Magyar Egyház, 1969 (48. évfolyam, 1-12. szám)
1969-06-01 / 6-7. szám
MAGYAR EGYHÁZ 3 Ábrahám Dezső püspök: “ÉN BENNED BÍZOM URAM, TE VAGY ISTENEM!” Zsolt. 31:15 Olyan a mai ember világa, hogy megszűnt a bizalom ember és felebarátja, család és rokonság, népek és nemzetek között. A bizalmatlanság háborújának vérömlése és pusztítása milliók tragédiájának a mindennapi élménye. Nincs bizodalom az egyik fajta nemzetiségű emberben a másik iránt. Testvér pusztítja a testvért, azért mert egyszerűen nem hisznek egymásnak. Halld, mint szólt az ige Mikeás idejében: “Elveszett a földről a kegyes és igaz ... ki-ki hálóval vadássza atyafiát. . . “Ne higyjetek azért a barátoknak, ne bízzatok a tanácsadóban; az öledben ülő előtt is zárd be szádnak ajtaját, mert a fiú bolondnak tartja atyját, a leány anyja ellen támad, a meny az ő napára; az embernek saját házanépe az ellensége.” Vájjon rávezetett-é az élet benneteket arra, hogy minden csalódás után csak egyetlen egy van akiben vethetitek bizodalmátokat, aki még soha senkit el nem hagyott: Ő a mi Mennyei Édesatyánk. Emberi hitető beszéd bölcsessége helyett Istennél örök életnek beszéde van s Öreá teljes bizalommal bízhatjátok életeteket. Erre hív fel bennünket a zsoltáríró, amikor így szól: “Én benned bízom Uram!” Bízzál Te is az Úrban, mert nála van a szabadítás és az Ő irgalma teljes. Hát nem világos még előtted, hogy erre az Istenbe vetett bizalomra szüksége van minden keresztyén embernek?” “Bízzál az Úrban!”, mondja a zsoltáriró, “ne bosszankodjál a gonoszokra és ne irigykedjél az elveteinültekre”, hanem “hagyjad az Úrra a te utadat és bízzál benne, majd Ő teljesíti!” Vagy újra egy másik zsoltárban, ahol ezt olvassuk: “Csak Istenben nyugszik meg lelkem, Tőle van az én szabadulásom.” “Bízzatok az Úrban, mindenkor ti népek, öntsétek ki előtte szíveteket, mert Isten a mi menedékünk.” Ezt a bizodalmát ajánlja az Új Testamentum is. Amikor egy gutaütött embert hoztak Jézushoz, az látva annak hitét, így szólt: “Bízzál fiam!” Amikor egy alkalommal a tanítványok a háborgó tengeren kétségbeestek, a hullámokon feléjük közeledő Mesterük szavát hallották eképpen: “Bízzatok, ne féljetek!” Ez az Istenben való bizodalom teljes és valóságos bit kell, hogy legyen. Nem lehet azt mondani, hogy “ma bízom Istenben, de holnap már nem.” Reá kell az Úrra bízni magadat, sorsodat, szeretteidet. Továbbinenve, az ige személy szerint is szól: Én Benned bízom Uram. Mintegy kérdést intézve hozzád: hát te bízol-é ebben az Istenben? Belé veted-é minden bitedet és vezeti-é a te életedet? Hited az élet különféle próbái alatt lesz nyilvánvalóvá. Mert minden ember hitének sok próbán kell átmennie, hogy megerősödjék és végül is elnyerje ki-ki az ő jutalmát. A zsoltáríró soraiból kitűnik, hogy ő is sok megpróbáltatáson ment át. “Te benned bíztam Uram”, kezdi a 31-ik zsoltárt, “szabadíts meg engem, légy én erős kőszálam és vezérelj engem.” Beszél azután azokról, akik hálót vetettek ki ellene, csúfolódnak és rágalmat indítanak ellene s ezek után is így szól: “De én csak benned bízom Uram, Te vagy az én Istenem!” Gondoljatok csak Jóbra, az Ó Testamentum sokat szenvedett emberére, mennyi próbán kellett neki átesnie. Elébb földi kincse és gazdagsága pusztult el, majd gyermekeit veszítette el, még végül önmaga is súlyos beteg lett, barátai elfordultak tőle és még felesége is azt mondotta néki: “Átkozd meg az Urat és halj meg!” Jób azonban mindvégig kitartott! Akik eddig is sok próbán estetek át, tudom, hogy valljátok velem együtt, hogy az Úr kegyelme volt csak az, ami megtartott minket. Próbáknak súlya nehezedik vállaitokra. Halljátok a zsoltáríró szavát: “De én benned bízom Uram, Te vagy az én Istenem!” De azt is lássuk meg, hogy mi a célja Istennek a hit próbáival. Miért is kell nekünk szenvedni, vagy különféle kisértéseken átesni? Egyrészt azért, mert nekünk magunknak van ezekre szükségünk. A betegség súlya alatt ismeri meg az ember igazán, mit jelent az egészség. A dúló vihar után tudunk csak tiszta szívvel hálát adni, hogy nem pusztult el mindenünk. A katona hősiességét csak a csaták küzdelmének próbái mutatják igazán meg. A keresztyén ember bitének ereje a csapások és próbák súlya alatt nő. A vasat is tisztító tűzben edzik, hogy minden tisztátalanságtól elválasztva erősebb, acélosabb legyen. Jóllehet a megpróbáltatás fájdalommal jár, eredménye mégis üdvös, mert bizodalmunk az Úrban megszilárdul. A hit próbája alatt roskadozó Testvér, meg ne inogj, vessed teljes bizodalmadat az Úrra és szólj: “Én csak benned bízom Uram, Te vagy az én Istenem!” Azt a célt is szolgálja még a hit próbája, hogy a legfélelmetesebb viszonyok között is nyugalommal viseli a keresztyén ember sorsát és szolgálja felebarátja üdvösségét. Szolgálja a hit próbája az Isten dicsőségét is! Ha felebarátaid látják rendíthetetlen hitedet, hogy Isten szava számodra életed fundáinentuma, hogy Ő a te hajlékod sziklavára és menedéke, hogy Isten a te paizsod és erős oltalmad, akkor a te gyarló példád nyomán is Istent dicsérik és az Ő nevét áldják. Szóljon azért szívvel, szájjal és lélekkel a te életed bizonyságtétele a zsoltáríróval: “hogyha sokan vannak is a gonoszok és istentelenek, de én benned bízom Uram, Te vagy az én Istenem mindörökké.”
