Magyar Egyház, 1972 (51. évfolyam, 1-12. szám)
1972-08-01 / 8-9. szám
4 MAGYAR EGYHÁZ uralma örökre megmarad. Ö az igazi templom. Őbenne Isten velünk van. Immanuel: Velünk az Isten. Krisztus személyében Isten velünk van a világ végéig. Minden templomnak annyi értéke van, amennyiben Krisztus lakozik benne. Krisztus pedig a templomba járó hívők szívében lakozik. Krisztus Szent Leikével épít fel és szentel fel minden templomot. II. Dávid történetéből megtanultuk, hogy nem mindenki építhet templomot Istennek. A templom építés, a legnagyobb kiváltság, amit ember kaphat Istentől. Mckeesportiak!, de szeretett titeket az Isten, mert ma a negyedik magyar református templomot szenteljük Mckeesport városában. Az elsőt akkor szentelték fel, amikor még egyek voltunk 1910 szeptember 17-én. Megsüvegeljük és igen nagy szeretettel megáldjuk azokat, akik még élnek és köztünk vannak az első templomépítők közül. Jövő vasárnap lesz pontosan 50 éve, hogy a mckeesporti magyar reformátusok egyik csoportja az első istentiszteletet megtartotta a Magyar Házban. Ez a csoport a mckeesporti Független Magyar Református Egyház lett, amely ötven év alatt három templomot épített. Az elsőt 1923 szeptember 23-án szentelte. A második templomot 1926. október 31-én szentelte fel olyan ünnepséggel, amelynek emléke ma is élénken él a résztvevők emlékezetében. 46 évig jártak bele jó magyar reformátusok. Megértem, hogy nehéz feledni 46 év emlékeit, örömét, bánatát, küzdelmes verejtékét. Megtanultam, hogy bármennyire is fáj a szív, az élet megy tovább s az emlékeimet oda kell hagynom. Ennek a gyönyörű templomnak alapjait abban a régi kedves templomban raktuk le. Ma ez a gyülekezet, amely 50 éven át a Hetedik utcán élt, otthagyta a “Magyar Negyed” népe által épített templomot, s kiköltözött az egyetem mellé, a város parkja mellé, a város legszebb részébe, templomokkal körülölelve. Nincs már régen “Magyar Negyed,” s eltűnik az általuk épített templom is hamarosan és lassan hazamennek azok, akik építették és oly nagyon szerették azt a kis templomot. Óh, mennyire fáj a szívünk, ha erre gondolunk. Az ötvenéves gyülekezet elérkezett legnagyobb ünnepéhez. Ma, 1972. július 23-án szenteljük fel Mckeesport magyar reformátusainak negyedik templomát. Érzitek-e úgy, mint én érzem, hogy milyen nagy kiváltságot kaptatok Istentől? Dávid nem építhetett templomot és ti mckeesportiak négy templomot építettetek Isten kegyelméből. Mintha ismétlődne valami a Dávid történetéből, az idősebb testvéreink félreálltak, hogy a fiák építsék meg a templomot. Drága öregjeink megláthatták, hogy a gyermekeikben kivirult atyáik szent hite. A második és harmadik nemzedék felveszi a templom építők munkáját s tovább viszik azt a szent örökséget, amit szüleiktől kaptak. Legyen az Isten mindörökre áldott, hogy imádkozó öregjeink megláthatták, hogy utódaik hol imádják majd az Istent lélekben és igazságban. Versaillesi temetőben, Mount Vernoni és más temetőkben nyugvó szeretteink és ti otthonmaradt édes testvéreink, ha akarjátok, ha nem akarjátok is, a ti éneketek itt zeng ebben a templomban, ezek a falak rólatok is beszélnek, hogy hü magyar reformátusok voltatok, akik Dávidként aranyat, ezüstöt, fákat, köveket hagytatok fiaitokra templom építésre. (I. Krónika 22: 14. v.) Példát adtatok gyermekeiteknek, hogyan kell egy egyházat, templomot szeretni és fenntartani. Lassan, lassan egyre halkabb lesz a magyar ének, csendesebb lesz a magyar imádság, drága idősebb nemzedékünk nesztelenül hazamegy és a magyar nyelv, mint egy színes, gyönyörű madár egyszer a toronyra száll s meglebbenti szárnyát és elszáll örökre a kéklő messzeségbe. Hirdesse helyettük örökre ez a templom, hogy hivő imádkozó