Magyar Egyház, 1972 (51. évfolyam, 1-12. szám)

1972-08-01 / 8-9. szám

MAGYAR EGYHÁZ 5 ZSÁKUTCA Sok szó esik napjainkban a túlnépesedésről és a hangok egyre vészjóslóbbak. A földünk összlakossága ma háromésfélbillió, harmincöt év múlva ennek a kétszerese lesz. Szakértők számítása szerint a maxi­mum, amit az emberiség szaporulata elérhet: tizen­­h áromésf élbillió. Az Egyesült Államok lakosságából 1860-ban 20% élt városban, 1960-ban már 70%. Ma, 1970-ben az urbánus lakosság kb. 75%-át teszi ki az összlakosság­nak. Az USA néprajzi statisztikája nagyjából tükör­képe az európai országokénak is. 1945 óta Magyar­­ország agrárlakosságának több mint a fele pl. szintén városokba és ipari gócokba költözött. A kisközösségi élet felbomlása, illetve annak nagyközösségi áttétele olyan lélektani változásokat eredményezett, aminek méreteit ma még nem lebet tisztán látni. Pontosabban: ami eddig látható, az is elegendő ahhoz, hogy a XX. század embere kérdésessé legye önnön létét. Desmond Morris új könyvének a címe: The human zoo. Az emberi állatkert. A cím már sejteti, hogy merre tart az emberiség. A túlzsúfolt városok ugyanazokat az abnormalításokat termelik ki az embernél, emik a természetes környezetükből ki­vett, állatkertbe telepitett állatoknál jelentkeznek. A “ketrec” nemcsak egy új állatfajtát, de egy új ember­típust is kitenyésztett. Közismert, hogy a vadállatok a természetes környezetükben nem csonkítják meg magukat, nem követnek el öngyilkosságot, nem támadják meg mag­zataikat, nem hájasodnak el és nincs gyomorfekélyük. Állatkertben élő állatoknál azonban ezek a természet­­ellenes tulajdonságok fellépnek, megtalálhatók. Egereken és patkányokon végzett kísérletek további félelmes felismerésekhez vezettek. Úgynevezett “vá­rosi” miljőt teremtettek számukra. Szabálytalan idő­közökben szirénák sivitottak fel. Indokolatlanul egyik ketrecből a másikba irányították őket. Egyál­talán tömegben kellett élniök. A sok kapcsolat, érint­kezés következtében idegesek, majd hisztériásak let­tek. Különös, de először a hímek veszítették el a talajt a lábuk alól. Félrevonultak, nem vettek részt a közösségi életben. A családfő szerepét a nőstények vették át. De lassan-lassan náluk is jelentkeztek a í endellenességek: nem építettek fészket a magzataik­nak, egyre kevesebbet törődtek beteg kicsinyeikkel. Mi több kannibalizmus lépett fel náluk, megették egymást. És húsz elvetélésre vagy korcsokat szülésre esett egy normális születés. A nagyvárosok zsúfolt és az ipar által is szennye­zett légkörében egyre nehezebb lesz fenntartani a rendet, a fegyelmet. Az emberek — akárcsak a ket­recbe zárt állatok — egyszerűen nem bírják elviselni egymást, sőt magukat sem. Cél — és értelem nélküli cselekedetekben vezetik le ámokfutásukat. Törnek, zúznak vagy mesterségesen agyzárlatot idéznek elő és úgy próbálnak elmenekülni a valóság elől. Először — mint a tömegben mozgatott állatok — falkában ro­­hangásznak. Később a közösség atomjaira bomlik: az egyén meghülyülve, kiégve, semmivel-senkivel nem törődve gunnyaszt és az elébe tett ételért sem nyúl, Nem véletlen, hogy kultumépek kórházi betegeinek 75%-a ideggyógyászati kezelés alatt áll! A nagyapámnak sose fájt a feje. Ismeretlen fogalom volt számára az “idegbaj”. Rozsdásszegbe lépett, kaszával megvágta magát és nem kapott vér­mérgezést. Késő őszig sárban-lucsokban mezítláb járt és sose volt náthás és sose köhögött. A modem ember elvesztette az ellenállóképességét. Mirigyei, idegrend­szere már nem termi az éppen szükséges antitoxino­­kat. Már számolnia kell a kalóriákat, vitaminokat, hogy a képzelt vagy valóságos betegség le ne verje a lábáról. A nagyapámhoz akkor hívtak orvost, amikor már haldoklóit. Akkor is inkább tisztesség okából. Bármilyen lehangoló, meg kell állapítanunk, hogy nem lesz “aranykor”. A világirodalomban szá­mos mű taglalja annak a lehetőségét, hogy miután a kultúra és a civilizáció eljut egy maximális fokra, annak áldásait, hasznait az egész emberiség élvezheti majd. Az egyetemes művelődés okos, értelmét hasz­náló embertípust termel ki, a technológia pedig könnyűvé, egyszerűvé teszi az életet. A döntéseket a logika határozza meg, miután az indulatok, az érzelmi impulzusok, stb. pirulákkal kordában tarthatók. A gombnyomásra működő gépek kiiktatnak minden em­beri munkát. Mindenki boldog, megelégedett lesz. A tényállás ezzel szemben az, hogy az ember és világa egy zuhanó méghozzá egyre meredekebben zuhanó irányt mutat. Az embert a kulturfoka nemhogy nem mentesíti, sőt inkább démoni módon befolyásolja, hogy logikaellenes döntéseket hozzon, barbár dolgo­kat miveljen. A gép, az automaton pedig akként vág vissza, hogy az embert leszoktatja a gondolkodásról: életét futószalagra löki, rutinreakciókat vált ki be­lőle. A kultúra is és a civilizáció is gólemmé nőtt. A mű felfalja alkotóját. Hogy nem lesz aranykor, sőt az idők végén az ember egyreinkább duvaddá aljasodik és ami szép, szent, nemes a lomtárba kerül, azt minden bibliaol­vasó ember tudja. A Szentírás ugyanis világosan ta­nítja, hogy az utolsó időkben az emberiség koncent­rált démoni támadásoknak lesz kitéve. Amikor azt mondjuk, hogy “démoni”, akkor ezalatt nem képle­tesen, hanem valóságosan is démonokat, gonosz szel­lemeket értünk. A Jelenések könyve 12:7-12 leírása nem hágy kétséget arra nézve, hogy ami ma a földün­kön történik és majd ezután történik, valójában csak

Next

/
Oldalképek
Tartalom