Magyar Egyház, 1968 (47. évfolyam, 1-12. szám)

1968-02-01 / 2-3. szám

10 MAGYAR EGYHÁZ URBÁN JÓZSEF 1898-1968 Már régen felnevelte gyermekeit. Két fia nagyon jól fizetett főmérnök, egyetlen leánya magyar re­formátus Amerika egyik legjobb egyháza lelkipász­torának a felesége. Szép kifizetett hajléka van Con­necticut gyönyörű vidékén, tisztességes nyugdija volt. Már a hetven évnek árnyéka délutáni útjára vetődött. Azt a néhány évet, amit 70-en felül kegyelemből kap az ember békességben, kényelemben, rásugárzó sze­­retetben tölthette volna. De Isten, ki homlokára lehelte az elhivás csókját, újból a költöző madár nyugtalanságát teszi szivébe és az öregedő szolgát kiküldi szőlőjébe még egy órára (Mt. 20:12.). Ő boldogan megy akkor, amikor megkeseredett fiatalok a tűnő éveket gyorsabb szárnyalásra szeretnék nó­gatni, ő megy és boldog, hogy Isten szolgálatát el­fogadja. Vérében lévő rendszeretete egy évi szabad­ságot kér az Amerikai Magyar Református Egyház­tól, nehogy valaki hűtlenséggel vádolja. így azután a daytoni egyház szőlőskertjéből hivta haza hű szol­gáját néhány heti nagy szenvedés után. Urban József esperes halhatatlan lelkét törékeny cserépedénybe tette le az Ur, de egész élete egy drága illusztráció volt arra, amit Pál vallott: “az én erőm erőtlenség által végeztetik el.” Isten 1898. október 10-én a zemplénmegyei Kis­­tárkány egyik kálvinista gazdájának portájára teszi le ezt a drága alabástrom szelencét, amelybe Urbán Jó­zsef lelkét helyezte. Falujának református iskolájában nemesiti ezt a lelket, majd a Sárospataki Főiskolában 12 éven át érleli egy 47 éves szolgálatra. A háború tűzviharában 3 éven át edzi a harctéri ólomesőben. Adott hozzá aromát a buji, a nagyhalászi, tiszarádi és pácini magyar kálvinisták életéből. Azután testvéri baráti szivek hangján keresztül szól hozzá Isten és kihozza ide Amerikába, hogy szolgáljon Fairfielden, McKeesporton, Duquesneben, Bronxon, Warrenvillen, Daytonban. Nem a pioneer lelkészekkel jött ki, de végig éli 42 éven át életüket. Egyházat alakit, egyház­at ment, egyházat állit talpra, a Körösi Csorna Sándor nyugtalanságával megy a magyar után. Beleépítette életét a Bethlen Otthonba, Református Egyesületbe, az amerikai magyar közéletbe. A pittsburghi egyetem magyar szobájának színes ablakán átszürődő fény az ő és hitvese arcán élesen világítja meg a magyarságért végzett szolgálataikat, amiket itt Pennsylvániában, vagy New Yorkban végeztek. Nemcsak kiváló lelki­­pásztor, remek énekvezér az egykori pataki kórus elnöke, hanem egyházi férfiú is. Volt a Nyugati Egy­házmegyének, majd a Keleti Egyházmegyének espe­rese. Volt püspökhelyettes-lelkészi főjegyző és ha nem szerény, lehetett volna az első szolga is. 15 évig felelős szerkesztője a Magyar Egyháznak; a lapot a magyarul olvasó világban tiszteltté tette. Tollát soha­sem mártotta a gyűlölet tintájában, hangja, szava mindig magyarságot szolgáló volt. A szó valódi értel­mében gyönyörű Írása volt, sok időknek hűséges kró­nikása, jegyzőkönyvelője. A toll kihullott a kézből, de az amerikai magyar református történelem lapjai­ról örökre beszélni fog a hű krónikás. Az alabástrom szelence veje lakásán 1968. feb­ruár 22-én összetört. A szelence édes illata rászállt kedvesei szivére és felzokogtak tőle, megtöltötte azo­kat a templomokat, ahol szolgált. Temetése napján sorba zokogtak a harangok, ahol ő hirdette Isten igéjét. McKeesport népe úgy tartja, hogy nekik Isten három nagy lelkipásztort adott: Borshy Kerekes Györ­gyöt, Daróczy Sándort és Urbán Józsefet. Szerették volna, ha az ő templomokból ment volna pihenni. Amerikai lelkipásztori szolgálatát egy fairfieldi kedves fehér fatemplomban kezdte meg. Ebben ke­resztelte meg két gyermekét. Itt volt fiatal lelkipász­tor. Warrenvillei hívei megvették ezt a templomot és végső akarata szerint ebből a templomból vitték ki a temetőkertbe. Halálában is vigyázza kedves magyar templomát a nagy reggelig. Clevelandban, és Warren­villen is, 16 lelkipásztor énekelte el könnyes szemmel a magyar gályarabok énekét. A feltámadás igéit Nagy Lajos püspök, Dr. Biitösi János elnök hirdették felette, a gyászistentiszteleteken pedig a következők szolgál­tak: Daróczy Sándor, Dr. Harangi László, Dr. Szabó István, Sziártó István, Dr. Szüle Miklós, Marton Sán­dor, Bötty János, Adorján Kálmán, Csordás Gábor, Kovács István, Dr. Böszörményi István, Dr. Komjáthy Aladár, Dr. Havadtőy Sándor és Marsalkó József. Urbán József 1935-ben lett független lelkész. Egész élete végéig hű maradt az önként választott zászlóhoz. Mindenki szerette, halálában mindannyi­unké lett, mert az örök magyar református életnek szolgált hű szívvel. Nagy Lajos Oszlop az Isten templomában Részletek Nagy Lajos püspök gyászbeszédéből Urbán József felett “Aki győz, oszloppá teszem azt az én Istenemnek templomában és többet onnét ki nem jő és felirom reá az én Istenemnek nevét és az én Istenem vá­rosának nevét, az uj Jeruzsálemet, mely az égből száll alá az én Istenemtől és az én uj nevemet.” (Jelenések könyve 3:12.) Vándor magyarok pásztorainak legnehezebb fe­ladata, hogy ott kell hirdetni a vigasztalás igéit, ahol maga szeretne sírni legjobban. Minden távozó ma­gyarban önmagát siratja meg, minden lelkipásztor temetésén önmaga temetéséből rendez főpróbát, ad­dig mig egyszer az ő temetésén is eléneklik a ma­gyar lelkipásztorok énekét: “Térj magadhoz drága Sión. . Ma a koporsóban elcsendesült testvérünk felett hull a könnyünk, holnap engem, vagy téged siratnak. Vándor magyarok serege elindult hazafelé és utánuk

Next

/
Oldalképek
Tartalom