Magyar Egyház, 1971 (50. évfolyam, 1-12. szám)

1971-11-01 / 11. szám

9 MAGYAR EGYHÁZ HOL VAN A TÖBBI? “Ekkor Jézus ezt mondta: Nem tizen tisztultak-e meg? Hol van a többi?” Lk. 17:17. A Szentírás minden története alapigazságokra tanítja meg az em­bert. Alapigazságokra, amelyeket nem lehet megtanulni az iskolák­ban, nem lehet elsajátítani élet­­tapasztalatból, amelyekre csak Is­ten taníthatja meg az Ő szavára hallgató embert. A Szentírásnak egyik alapigaz­sága, hogy az ember első Isten el­lenes bűne a hálátlanság volt. Eb­ből eredt minden baj. Ez vezetett az Isten ellen fordulásra, az Isten tervei ellen való lázadásra, az Is­tennel való élés megtagadására. A hálátlanság bűne okozta az ember végzetét és halálát. Ennek ered­ményeként vesztette el az ember Isten látását, a Teremtő és teremt­mény viszonyának helyes értékelé­sét, az örök élet lehetőségét. El­vesztette Isten szolgálatának örö­mét, Isten szerelésének boldogsá­gát és Isten dicsőítésének békessé­gét. Elfelejtette múltját és a jelen vélt gyönyöreiért feláldozta jöven­dőjét. Az Úr Jézus Krisztus azért jött erre a földre, hogy az embert visszajuttassa eredeti állapotába: A hálaadás állapotába, az Istennel együttélés állapotába, az Isten dicsőítésének állapotába. Megnyi­totta az ember szemét az Isten hatalmának meglátására, az Isten szeretetének megtapasztalására, az Isten bűnbocsájtó kegyelmének el­fogadására. A hitetlen ember vak ember. Csak önmagát látja. Csak a földi életet imádja. Csak a testi dolgo­kat értékeli. Nem látja a teremtés mögött a teremtő Istent és éppen ezért nem is tud néki hálás lenni az életért. Nem hisz abban, hogy Jézus az Isten Fia, az ember meg­váltója és éppen ezért nem is hisz a lelki életben és semmibe veszi a lélek hálájából fakadó istentiszte­letet. Nem lát túl a földi lét hatá­rain, mert nem fogadja el a Szent­lélek megvilágosító és mindennek értelmet adó hatalmát és éppen ezért testével a földi javakhoz ta­pad minden erejével és minden gondolatával. A hivő ember teljes valójában látja a dolgokat — az Isten kije­lentése alapján, Tudja, hogy testi életét az Istennek köszönheti és hálás az Istennek a földi életért és annak minden lehetőségéért. Hálás a testi gyógyulásokért, mert ezek­ben is az Isten megtartó és gyó­gyító erejét látja. Hálás minden földi jóért, mellyel napról napra ellátja őt az Isten. Hálás az isten­­tisztelet alkalmaiért, a szolgálat áldásaiért, az adakozás lehetőségé­ért. Egész élete hálaadás mindazért a jóért, amit az Isten tett vele a földi életen és a földi javakon ke­resztül. De a hivő ember ennél sok­kal többet lát. Látja az érte eljött Úr Jézus Krisztust, aki lélekben helyreállította az ő megromlott kapcsolatát az Istennel. Akin ke­resztül már most élheti az Istennel és Istenben való életet hitének tel­jességében, A hivő ember hálás az Istennek az Úr Jézus Krisztusért, az Egyházért, a másik emberért. Számára öröm és boldogság a va­sárnapi istentisztelet és istentiszte­let a hétköznapok véget nem érő munka lehetősége. Egész élete há­laadás. Egész élete Isten dicsőítés. Egész élete ember szolgálat. Egész élete az Isten királyságának és az Úr Jézus földi egyházának építése. A hivő ember mindezek mögött és mindezek fölött lát még valami mást is. Látja a láthatatlant! Az örök életet! A mennyei otthont! Tudja, hogy eljön az idő amikor a földi életből — a lelki életen keresztül — átléphet az örök élet­be. A hivő ember hálás az Istennek a jövendőért! Az üdvösségért! A Krisztusban való hit által meg­nyitott emberi szem látja a földit, a lelkit, a mennyeit — egyszerre! Éli az életet a maga teljes való­ságában. Számára a legsúlyosabb betegség vagy a legreménytelenebb földi sors közepette is bőven van ok a hálaadásra és az Isten di­csőítésére. Ez az az élet, amelyre elhívott bennünket az Úr Jézus Krisztus! Milyen boldog és békés lehetne a földi élet, ha többen látnák meg az Isten dicsőségét és hatalmát és ha többen élnének az Istennek há­­látadó életet. A Szentírás azonban a maga igazi képében mutatja be az emberi életet. A tíz meggyógyí­tott bélpoklos közül csak egy látta »fei MflG/ÄE EGyflHZ mmGYm cnvEcrc November, 1971 — Vol. 50, No. 11 Published Monthly except June-July and August-September when bi-monthly. Editor-in-Chief: DEZSŐ ABRAHAM, Bishop Editor: REV. TIBOR DÖMÖTÖR 1657 Centerview Drive, Akron, Ohio 44321 (216) 666-9978 Business Manager: REV. LOUIS ILLÉS 1411 Kennedy Ave., Duquesne, Pa. 15110 Editing Manager: REV. BARNABAS ROCZEY 1409 Bailey Ave., McKeesport, Pa. 15132 Office of Publication: Bethlen Freedom Press Ligonier, Pa. 15658 Second class postage paid at Ligonier, Pa. Subscription—Előfizetés: évi $3 yearly meg Krisztusban az Isten gyógyító hat almáit! Csak egy jött vissza az Istennek hálát adni a gyógyulá­sért, Csak egy látta meg a földi gyógyulás mögött a lelki erőt és igy csak egy kapott Ígéretet a mennyei ország meglátására. Ma ugyanez a helyzet. A legcsodálato­sabb földi gyógyulás mögött is csak kevesen látják meg a lelki erőket és találják meg a mennyei jövendőt. A legtöbben természe­tesnek tartják a csodát, emberi tu­dásnak, orvosságok hatásának, e­­gyéni szerencséjüknek vagy testi erejüknek tulajdonítják a gyógyu­lásokat. Ezért pedig nem kell há­lát adni az Istennek és imádni az Úr Jézus Krisztust. Ezért nem kell hálaadó élettel szolgálni a másik embert. Vannak, akik pénzüknek, összeköttetésüknek vagy más földi dolognak a megmentő hatalmában reménykednek életük válságos pil­lanataiban. Ezek a földi dolgok pedig sohasem vezetik el az em­bert az isteni dolgok meglátására. Jézus szava ma is belekiált a világba: Hol van a többi? Nem kellene-e minden embernek di­csérni az Istent? Nem kellene-e minden embernek hálásnak lenni a megváltásért? Nem kellene-e minden embernek lelki életet élni ezen a földön? Hol van a többi? Az Isten ítélete végig söpör a mi emberi világunkon a hitetlenek báléit lan és istentelen élete miatt! De mennyivel fájóbb az az ítélet, amely miattunk hullik erre a föld-ÍRÁS ÉS ÉLET

Next

/
Oldalképek
Tartalom