Magyar Egyház, 1969 (48. évfolyam, 1-12. szám)
1969-05-01 / 5. szám
8 MAGYAR EGYHÁZ A LATIN AMERIKAI REFORMÁTUS EGYHÁZ ZSINATÁNAK KIÁLTVÁNYA Mi, a Brazíliai, Uruguayi és Argentínai Magyar Református Egyházakból álló Latinamerikai Református Egyház 1968 december 8, 9 és 10.-én az uruguayi Montevideoban, Punta del Este-n és ismét Montevideoban ülésező Zsinata — ünnepélyesen kinyilatkoztatjuk hogy: I. Alkotó része vagyunk a tér, idő, államforma és gazdasági rendszer feletti Magyar Református Egyháznak, amely mint ilyen, egy és oszthatatlan. II. Ennek emberi viszonylatban bizonyságtévő, hivatásukat szabadon gyakorló tagjaival, úgymint a. ) az Amerikai Egyesült Államokban lévő Amerikai Magyar Református Egyházzal, a United Church of Christ Kálvin Kerületével s ugyanazon egyháztest többi magyar gyülekezeteivel, a United Presbyterian Church Magyar Konferenciájával, más felekezetekben (Reformed Church in Amerika, Presbyterian Church in Amerika) élő, de a Magyar Református Egyház ismérveit magukon viselő gyülekezeteivel, b. ) a Presbyterian Church és a United Church in Canada, c. ) a Presbyterian Church of Australia, Üj-Zéland, Délamerika, valamint Nyugateurópa magyar református egyházi közösségeivel a legszorosabb kapcsolatban óhajtunk élni, az ezt biztosítandó és így mennél előbb megvalósítandó Magyar Református Ökumené (Magyar Református Egyházak Világszövetsége) keretein belül. Az ennek megvalósításában való részvételre magunkat elkötelezzük, tudván, hogy az egymás terhe hordozásának törvénye azt anélkül is parancsoló szükséggé teszi. III. Az Ür Krisztusról való bizonyságtevésben külső kényszer által akadályozott testvér tagegyházaink megpróbáltatásaiban igaz szívvel osztozunk. A kényszer alatt és következtében gyengéket megértjük. A maguk érvényesülését, múló dicsőségét keresőket, a “tévelygő csillagokat” sajnáljuk. Az élet koronájának örököseit, a mindhalálig hívőket áldjuk. Fogoly tagegyházainkért imádkozni, kényszerű helyzetükből való szabadulásukért az Űr törvényén belüli eszközökkel, mint akik lélekben velük egyek vagyunk: munkálkodni meg nem szűnünk. IV. Az Úr Jézus főpapi imája értelmében testvéri közösségben érezzük magunkat az Isten egy, egyetemes, kezdettől fogva létező Anyaszentegyháza földi vetületében, a küzdő Egyházban mindazokkal a közösségekkel, amelyek Istent a Jézus Krisztusban az Ige és a Szent Lélek által igazán ismerik, imádják és szolgálják. Valljuk, hogy a földi élet megőrzésére, meggazdagítására, megszépítésére s az örökkévalóságba való átmentésére sem égen, sem földön nem adatott más mód és eszköz, mint az Anyaszcntegyház, amely az Ür Krisztus teste. Az ebben való hitben őrizzen meg mindnyájunkat a Szent Háromság egy örök Isten. Amen. MINDENKI MISSZIONÁRIUS Az Egyesüli Nószövetség konferenciája Trenlonban A Keleti és New Yorki Egyházmegyék gyülekezeteinek közel 150 nőtagja gyűlt össze május 4-én Trentonban, hogy meghallgassák Babos Sándort és Babos Sándorné Lörincz Máriát, akik évekig voltak misszionáriusok Mandzsúriában. Az előadók nemcsak távolkeleti szolgálatuk érdekfeszítő epizódjairól beszéltek, hanem rámutattak arra is, hogy minden keresztyén szükségképpen misszionárius. A Krisztus egyházához való tartozás alapja a hit, de a hit hallásból vagyon. Minden keresztyénnek azért figyelnie kell, hogy mit mond neki személy szerint az Isten; s ha meghallotta, akkor aszerint cselekednie is kell. És szólania is kell, hogy ezáltal másokat is Isten szolgálatára indítson. A nyelvek szerint szétválasztott konferencia után közös gyűlés volt, melyen Kovács Istvánná elnökölt. A gyűlés felhívást intézett minden gyülekezet nőegyleteihez, hogy valamilyen munkával létesítsenek pénzalapot a Montevideoi Magyar Református Egyház megsegítésére. Ugyancsak elhatározták, hogy a mekeesporti templomnak egy virágtartót adományoznak Nagy Lajos volt püspök közelmúltban elhúnyt hitvese emlékére. Az 1969/70 évre a következő új tisztviselőket választották, akiket Dr. Harsányi András keleti esperes esketett fel: Takács Istvánná (Roebling) elnök — 850 Civic Ave., Florence, N. J. 08518 —, Szilágyi Gáborné (Perth Amboy) alelnök, Mrs. James Harkel (Roebling) és Hajdú Péterné (New York) titkárok, Nemisli Jánosné (Carteret) pénztáros és Kovács Istvánná (Trenton) chaplain. Az Egyesült Nőszövetség következő évi konferenciája Roeblingon lesz 1970. május 3-án. Aprily Lajos: Kalács, keddi kalács Már szombat este megsütötte anyám. És reggel már adott. Az aranya besugarazta a harangos vasárnapot. Vasárnap estig nem fogyott el, fénye áthúllt az ünnepen. Még hétfőn is jutott belőle. És kedden is. De csak nekem. Ma sem tudom, hol rejtegette, melyik fiókból jött elő, de olyan áldott volt az íze, olyan hétköznap-szentelő. Az asztalkendőből kibukkant szép sárga fénnyel: Itt vagyok. Nagy árnyékok, fekete gondok, még várjatok, maradjatok. Igénytelen polgár-kalács volt, olyan egyszerű, mint falum. És mégis úgy negnőtt azóta, mint úrvacsora-szimbolum. Száguldó évek távolából megérzem néha jószagát: a tűzhely tájáról elindul s betölt szívet, betölt szobát. Lelki kenyér inség-időkben, verőfényes vigasztalás . . . Pedig tudom: a keze föld már. És nincsen több keddi kalács.