magyar kálvinisták jártak itt, akik nagyon szerették Istent s tiszteletére négy templomot építettek az elmúlt 62 év alatt és hármat az elmúlt ötven év alatt. Az 50. évben a fiák átvették atyáik örökségét. Atyáik hite, áldozzathozatala bele van építve ebbe a templomba. De gazdag nemzedék az, melyre ilyen drága kincset hagytak. Legyen ez a hajlék a békesség, szeretet hajléka. Legyen ez a hajlék a Dávid Fia, a Krisztus hajléka, ahová azért járunk, hogy Vele találkozzunk és megtanuljuk, hogy Ő a Dávid magva, a királyok Királya, akinek uralma örökké tart. Mint Dávidnak, nektek is adta a kegyelmet, hogy ebből a hajlékból nézhettek a Krisztus uralmára, királyságára és arra a napra, amikor megítéli a világot és magához veszi övéit. Nem Istennek, hanem Nektek van szükségetek erre a templomra. Ez a szent hely, ahova hívogat titeket és ahol veletek akar találkozni. Hozzátok ide bánatotokat, örömötöket és hálátokat ebbe a templomba, különösen szíveteket, amit adjatok át Istennek. Ez a templomszentelés ennek a gyülekezetnek legnagyobb ünnepe. Sohasem lesz ennél nagyobb ünnepetek. Isten engedte, hogy álmaitok valóra válljon és megengedte a fiatalabb nemzedéknek, hogy ők is templomot építsenek. Ezután az ünnepség után jönnek a hétköznapok. Erre az időre kellenek a hősök. Jönnek a próbáló napok, amikor a szivekből elszállott a lelkesedés. Ekkor újból kell felépíteni a templomot és akkor adományotok helyett a szíveteket kell beleépíteni ebbe a templomba. Épüljetek fel lelki templommá, akik akkor sem keseredtek meg, amikor Isten máskép intézkedik, mint ahogy ti gondoltátok, amikor nem veszi el tőletek a keserüpoharakat, nem veszi le vállatokról a keresztet, amikor “azon az éjszakán” megváltozik minden. Tanuljátok meg, hogy egy hivő ember egy életen át építi templomát, beleépíti életét a templomba, mint egy téglát, mindaddig mig Isten haza nem hívja “a templom nélküli városba,” a mennyei Jeruzsálembe, ahol Isten maga lesz a templomunk. Isten házának az egyháznak építése megy nemzedékről, nemzedékre, mig ez a föld el nem múlik. Dávidnak nem engedte meg, hogy templomot építsen neki. Szent Fia kezéből nem vette el a keserüpoharat, Pál apostolnak nem vette ki testéből az őt gyötrő töviseket, az őskeresztyéneket nem mentette ki az oroszlánok szájából, pedig ezek szentek voltak. Isten sokszor nem hallgatja meg az imádságot, csak azért, mert nagyobb ajándékot készített el számunkra. Dávidnak ígéri, hogy az ő magjából jön a világ Megváltója, hogy az ő trónja örökre megáll s megengedte, hogy előre nézzen egy évezredet és álmodjon Arról, akinek teste Isten temploma lesz, akiről azt mondják templomépítő és imádkozó seregek, hogy az Ö személyében velünk az Isten. Érezzétek meg mindenkor az Isten jelenlétét, aki ismeri ki nem mondott gondolatunkat, szeretetünk mélységét, hálaimáink forróságát, bűnös vágyódó szívünk sóvárgásait. Mckeesportiak legyetek áldottak, hogy megépítettétek ezt a templomot, Építsétek bele mindannyiótok szívét, mint élőköveket. Adjatok hálát mindig az Istennek, hogy a legnagyobb kiváltságot kaptátok s megengedte nektek, hogy templomot építhettetek az Ő nagy neve dicsőségére. Ha mi magyarok elmegyünk, hirdesse ez a templom mindenkinek, hogy itt hű magyar reformátusok jártak, akik templomukkal megszépítették Amerika egy városát. A templomot a Szentlélek Isten szenteli fel. Ö szentelje fel az Ürnak eme drága hajlékát, Ő szentelje meg a ti szíveteket is. Pásztor, gondnok, egyháztanács, gyülekezet nagyjai és kicsinyei áldjon meg titeket a mi Istenünk minden áldásával, adjon nektek békességet és vigasztalást ebben az új templomban most és mindörökre. Ámen. NAGY LAJOS A mckeesporti magyar református templom felszentelésén.
