Magyar Egyház, 1972 (51. évfolyam, 1-12. szám)
1972-08-01 / 8-9. szám
MAGYAR EGYHÁZ 5 ZSÁKUTCA Sok szó esik napjainkban a túlnépesedésről és a hangok egyre vészjóslóbbak. A földünk összlakossága ma háromésfélbillió, harmincöt év múlva ennek a kétszerese lesz. Szakértők számítása szerint a maximum, amit az emberiség szaporulata elérhet: tizenh áromésf élbillió. Az Egyesült Államok lakosságából 1860-ban 20% élt városban, 1960-ban már 70%. Ma, 1970-ben az urbánus lakosság kb. 75%-át teszi ki az összlakosságnak. Az USA néprajzi statisztikája nagyjából tükörképe az európai országokénak is. 1945 óta Magyarország agrárlakosságának több mint a fele pl. szintén városokba és ipari gócokba költözött. A kisközösségi élet felbomlása, illetve annak nagyközösségi áttétele olyan lélektani változásokat eredményezett, aminek méreteit ma még nem lebet tisztán látni. Pontosabban: ami eddig látható, az is elegendő ahhoz, hogy a XX. század embere kérdésessé legye önnön létét. Desmond Morris új könyvének a címe: The human zoo. Az emberi állatkert. A cím már sejteti, hogy merre tart az emberiség. A túlzsúfolt városok ugyanazokat az abnormalításokat termelik ki az embernél, emik a természetes környezetükből kivett, állatkertbe telepitett állatoknál jelentkeznek. A “ketrec” nemcsak egy új állatfajtát, de egy új embertípust is kitenyésztett. Közismert, hogy a vadállatok a természetes környezetükben nem csonkítják meg magukat, nem követnek el öngyilkosságot, nem támadják meg magzataikat, nem hájasodnak el és nincs gyomorfekélyük. Állatkertben élő állatoknál azonban ezek a természetellenes tulajdonságok fellépnek, megtalálhatók. Egereken és patkányokon végzett kísérletek további félelmes felismerésekhez vezettek. Úgynevezett “városi” miljőt teremtettek számukra. Szabálytalan időközökben szirénák sivitottak fel. Indokolatlanul egyik ketrecből a másikba irányították őket. Egyáltalán tömegben kellett élniök. A sok kapcsolat, érintkezés következtében idegesek, majd hisztériásak lettek. Különös, de először a hímek veszítették el a talajt a lábuk alól. Félrevonultak, nem vettek részt a közösségi életben. A családfő szerepét a nőstények vették át. De lassan-lassan náluk is jelentkeztek a í endellenességek: nem építettek fészket a magzataiknak, egyre kevesebbet törődtek beteg kicsinyeikkel. Mi több kannibalizmus lépett fel náluk, megették egymást. És húsz elvetélésre vagy korcsokat szülésre esett egy normális születés. A nagyvárosok zsúfolt és az ipar által is szennyezett légkörében egyre nehezebb lesz fenntartani a rendet, a fegyelmet. Az emberek — akárcsak a ketrecbe zárt állatok — egyszerűen nem bírják elviselni egymást, sőt magukat sem. Cél — és értelem nélküli cselekedetekben vezetik le ámokfutásukat. Törnek, zúznak vagy mesterségesen agyzárlatot idéznek elő és úgy próbálnak elmenekülni a valóság elől. Először — mint a tömegben mozgatott állatok — falkában rohangásznak. Később a közösség atomjaira bomlik: az egyén meghülyülve, kiégve, semmivel-senkivel nem törődve gunnyaszt és az elébe tett ételért sem nyúl, Nem véletlen, hogy kultumépek kórházi betegeinek 75%-a ideggyógyászati kezelés alatt áll! A nagyapámnak sose fájt a feje. Ismeretlen fogalom volt számára az “idegbaj”. Rozsdásszegbe lépett, kaszával megvágta magát és nem kapott vérmérgezést. Késő őszig sárban-lucsokban mezítláb járt és sose volt náthás és sose köhögött. A modem ember elvesztette az ellenállóképességét. Mirigyei, idegrendszere már nem termi az éppen szükséges antitoxinokat. Már számolnia kell a kalóriákat, vitaminokat, hogy a képzelt vagy valóságos betegség le ne verje a lábáról. A nagyapámhoz akkor hívtak orvost, amikor már haldoklóit. Akkor is inkább tisztesség okából. Bármilyen lehangoló, meg kell állapítanunk, hogy nem lesz “aranykor”. A világirodalomban számos mű taglalja annak a lehetőségét, hogy miután a kultúra és a civilizáció eljut egy maximális fokra, annak áldásait, hasznait az egész emberiség élvezheti majd. Az egyetemes művelődés okos, értelmét használó embertípust termel ki, a technológia pedig könnyűvé, egyszerűvé teszi az életet. A döntéseket a logika határozza meg, miután az indulatok, az érzelmi impulzusok, stb. pirulákkal kordában tarthatók. A gombnyomásra működő gépek kiiktatnak minden emberi munkát. Mindenki boldog, megelégedett lesz. A tényállás ezzel szemben az, hogy az ember és világa egy zuhanó méghozzá egyre meredekebben zuhanó irányt mutat. Az embert a kulturfoka nemhogy nem mentesíti, sőt inkább démoni módon befolyásolja, hogy logikaellenes döntéseket hozzon, barbár dolgokat miveljen. A gép, az automaton pedig akként vág vissza, hogy az embert leszoktatja a gondolkodásról: életét futószalagra löki, rutinreakciókat vált ki belőle. A kultúra is és a civilizáció is gólemmé nőtt. A mű felfalja alkotóját. Hogy nem lesz aranykor, sőt az idők végén az ember egyreinkább duvaddá aljasodik és ami szép, szent, nemes a lomtárba kerül, azt minden bibliaolvasó ember tudja. A Szentírás ugyanis világosan tanítja, hogy az utolsó időkben az emberiség koncentrált démoni támadásoknak lesz kitéve. Amikor azt mondjuk, hogy “démoni”, akkor ezalatt nem képletesen, hanem valóságosan is démonokat, gonosz szellemeket értünk. A Jelenések könyve 12:7-12 leírása nem hágy kétséget arra nézve, hogy ami ma a földünkön történik és majd ezután történik, valójában csak
