Magyar Egyház, 1972 (51. évfolyam, 1-12. szám)
1972-03-01 / 3. szám
2 MAGYAR EGYHÁZ NAGYPÉNTEK “Mikor pedig odaértek arra a helyre, amelyet Koponyahelynek hívnak, ott megfeszítették őt és a gonosztevőket, egyiket jobb, a másikat balkéz felől. Jézus pedig azt mondta: Atyám, bocsásd meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek. Azután elosztották ruháit és sorsot vetettek azokra. És a nép ott állott, és nézte. Csúfolták pedig őt a főemberek is: Másokat megmentett, mentse meg magát, ha ő a Krisztus, az Isten választottja. Gúnyolták a katonák is, odamentek hozzá, ecettel kínálták és ezt mondták neki: Ha te vagy a zsidók királya, szabadítsd meg magadat! Felírás is volt felette, görög, latin és héber betűkkel: Ez a zsidók királya.” Lukács 23:33-38 A virágvasárnapi lélekemelő, Krisztust magasztaló újjongásnak egyetlen fogyatékossága volt. A városba bevonuló Krisztust az ünneplők emberi gondolatok és vágyakozások beteljesítőjének nézték. Hitték, hogy küldetése van, de ez a küldetés emberi vágyálmokból nyerte értelmét. Reáaggatták, belehelyezték mindazt, amit feszült vágyakozással vártak, s amikor reá néztek, saját reményeiket olvasták le róla. A hozsánna az Úr küldöttének szólt, de az ünneplők a maguk emberét, a saját küldöttüket éljenezték. Az az út tárult fel előttük mint lehetőség, amit titokban maguk készítgettek, az az új világ bontakozott ki, melyet nap mint nap újra álmodtak, mely elnyomatásuk korában egyetlen kincsük, lendítőerejük volt. Bilincseik hullását, szabadságuk kibontakozását látták Jézusban, erre küldötték, ebben követték, be a városba. Jeruzsálemet azonban sohasem az tette azzá, amit neve kifejez, a béke városává, amit emberek álmodtak, akartak. A békesség Istentől van, az Úr akaratában gyökeredzik. Az Istennel szemben a saját céljukat látók számára elkerülhetetlen volt a csalódás, a gyűlöletbe forduló kiábrándulás, a reménytelenségbe menekülés. Azt, aki nem akar az emberek akarata szerinti király lenni, átkok és szitkok áradata veszi körül. Hódító és meghódítottak egy pillanatra, egy tettben egymásra találnak, mert közös örökségük az Isten akaratának elvetése, mert helytartó, főpap és szolga egyaránt csak földi nagyságról tudnak, azt kívánnak. Érthető tehát, hogy olyan sötét a nagypénteki kép. A halált, a semmibe és a semmire vezető út végét jelenti. Azt a pontot, ahonnan nincs visszatérés, megfordulás, ahol a békesség öldöklést jelent, ahol a küldetés az önző én leplezetlen lázadásának megvallása. Ez a sötétség veszi körül és veri földhöz a tanítványokat is. A kereszt alatt, s a kereszthalált követő csendben nem az a legfőbb bánatuk okozója, létrehozója, amit népük tett. Kínzó félelmüket az váltja ki, hogy ők is becsapottnak, félrevezetettnek tartják és látják magukat. A halálosan csalódott ember mindent megmérgező nyugtalansága és kétségbeesése dúl a lelkűk mélyén. Helyzetük még gonoszabb mint a sokaságé. Az átkozódó tömegnek ugyanis még van öröme, visszatérhet ünnepelni. Nékik, a tanítványoknak csak bánatuk van, tekintetükről eltűnt minden fény. Aki élete értelmét, tartalmát veszítette el, azt emberi szó, tett, többé meg nem vigasztalhatja, annak nincs helye az élők között. A kereszten s a kereszttel ők is meghalnak, a sírt lezáró kő, őket is elzárja a világtól. Ott azonban, ahol emberi szónak többé nincs hatalma, ahol véget ér minden emberi elképzelés, még van egy lehetőség, van egy üzenet: a keresztrefeszített, de feltámadott Krisztus húsvéti szava: Békesség nektek. Az, akit elvetünk, akire csalódottan nemet mondunk, érthetetlenül visszatér az életünkbe, s amikor ez megtörténik, új fényben látjuk a keresztet. Az isteni kiválasztás, örökérvényű döntés jeleként magaslik fel előttünk, hogy megérthessük és elfogadhassuk igazi hivatásunkat, embervoltunk teljes szépségét és gazdagságát. Csak annak van vége, attól kell csalódottan búcsúznunk, amit Pilátussal, főpapokkal és az átkozódó tömeg-March, 1972 — Vol. 51, No. 3 Published Monthly except June-July and August-September when bi-monthly. Editor-in-Chief: DEZSŐ ABRAHAM, Bishop Editor: REV. TIBOR DÖMÖTÖR 1657 Centerview Drive, Akron, Ohio 44321 (216) 666-9978 Business Manager: REV. LOUIS ILLÉS 1411 Kennedy Ave., Duquesne, Pa. 15110 Editing Manager: REV. BARNABAS ROCZEY 1409 Bailey Ave., McKeesport, Pa. 15132 Office of Publication: Bethlen Freedom Press Ligonier, Pa. 15658 Second class postage paid at Ligonier, Pa. Subscription—Előfizetés : évi $3 yearly gel közösségben mi álmodunk és látunk nagynak, életet gazdagító fordulatnak. Amit Isten gondol a világról és rólunk az megmarad, utat tör és mutat mindnyájunknak. Szomorúságunk így örömre fordul, s ha nagypénteken van bánatunk, az abból fakad, hogy fáj minden, amit Isten ellen tettünk, megkínoz bűnös emberi gyarlóságunk emléke. De ez a fájdalom már nem lehúzó erő, de életet tápláló hatalom. Közelebb visz Istenhez, a Vele való közösség elfogadására indít s végül a Krisztus útjának vállalásában győzedelmes szolgálattá nemesül. Emberi elhatározásból a kereszt a vég, minden nemes próbálkozás vége, Isten döntéséből azonban kezdet, az újnak, az igaznak megvalósulása, a szeretet diadalútjának jele. Varga Sándor ☆ ☆ KERESZT Egyik Másik Aga Aga Földre Égre Mutat Mutat Biinünk Krisztus M iatt Által Földbe Égbe Juttat. Juttat. Dömötör Tibor IRAS ÉS ÉLET
