Magyar Egyház, 1968 (47. évfolyam, 1-12. szám)
1968-02-01 / 2-3. szám
MAGYAR EGYHÁZ Az Amerikai Magyar Református Egyház hármas hivatása Dr. Kjss Sándor közgyűlési megnyitó beszéde ai . .. , Hároip év egy ember életében sem nagy idő, még, kelésbe egy egyházi közösség történetében. Mégis alkalmas arra, hogy az ember mintegy mérföldkőnél megálljon, visszanézzen, magát, életét és munkáját Isten Igéjének mérlegére állítva levonja a múlt tanulságait és'úgy nézzen előre a jövőbe. Az ember úgy van vele, hogy önmagának ad a legkönnyebben felmentést. Hivatkozik külső okokra, tényezőkre, a másik emberre, keresve csődje és sikertelensége okait. Mindezt meg lehet tenni a világban, a társadalomiján, annak közösségeiben, még a földi egyházban is, de nem Isten előtt. És nem református embernek, aki a Kálvin által felismert igazságok alapján méri meg az ember egyéni és közösségi életét. Ezért mi tudjuk, valljuk és hisszük, hogy mindaz, ami jó történt velünk és egyházunkkal, az a minket újjászülető Úr Jézus Krisztus és a bennünk munkálkodó Szent Lélek munkája volt. Minden eredménytelenségünknek pedig a gyökere eredendő, hőhos voltunk, elesettségünk, hitetlenségünk, kemény, makacs emberi természetünk. Aki ezekután azt hiszi, hogy az er’beri élet éppen ezért valami passzív belenyugvás az Isten kegyelmének' megnyilvánulásaiba, amely vagy van, vagy nincs, az sohasem volt református, mert soha nem élte át á predesztináció nagy igazságát. Mert abból a tényből, hogy éppen ezért életemet odaállítva ez igazság alá, könyörgök, esdeklek és harcolok Isten kegyelméért és erejéért, hogy az engem eszköznek felhasználva végezze a maga üdvösségre vezérlő munkáját környezetemben, gyülekezetemben és egyházamban. Az elmúlt bárom évről való beszámoló nem az éjy feladatom. De el szeretném mondani, hogy önmagámmal szemben nagyon elégedetlen va.tyok. Úgy érzem, hogy rám is vonatkozik az Ige: Megmérettél és híjával találtattál! Ugyanakkor szeretném azonban megvallani, hogy én hiszek az Amerikai Magyar Református Egyházban és küldetésében. Küldetése pedig véleményem szerint hármas. Az első, amit a Heidelbergi Káté első kérdésére adott feletünkben, legtöbben konfirmációi hitvallásunkban, megvallottunk. Az, hogy Isten megváltó kegyelme az Úr Jézus Krisztusban leha.folt hozzám, újjászült engem, nem vagyok többé a magámé, hanem Jézus megváltottja, aki az ő drága vérével minden bűnömért eleget tett. Nekünk Jézust nem mint történelmet, de mint eleven, élő valóságot, erőnek kutforrását, szüntelen munkálkodó, ujjászülő Istent kell keresnünk. Látjuk és naponta tapasztaljuk, hogy a civilizációba belefáradt mai ember a megkövesedett formák, a túlságos elvilágiasedás és elanvagiasodás miatt milyen nagy számban menekül a keleti misztikumokhoz, nem találva a mai egyházban az élő Jézust. Pedig Jézusban sokkal nagyobb erő van, ha engedjük Úrrá lenni bennünk és egyházainkban egyaránt. Az első küldetés tehát, hogy egyházunkban soha ne szűnjék meg a törekvés az élő Jézusról való bizonyságtétel növekedésére, a rniszszióra, az evangélizációra. Szüntelen keresni, kutatni kell azokat a legmegfelelőbb formákat, eszközöket, módokat, amellyel Jézust nem zárjuk be csupán templomainkba, hanem kivisszük mindennapi életünkbe. A második küldetés, amiben hiszek az, hogy érdemes magyar református egyházba tartozni, még akkor is, ha már itt születtem vagy apáim és nagyszüleim is itt születtek. Csakhogy ez azt jelenti, hogy történelmi örökségünket, hitvallásainkat, ének és hagyománykincsünket, sajátságos kegyességi formáinkat, egyházi életünk gyakorlatának értékeit őrizzük, ápoljuk, fejlesszük itt Amerika földjén is, a XX. században, amikor az egyházat és a hitet egyik felől a szekularizáció, másfelől az ateizmus és az Istennélküliség ostromolja. Ez azonban megfeszített munkát igényel kis közösségünktől. Olyan vasárnapi iskolai nevelési anyag elkészítését magyarul, de, elsősorban angolul, amely ezt az örökséget élővé teszi. Konfirmációi oktatásunk anyagának egységesítését hasonló szempontok szerint. Énekkincsünk minél gazdagabb és jobb lefordítását angolra, annak kiadását, megszerettetését, hogy az angol gyülekezet ugyanazt énekelje angolul, mint a magyar magyarul. Liturgiánk egységesitését, a magyar liturgia jó lefordítását és bevezetését. Végül harmadszor és hitem szerint egyáltalán nem utolsósorban, az Amerikai Magyar Református Egyháznak küldetése annak a kötelezettségnek betöltése, amelyet a lelki édesanyával, a Magyarországi Református Egyházzal szemben éreznie kell. Az óhazai egyház olyan rendszerben él, amelynek nyíltan bevallott céja a földi egyház felszámolása. Elsősorban azzal, hogy az egyházat igyekszik hermetikusan elzárni az ifjúságtól. Arra számit, hogy ha a hitben felnőtt nemzedékek kihalnak, velük együtt “elhal’’ a vallás is. A jelenlegi kommunista rendszer nem durván, nem nyersen támad, hanem kifinomult eszközökkel. A tapasztalat azt mutatja, hogy ez az utóbbi hatásosabb. Nincs addig semmi baja az egyházzal, amig az ebbe a politikába belenyugszik, de könvörtelenül lecsap azokra, akik komolyan veszik azt, hogy “Elmenvén tegyetek tanitvánvokká minden népeket. ..” A Magyarországi Református Egyház a templomokba —sok helyen omladozó templomokba—szorított, üldözőt, küzdő, életében megnyomorított egyház, amelyik annyira el van nyomva, hogy ennek az ellenkezőjéről kell—hamisan—prédikálnia, vallania. Elnémított egyház. A mi küldetésünk, hogy szóljunk helyette és érte. Az Amerikai Magyar Református Egyháznak törekednie kell a testvéri kapcsolatokra, azonban soha nem azon az áron, hogy ez elnémítson
