Magyar Egyház, 1968 (47. évfolyam, 1-12. szám)
1968-11-01 / 11. szám
4 MAGYAR EGYHÁZ cáin még dübörögtek a tankok, minden postahivatalt megszállva tartottak a szovjet katonák, ezért levelüket egy Prága melletti város postáján adták fel. Többek között ezt írja a levél: Írjuk levelünket hozzátok testvéreink annak a napnak déli órájában, amikor köztársaságunk szabadságát és függetlenségét kívülről jövő támadás megsemmisítette. Mélyen megrendülve a támadás miatt, a megpróbáltatások nehéz idejében a lehető legszorosabb kapcsolatban akarunk maradni veletek, minden gyülekezetünkkel. Kinyilvánítjuk egyöntetűen, hogy támogatjuk nemzetünk megújulási küzdelmét, amelyet Ludvík Svoboda elnök, Oldrich Cerník miniszterelnök és a Cseh Kommunista Párt első titkára, Alexander Dubcek vezet . . . Egész egyházunk nevében tiltakozunk az akció ellen, amely ezt a megújulási folyamatot fenyegeti, Tiltakozunk államunk szuverénitásának megsértése miatt országunk idegen hadseregekkel való megszállása ellen és követeljük azok azonnali visszavonását. Nem tudjuk, hogy a következő napok mit tartogatnak számunkra. Osztozunk nemzetünk minden szenvedésében és reményében. Kérünk mindannyiótokat, férfi-és nőtestvéreink, maradjatok hűek ahhoz az úthoz, amit eddig követtetek és legyetek az igazság, emberség és szabadság méltó harcosai. Legyünk mindannyian hűek huszita és morva őseink nagy megtapasztalásához: Isten igazságának győzni kell! Az Egyházak Világtanácsának genfi központjába pár napon belül befutott a Cseh Testvérek Evangéliumi Egyháza zsinati tanácsának megrendítő levele. Kurt Scharf, a Berlin-Brandenburg-i német evangélikus egyházkerület püspöke ugyanis éppen Prágában volt, amikor a szovjet csapatok elözönlötték a várost és magával hozta a nyilatkozatot. Az Egyházak Világtanácsának főtitkára, Eugene Carson Blake azonnal összehívta a központi bizottságot, amely deklarációt adott ki Csehszlovákia megszállásának kérdésében. Benne élesen elítélte az intervenciót, követelte a szovjet megszálló csapatok azonnali visszahívását és testvéri együttérzéséről, szeretetéről biztosította Csehszlovákia népét, felhíva az Egyházak Világtanácsa minden tagegyházát, hogy imádkozzanak Csehszlovákia népéért és annak vezetőiért, hogy “bátorság, bölcsesség és állhatatosság által béke és szabadság valósuljon meg igazsággal együtt országukban és az egész világon”. Az Egyesült Államok Egyházainak Országos Tanácsa szeptember 13-án hasonló szellemű nyilatkozatot adott ki. “Elutasítunk és elítélünk minden kísérletet, akár Csehszlovákiában, akár máshol, akár katonai erővel, akár más eszközzel kívánja elvenni egy nép szabadságát, jogát nemzeti élete önmaga által való alakítására. Támogatunk és elősegítünk minden értelmi, szellemi, társadalmi és politikai mozgalmat, mely a népek és nemzetek olyan szabadságáért harcol, hogy igazi függetlenségre és önállóságra jussanak” — állapítja meg többek között a kiadott nyilatkozat. De térjünk vissza Csehszlovákiába. Augusztus 24- én a Prágai Keresztyén Békekonferencia Titkársága éles nyilatkozatban ítélte el a Szovjetuniónak és négy szövetségesének törvénytelen katonai akcióját. “Csehszlovákia jogtalan megszállása a békés nemzetközi együttélés durva megsértése és veszélyes fenyegetés a világbéke ellen” — jelenti ki többek között a nyilatkozat. Már a megszállás első napjaiban Csehszlovákia minden keresztyén egyháza éppúgy mint a huszita egyház, levéllel fordult gyülekezeteihez és híveihez. Mindegyik levél kifejezi az egyház rendíthetetlen bizalmát az állam politikai vezetőiben. Ebben az időben vált köztudomásúvá, hogy Dubceket, Smrkovskyt és a többi pártvezetőt a bevonuló szovjet csapatok inegrúgdosva és megkínozva, összebilincselve szállították el Moszkvába. Hogy a Szovjetunióban pár nap után mégis a tárgyalóasztalhoz ültették őket, annak egyetlen oka Csehszlovákia népeinek és szervezeteinek, közöttük az egyházaknak is teljesen egységes, szilárd kiállása mellettük, amely lehetetlenné tette Moszkva számára, hogy bábokat tegyen meg vezetőnek. A római katolikus egyház nyilatkozatát Dr. Ambroz Lazik püspök, a Trnava-i apostoli adminisztrátor írta alá, ezidő szerint a legmagasabb rangú cseh egyházi vezető. “Előttünk a demokratikus szocializmus és humanizmus útja, amit követnünk kell, teljesen egységesen, törvényes vezetőink mögött felsorakozva” — szögezi le a pásztorlevél. A protestáns egyházak vezetői közös nyilatkozatban fordultak híveikhez, ugyancsak bizalmat nyilvánítva politikai vezetőik iránt. “Nagy a mi reménységünk, hogy ők vezetik a mi népünket a humanista szocializmus és demokrácia szellemében, a jövőben is” — állapítja meg a közös nyilatkozat, amelyet Dr. Jan Chabada és 11 egyházi vezető irt alá, közöttük a református egyház vezetői is. Szeptember elején új nyilatkozat született meg, amelyet a Csehszlovákiai Egyházak Ökumenikus Tanácsának minden tagja, azaz minden keresztyén egyház aláírt. így a Szlovák Evangélikus Egyház, az Evangéliumi-Methodista Egyház, a Testvéregyház, a Sziléziai Evangélikus Egyház, a Cseh Testvérek Evangéliumi Egyháza, a Szlovákiai Keresztyén Református Egyház, azaz magyar református testvéreink egyháza, valamint a csehszlovákiai orthodox egyház metropolitája és a római katolikus püspökök, közöttük azok is, akiket nem régen engedtek vissza püspöki tisztükbe. A közös nyilatkozat többek között ezeket írja: Kérünk benneteket, hogy életünk normalizálásának érdekében megfontoltságotokkal, felelősségtudattal, áldozatkészséggel és búzgó munkátokkal a jónak kovászai legyetek hazánkban, példaképei minden embernek. Legyetek becsületesek. Legyünk mindannyian felebarátaink védelmezői minden rágalmazó támadással szemben, minden politikai tévútra kerülés ellen. A megpróbáltatások idején derül ki, hogy ki a hős és ki a gyáva. Minden helyzetben törhetetlenül ragaszkodjunk az igazsághoz és a szeretethez. őrizzük meg nyugalmunkat és mindenek
