Magyar Egyház, 1972 (51. évfolyam, 1-12. szám)
1972-03-01 / 3. szám
MAGYAR EGYHÁZ 3 DR. BÉKY ZOLTÁN: HÚSVÉT ÉS A MEGALKUVÓ EGYHÁZ Húsvétra készülődünk. Húsvét pedig a keresztyénség legnagyobb ünnepe. Úgy is mondhatnók, hogy keresztyénség nincs húsvét nélkül. Ha pedig Krisztus fel nem támadott, hiábavaló a ti hitetek is — mondotta az apostol. Krisztus feltámadott! A világ halálra ítélte. Akikhez jött, azok megtagadták. Tanítványa elárulta. A többiek szétfutottak. Megkínzott testét csak eltemetni tudták azok a tanítványok, akik mégis odamerészkedtek a kereszthez. A világ ítélete, mint mindég, most is hamisnak bizonyult. Az emberiség, a közvélemény, a reálpolitika, a kompromisszum az Igazságot mindég a keresztre feszíti, de az örökkévaló Isten a történelem Ura és megsemmisíti a világ ítéletét. Krisztus legyőzte a halált! Nem a főpapi álbölcsesség, a pilátusi kompromisszum, a római jog és a farizeusok szenteskedő vallásossága. Nem! A megfeszített, a halálra ítélt Isten Fiú diadalmaskodott a halálon. A pusztulás erői nem tudtak diadalmaskodni rajta. Húsvét hajnalán semmivé lett minden halálra ítélő emberi mesterkedés. Krisztus él! És, aki benne bizik soha mesj nem hall. Mi jézus Krisztus tanítványai vagyunk. Krisztus követői. Ezért a nevünk: kérészivé-J nek. Keresztyének, azaz Krisztushoz tartozók. Krisztuséi. Az O szenvedése — a mi javunkra, az ő kereszthalála — miérettünk, az O Feltámadása a mi hasznunkra történt. Igen is! A Heidelbergi Káté szavaival mondjuk ezt a szót: Krisztus feltámadása a mi hasznunkra történt. Él a Jézus a mi fejünk! — énekeljük a diadalmas húsvéti istentiszteleten. Általa, Vele mi is élünk, csak általa élhetünk igazán és élünk Vele mindörökké. Keresztyénnek lenni, azt jelenti a Feltámadás valóságából élni, a Feltámadás népéhez tartozni. És mi a valóság? A keresztyén egyház alkuszik. “Reálpolitikát folytat.” “Kompromisszumos megoldásokat” keres. Azoknak a hatalmaknak a tetszését óhajtja megnyerni, akik Krisztust szeretnék kiiktatni a történelemből. Azokkal folytat dialógust, akik Isten nevét irtják ki a gyermekek szívéből. A Feltámadás Igazságáról szóló bizonyságtevés helyett “békéről” enyelegnek egyházfejedelmek, arról a békéről, amely kísértetiesen azonos a pax sovietica-val, a Szovjetunió “békéjével” : Budapest Prága és Berlin meggyalázásának hernyótalpas békességével. Most húsvét tájékán hallunk majd mindenről: környezet és a levegő beszennyeződőséröl, elnyomott afrikai és délamerikai népekről, az amerikaiak vietnámi állítólagos kegyetlenkedéseiről, de az Igazságról a Feltámadásról aligha. Ma — sajnos igen sok szószéken, az áruló a hős, a gyilkos az ártatlan, a kötelességét teljesítő katona — rendőr — pedig “fasiszta disznó.” Esküszegő, hazaáruló papokat ünnepelnek — Krisztushoz ragaszkodó keresztyéneket pedig lefasisztáznak, vagy jobb esetben maradinak mondanak. Che Guavarra az igazi! A kábítószerekkel fertőzöttek, a közönséges gonosztevők, e világ fertelmességeit hajhászók — a holnap bajnokai. És a keresztyén egyház ezeknek a tetszését keresi. Ezekkel az erőkkel próbál megalkudni. Pedig nagypéntek és húsvét tanítása egyszer smindenk orr a megmutatta, hogy az Isten Igazsága más, mint az ember igazsága. Az isteni igazságszolgáltatás más mint a világ ítélete. Nekünk meg kell maradnunk az Evangélium örök igazságánál. Krisztus diadalmaskodott húsvét hajnalán. Legyőzte a halált. A Sátán semmivé lett. Aki Krisztussal jár, az az Élet felé tart. Krisztus az Élet! Krisztus a Feltámadás! Krisztus az Üt! Keresztyének vagyunk. Krisztushoz tartozók. Általa miénk az élet! Miénk a Feltámadás! Az O útja a mi utunk!
