Magyar Egyház, 1971 (50. évfolyam, 1-12. szám)
1971-05-01 / 5. szám
2 MAGYAR EGYHÁZ ÍRÁS ÉS ÉLET ÖT SZÓT ÉRTELEMMEL “A gyülekezetben inkább akarok öt szót szólni értelemmel, hogy másokat is tanítsak, mintsem tízezer szót nyelveken.” (I. Kor. 14:19) Az Istenben hivő ember egyik legnagyobb kisértése, hogy különbnek akar látszani, mint felebarátja, szentebbnek, mint a vele egy hiten levő és tökéletesebbnek, mint azok akik más úton vagy módon imádják az Istent. Vagyis el akarja hitetni embertársaival, hogy 5 közelebb van az Istenhez, mint akárki más, jobban megérti az Isten terveit, pontosabban követi az Isten akaratát egy szóval vallásosabb, mint bárki más ezen a földön. Ma amikor egyesek az egyházak egyesítésének lázában égnek, mások — az előbb említett okoknál fogva — újabb csoportokra bontják a keresztyénié get. A legtöbben éppen a pünkösdi csoda félreértésével vagy szándékos félremagyarázásával próbálnak éket verni hivő és hivő közé, hivatkozva arra, hogy “nyelveken szólás nélkül nincsen egyház és nem lehet lelki élet sem. “Mi az igazság a Szentírás alapján mindezekkel kapcsolatban? Az Isten nyelvén való beszéd képessége az Istennel élő ember kiváltsága volt. Nemcsak hallotta az Isten hangját, hanem meg is értette azt. Nemcsak felfogta az isteni akarat kijelentését, hanem válaszolni is tudott rá. Közvetlen beszéd viszonyban állt a Teremtő és a teremtmény. Ez a tökéletes kapcsolat azonban teljesen megszakadt a bűneset után, az ember engedetlensége következtében. Az isteni nyelvből emberi nyelv lett, a tökéletesből tökéletlen. Ez a büntetés önmagában is keserves büntetés, mely csak fokozódott azzal, hogy ez az egységes emberi nyelv is újabb nyelvekre osztódott az ember megáltolkodott engedetlensége és égretörése miatt. Ettől kezdve már nemcsak az Istent nem volt képes megérteni az ember, hanem még a másik embert sem. Mindez betetőződött azzal, hogy az eddig egységes emberi nyelv és emberi gondolat is kettészakadt és megszületett a képmutatás bűne. E miatt az ember sokszor barátait, családtagjait vagy éppen önmagát sem érti meg többé. Pünkösdkor az Isten, az ő végtelen kegyelméből és az Úr Jézus Krisztus áldozati haláláért, a visszájára fordította ezt a folyamatot. Szentleikével egyesítette a gondolatot és a beszédet, hatalmával egységesítette az emberi nyelvet, csodatevő erejével visszaadta az embernek az isteni nyelv megértésének és beszélésének kiváltságát. Ezért mondja a Szentírás, hogy a tanítványok egy akaraton voltak, ezért mondja a Szentírás, hogy a sok nemzetből összeverődött sokaság minden egyes tagja a maga nyelvén hallotta a tanítványokat szóllani az Isten felséges dolgai felől és ezért mondja a Szentírás azt, hogy, szíven találták őket ezek a szavak. Pünkösd csodája tehát éppen abban van, hogy mindenki képes volt válaszolni az Isten visszahívó szavára. Az első gyülekezet személyesen élte át ezt a csodát. Ez a személyes átélés volt a keresztyénség diadalmas előnyomulásának a titka, a világ meghódításának isteni alapköve. ízelítőt kaptak a jövendőből, megkóstolták az örök élet dicsőségét, az Istennel együttélés csodáját. Ennek a pünkösdi csodának a híre futótűzként terjedt el az akkori világban. így jutott el a hír a korinthusiakhoz is és a többi gyülekezetekhez. A baj csak abban mutatkozott meg hamarosan, hogy a hírrel és a bizonyságtétellel együtt nem jutott el a nyelveken szólás csodájának a megmagyarázása is. Ezért inti le Pál apostol azokat, akik félremagyarázták a csodát és a nyelveken szólást, mely mindenki számára érthető és felfogható isteni üzenet volt, nem pedig értelmetlen dadogás, mint amivé ez az isteni csoda a korintusi gyülekezet életében formálódott. Pál apostol nem azt mondja, hogy a nyelveken szólás lehetetlen, hanem azt mondja, hogy a nyelveken szólásnak mindig értelme van. ő maga is megtanult az Isten nyelvén beszélni és hallott isteni beszédeket, melyeket el sem mondhatott földi embereknek, de amit elmondott másoknak, annak mindig értelme volt és jelentősége. A nyelveken \mQYnz cnvRcn May, 1971 —Vol. 50, No. 5 Published Monthly except June-July and August-September when bi-monthly. Editor-in-Chief: DEZSŐ ABRAHAM, Bishop Editor: REV. TIBOR DÖMÖTÖR 1657 Centerview Drive, Akron, Ohio 44321 (216) 666-9978 Business Manager: REV. LOUIS ILLÉS 1411 Kennedy Ave., Duquesne, Pa. 15110 Editing Manager: REV. BARNABAS ROCZEY 1409 Bailey Ave., McKeesport, Pa. 15132 Office of Publication: Bethlen Freedom Press Ligonier, Pa. 15658 Second class postage paid at Ligonier, Pa. Subscription—Előfizetés: évi $3 yearly szólásnak csak akkor van jelentősége, ha az Isten nyelvén szólunk és ha olyanok között szólunk az Isten nyelvén, akik maguk is megértik az Istennek a nyelvét. A pünkösdi csodában nem az Isten találkozott velünk a mi tökéletlenségünkben, bűnösségünkben és emberi mivoltunkban, hanem az Ő Szentlelke által mi találkozhattunk az Istennel az Ő tökéletességében, szentségében és örökkévalóságában. Nem az Isten tanulta meg a mi földi nyelvünket, hanem Ő tanított meg bennünket az Ő menynyei igéjének megértésére. Manapság sokan azzal akarják bizonyítani Istenhez való közelállásukat és hűségüket, hogy mindenki mást elkárhozottnak minősítenek. Azzal akarják a szentség ruháját magukra venni és magukon ragyogtatni, hogy mindenki másban bűnöst látnak. Azzal akarják a világot becsapni, hogy értelmetlenségben, megmagyarázhatatlan dolgokban, misztikumokban vagy a tömeg számára érthetlen igehirdetésekben akarják megmutatni felsőbbrendűségüket és kiválasztottságukat. Az Ige megítéli az ilyen üres hitű nagyravágyókat és másokat félrevezető képmutatókat. Az üzenet világos a számukra: “Inkább öt szót értelemmel, mint tizezer szót értelmetlenül.” Inkább néhány egyszerű mondatban elmondani az igazságot, bizonyságot tenni az Úr Jézus Krisztusról, mint
