Magyar Egyház, 1972 (51. évfolyam, 1-12. szám)
1972-06-01 / 6-7. szám
2 MAGYAR EGYHÁZ IRAS ÉS ÉLET MERT MINDENKI TŰZZEL SÓZATIK MEG. Márk 9:49-50 Hogy az Úr Jézus Krisztus menynyire ismerte népének vallását és mennyire ismerte az emberi életet, azt e két versből álló szent Ige nagyszerűen bizonyítja. Ha az Idvezítö egész földi életében az Ószövetség papjainak tudományát tanulta volna és ha 70-80 éves korig végig próbálta volna a mi életünket, akkor is meglepő és megdöbbentő volna az a jártasság és az a találó alkalmazás, amely Igéjéből kiviláglik. Ezt nem tehette, így nem taníthatott csak az, Akinek ez onnan felülről adatott, ahonnan jött s közénk megszületett. Jézus nézte a mi életünket és rámutatott arra, hogy Istentől adott sorsunk, hogy fokozatosan elégjen, megemésztődjék életünk. Bármit teszünk, akárhogyis ellenkezünk, ezt a sorsot el nem kerülhetjük. Légy koldus vagy milliomos, rabszolga vagy király, elég az életünk, mint a meggyújtott gyertyaszál. “Mert mindenki tűzzel sózatik meg.” De ha ez így van, akkor az a mi sorsunk, hogy egy nagy láthatatlan oltáron legyünk áldozat. Úgy foghatjuk fel ezt, hogy sorsunk a próbatétel és a szenvedés tüze, a gondoknak és bajoknak tüze, a lemondás és önmegtagadás nagy hamvasztó ja, még a halál is az Isten szövetségének sója legyen a mi számunkra. Ne elszakítson, hanem még jobban odakapcsoljon mennyei Atyánkhoz, aki, midőn úgy szerette e világot, hogy egyszülött Fiát is ideadta érte, maga is atyai szívének gyötrelmében és Szén Fia is a kereszthalál kínjaiban az igaz és üdvözítő szenvedés tűzével sózta meg a világot és benne emberi sorsunkat. Ne vesd meg Istennek ezt az akaratát, ne igyekezz elhárítani magadtól és ne lázadozz ellene. Úgy bele van építve a világ és az életünk alkotmányába, hogy könnyebb megavulni és semmibe menni a természetnek, mint meghiúsulni és semmibe menni az örök, isteni rendelésnek. De ne is félj tőle fejveszetten, elcsüggedve, a tűz az aranyat csak megszabadítja, a penésztől és portól, a föld mindenféle szennyétől csak megszabadítja, de soha meg nem semmisíti. A tűz csak a polyvát, a szemetet égeti el. Hiteddel és imádságoddal, hűséges és jót cselekvő életeddel arra igyekezz, hogy ne arany keretbe foglalt értéktelen szemét, hanem inkább porba került aranyszemecske legyen a lelked és az életed. Mert soha ne felejtsd “mindenki tűzzel sózatik meg.” Ez a sorsunk van adva Istentől és ki állhatna ellene? ! Nem abban van az igazi, halálos veszedelem, hogy az élő, igaz Isten a maga szövetségének savával, mint a bűnt égető, olthatatlan tűzzel próbál meg bennünket, hanem az a kárhozat szélesre nyílt útja, mikor Istennek ez a nehéz, de üdvösséges akarata ízét, becsét elveszti előttünk, megutáljuk és magunktól elutasítjuk azt. Ez a gyógyíthatatlan állapot. Ha a só elveszti ízét, mivel adtok ízt néki? “Ha az Isten akaratát megveti az ember, hol és kinél talál kegyelemre a bűnben született és kárhozatot érdemlő halandó? Az ízét vesztett só nem jó semmire. Kidobják és eltapossák az emberek. Az a keresztyéniég, amelyből kivész az Istennel való szövetségnek töményen maró, de mégis megtartó sava, csak arra való, amire ellenségei szánják és gondolják. A mi mai keresztyénségünkét nagy mértékben ez a veszély fenyegeti. Lelkesedésének lángja kialvóban van, buzgalma meggyengült, sokszor nem érzi át hivatását. És ebben a megerőtlenült keresztyénségben sajnos a mi hitéletünk is benne foglaltatik. Együtt úszunk a közönyösség mindent elborító áradatával. Sem erőnk, sem bátorságunk nincsen szembefordulni vele. Komoly intelemként vegyük azért Idvezítőnk szavát, amikor ezt mondja: “Legyen bennetek só.” A só jó ízt ad az eledelnek és megóvja az időelőtti romlástól. A krisztusi lelkűiét, amely érzi, tudja, hogy Ki adta életünket és Kinek tartozunk felelősséggel érette, ez adja meg földi útunknak azt a kedves báját, amely itt alant is a mennyei élet elöíze. A mi Urunk Jézus Krisztus gyönyörködött Isten világában, meglátta a liliom szép-June-July, 1972 — Vol. 51, No. 6, 7 Published Monthly except June-July and August-September when bi-monthly. Editor-in-Chief: DEZSŐ ABRAHAM, Bishop Editor: REV. TIBOR DÖMÖTÖR 1657 Centerview Drive, Akron, Ohio 44321 (216) 666-9978 Business Manager: REV. LOUIS ILLÉS 1411 Kennedy Ave., Duquesne, Pa. 15110 Editing Manager: REV. BARNABAS ROCZEY 1409 Bailey Ave., McKeesport, Pa. 15132 Office of Publication: Bethlen Freedom Press Ligonier, Pa. 15658 Second class postage paid at Ligonier, Pa. Subscription—Előfizetés: évi $3 yearly ségét és a bíboros ég jelét, — kedve telt az ártatlan kicsiny gyermekben és gyakran kereste örömét a természet csendes magányában való imádkozásban, ámde mindenütt, mindenben a mennyei Atyával volt élő kapcsolatban szíve. Jézus Krisztus úgy tekintette egész földi életét, mint egy önként vállalt áldozatot, amelyben ott volt az Istennel való szövetségnek a sója. Még a halál nagy és döntő pillanatában is megtaláljuk ezt Nála, hiszen így sóhajtott fel akkor is: “Atyám a te kezedbe teszem le lelkemet.” Életünknek ezt a megízesítő és a bűnök rontó hatásától megőrző sóját mi nem kereshetjük másnál és nem várhatjuk senkitől csak a mi Urunk Jézus Krisztustól. Ö azért jött hozzánk, azért adta példaképen életét élőnkbe, hogy “mi ne tanuljunk mástól és ne legyen más senki,” csak Ő, az Egyetlen, kire az életünket rá lehet bízni. Milyen jó, hogy ez az áldott példaadó maga hívogat magához: “Jöjjetek én hozzám, . . . vegyétek magatokra az én igámat, tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok és nyugalmat találtok a ti lelketeknek.” Olyan példaadó Ő, aki nemcsak hívogat, hanem hatalma is van arra, hogy erőt adjon példájának követésére. A nagy hitvallók és a Nála lelkűk békességét megtaláló, titkon imádkozok névtelen ezrei boldogan ismerték meg ezt a csodálatos, isteni erőt. Ő maga az élet megtartó és megtisztító sója. És Ő