Magyar Egyház, 1972 (51. évfolyam, 1-12. szám)
1972-06-01 / 6-7. szám
MAGYAR EGYHÁZ 3 SZÁMADÁS ÉS CÉLKITŰZÉSEK: A REFORMÁTUS EGYESÜLET KONVENCIÓJA Néhány nap választ el már csak Egyesületünk közgyűlésétől, melyet az állami törvények és Alapszabályunk rendelkezése szerint négy évenként tartunk. Közgyűlésünket igazgatóságunk határozta szerint június 25-ével kezdődő héten Ligonierban tartjuk, ahol Egyesületünk testvérsegítő szeretetszolgálatát, gyermekeink, árváink, öregeink gondozását összpontosítottuk, s ahol ezt az áldásos munkát nagy áldozatok árán fél-évszázad óta végezzük. Ide várjuk június 25-én Egyesületünk hivatalos képviselőit, delegátusait, akik Egyesületünk egész tagságát vannak hivatva képviselni és Egyesületünknek jövőjét munkálni. A Közgyűlés tárgya természetesen első sorban az elmúlt négy évről szóló számadás lesz, amikor a központi elnök és főtisztviselők számot adnak arról, hogy az elmúlt négy év alatt hogyan sáfárkodtak, megőrizíték-é a reájuk bízott kincset. Fejlesztették és gyarapították-é az amerikai magyar reformátusságnak és magyarságnak ezt a hatalmas közös alkotását, az Amerikai Magyar Református Egyesületet? Amely bár református alkotású és jellegű, de benne — testvérsegítő intézmény lévén — az egész amerikai magyarság vallásfelekezeti különbség nélkül talál egymásra és együtt, egymásért közösen végzi a testvérsegítésnek és szeretet-szolgálatnak csodálatos munkáját. A számadatok halmazán tehát tultekíntve, amely ma egy 17 millió dolláros intézmény komplikált vezetéséről, kezeléséről, befektetéseiről fog beszámolni — sohasem szabad elfeledkezni arról, hogy mi nekünk az Amerikai Magyar Református Egyesület? Mit tett és mit áldozott a mi magyar és református népünkért? Minden nagy magyar közös ügyért? Itteni és óhazai népünkért? Egyházainkért, ifjúságunkért, árváinkért és öregeinkért? Miiven hatalmas alkotásokkal írta be O J nevét az új haza történetébe? Nehéz volna felsorolni azokat a jótéteményeket, amelyekkel Egyesületünk az elmúlt 75 év alatt az amerikai magyar reformátusságot és az egyetemes magyarságot szolgálta. Csak néhányat említek meg: jelentős anyagi támogatással részt vettünk több mint 100 templom megszervezésében és felépítésében. Több mint 7 millió dolláros alacsony kamatozású kölcsönnel iskolák, egyház-társadalmi épületek, kultur-központok, idős nyugdíjas testvéreink számára jutányos apartmentházak, nyugdíjas telepek (California, Miami) építésében. ltjaink támogatására, tanulmányi segélyek, ösztöndíjak, ifjúsági táborok, cserkészek, vasárnapi iskolák, nyári iskolák támogatására megszámlálhatatlan ezreket költöttünk. Az amerikai magyar intézmények: az Amerikai Magyar Szövetség, Hungarian Study Foundation, 4 egyetemen a magyar tanítás segélyezésében, minden közös magyar ügy támogatásában első helyen vette ki részét Egyesületünk. Az óhazai magyarság nyomorának enyhítésére az I. Világháború után vagyonának egy-harmadát adta oda a hadifoglyok hazaszállítására, segély akciókra. A két világháború, az 1956-os forradalom menekültjei (DP és Refugeek) segítésében elsők voltunk. Bethlen Otthonunkban 56 menekültet, odahaza 300 árvát tartottunk el és neveltünk. Az árvízkárosultakra, Szív-Tüdő gépre stb. súlyos ezreket áldoztunk. Mi sohasem voltunk rideg üzleti vállakózás, hanem testvérsegítő intézmény voltunk s azok akarunk maradni a jövőben is. Más biztosítók kifizetik a biztosítási összeget, egy centtel sem többet. Mi milliókat költöttünk az előbb említett célokra, s mégis, vagy talán éppen ezért megsegített minket az Isten. Közös kincsünket naggyá és hatalmassá tette. Van központi székházunk — a Kossuth Ház — az ország fővárosának legszebb helyén, Bethlen Otthonunk Ligonierban gyermekeink és öregeink számára. Ma annyi a felvételre váró öregek száma, hogy újabb “Nursing Home”-t kell építenünk 1 millió dolláros költséggel, melynek terveit elkészítettük s a Közgyűlésnek kell jóvá hagynia. a maga életét értünk éppen ezért adta. Ti néktek is, te neked is önmagát kínálja, hogy sem az élet magaslatainak kárhozatos gyönyörűségei, sem az élet mélységeinek lefelé húzó szennyei Istenüntöl, mennyei Atyánktól el ne szakítsanak. Hogy az a szövetség, amelyre keresztyénségedben téged is elhívott az Isten, számodra a választottak kapcsolata legyen a menny kegyelmével. Krisztusunkban találod meg azt a békességet, amit e világ nem adhat, de ha már elnyerted, el sem ragadhat tőled. Olyan békesség ez, amely nem zár be önmagadba, hanem sugárzik kifelé az emberek felé, mennyei Atyánkban testvéreink felé. Sugárzik, mint a meggyújtott gyertya fénye, mint az élő virágok illata. Krisztusunkkal mondjuk azért-. “Legyen bennetek só.” Legyen krisztusi lelkűiét. Legyen meg az Istennel való, bűnön és halálon győzelmes szövetség. Pohóczky Béla
