélekkel imádkoztak és Isten csak akkor töltötte ki Szent Lelkének áldását reájuk. Azok a tanítványai Krisztusnak, akik eladdig félénkek voltak, Pünkösd után bátrakká lettek, azok, akik csüggedtek és reményt veszítettek, a nagypénteki elfogatás - keresztrefeszíttetés után, most új reménységgel és diadalmas hittel indultak el Krisztus nevét dicsőíteni, azok, akik ingadozók és kételkedők voltak, mint Tamás, Pünkösd után sziklaszilárd erős elhatározású, rendíthetetlen apostolokká váltak, akik életüket is feláldozták hitükért és Megváltójukért. Csodás volt az, amit az a maroknyi kis tanítványsereg elért, szemben a nagy Római Világbirodalommal, szemben az akkori pogánysággal... Nincs semmire sem ma olyan nagy szükség, mint erre a pünkösdi Léleknek az erejére és hatalmára, amellyel birodalmakat mozgatott meg a keresztyénség és népek indultak el a Krisztus-követés göröngyös és tövises útján odáig, hogy ma n.ár szerte az egész világon vannak Istenfélő, Krisztusban hívő emberek. Nagy azonban a gonoszságnak is a kisértő hatalma, nagy a Sátánnak is a próbatétele, mert éppen ezekben az időkben mutatja meg leginkább, hogy mennyire ki akarja ölni a kisgyermekek leikéből a hitet, el akarja törölni a népek milliói szivéből a Krisztusi szeretet parancsolatait, és helyettesíteni akarja a hitetlen, istentelen eszméknek mákonyával, amelyektől az elmúlt néhány évtized alatt is népek milliói kerítek rabszolgasorsnál is könyörtelenebb lelki nyomorba és elhagyatottságba. Nincs hőbb imádság, Isten gyermekeinek a szívében, mint az, hogy a Mindenható adja az ő Szent Lelkének újra hatalmas áldását kicsinyekre és nagyokra, szegényekre és gazdagokra, árva, elhagyott népekre, mint a mi magyarságunk, és erre a nagy országnak, az Egyesült Államoknak lakóira, hogy vajha lakozna mind több és több szeretet ember és ember között, nagyobb békesség felebarátok és ismerősök között, megértés és együttmunkálkodási készség nemzetek és kontinensek között. Istenfélő magyarok! szerte a nagyvilágon jöjjetek és boruljunk le hitünk és meggyőződésünk templomaiban, áldjuk a Mindenható Istent az eddigi megtapasztalt kegyelmének javaiért és kérjük búzgó imádságban, hogy adja reánk újra Szent Lelkének csodálatos áldását. Jöjjetek magyarok és ünnepeljünk, jöjjetek és dicsérjük az Urat: “Jövel Szent Lélek Ur Isten, töltsd be szivünket,” most és mindenkor: Mindörökké! Ábrahám Dezső 7imnr*iririnriririTirwnMJMir]MjrinTirvir*iririm*inrMV»*»**MmxxBxmsxinrjrivuiirjrjrmiTJHHTJTJTJTJTirBi7irinrB tározott számú közösségnek kellett egy szíwel-lélekkel együttlennie, az nem kétséges. Ábrahámnak a Sodorna és Gomora megmentéséért való alkujában ismerjük a végső számot, a tíz igaz embert. Itt csak annyit jelez a krónikairó, hogy amikor mindnyájan egyakarattal együtt voltak, akkor valósult meg az Ígéret, amiről Jézus a mennybemenetele előtt szólott. Az egyház idejében és terében ébredések, dinamikus akciók nem egyszer azon múlnak, hogy ahhoz a bizonyos szent számhoz nincs elég ember. Sokszor éppen csak egy várakozó és vezetés alatt tartott szív kellene, és a pünkösd csodája megismétlődne. Az Isten háztartásában vannak dolgok, amik egyedül és csakis az Istenre tartoznak és őmaga végzi is el azokat, viszont vannak feladatok, amiket az embernek kell elvégeznie. Mi volt az, amit a történetünkben az embernek kellett elvégeznie? Az egy szíwel-lélekkel, egyakarattal való imádkozást, könyörgést! Végső fokon ez volt az egyetlen, sőt a legtöbb, amit az ember a Szentlélek kitöltetéséért tehetett. Akkor és ott abban a felházban a száz-valahány nemcsak hogy fel volt készülve Isten Lelke kitöltetésére, de bizonyos értelemben meg is hívta, megidézte azt, ami eleveelrendeltetett. Magának az Ur Jézusnak is nagy véleménye volt az egy szivvel-lélekkel való könyörgésről hegyetmozgató erőnek minősítette azt. És ami a legcsodálatosabb: az Ő metrikája szerint ahhoz, hogy nagy dolgok, csodák történjenek, nem kell, 120 könyörgése, elég 2-3 buzgóságos egyiittléte, az 6 hittel kimondott nevének feltétele alatt. Trombitás Dezső
