Magyar Egyház, 1968 (47. évfolyam, 1-12. szám)
1968-10-01 / 10. szám
MAGYAR EGYHÁZ 5 Nagy Lajos: UPPSALA—1968 Ezt a beszámolót egy amerikai független magyar református lelkipásztor írja az Amerikai Magyar Református Egyház szeretett népének. Ez a mondat meghatározza a beszámolót. Teológiai “report” helyett olyan jelentést szeretnénk tenni, ami érdekli az egyszerű amerikai református magyar embert. Kitérünk olyan dolgokra, amik csak nekünk érdekesek, elhagyunk sok dolgot, amin egy teológiailag képzett ember sokáig elgondolkoznék. Az Egyházak Yilágtanácsa a svédországi Üppsalában tartotta negyedik nagygyűlését ez év július 4-től július 19-ig. Hitvalló atyáink szerint a 451-ben tartott chalcedoni ökumenikus zsinat volt az utolsó valódi ökumenikus gyűlés (a II., III., és IV-ik konstantinápolyi zsinatokat nem tartják ökumenikus gyűléseknek). 451 óta az uppsalai gyűlés volt a keresztyénség legnagyobb, legegyetemesebb gyűlése, ahol a darabokra tört keresztyénség a földkerekség 80 országából jött össze s valóban, egy néhány kisebb egyházat kivéve, minden felekezet képviselve volt delegátusai vagy megfigyelői által. És az Egyházak Világtanácsának sok ellenzője is jelen volt, ha nem megfigyelőként, akkor tüntetőként. (Voltak ilyenek is). Jobboldalon: Nagy Lajos v. püspök, közegyházunk delegátusa Uppsalában Az Oikoumene (görög szó), a lakott világ, az a világ, amelyért Krisztus meghalt, 730 képviselőt küldött ki erre a gyűlésre, de csak 703 érkezett meg, mert egynéhány országától nem kapott útlevelet (Kelet-Németország, Görögország, Burma, stb.) Egy washingtoni kiküldött orvost halva találtak lakásán, így 702 szavazati joggal bíró delegátus volt. Volt 130 ifjúsági résztvevő is, szavazati jog nélkül. Meg is jegyezték, hogy Krisztusnak sem lett volna sok “chance”-a az uppsalai gyűlésen kora miatt. Tanácsadók, fordítók, a nagygyűlés tisztviselői, munkásai, hivatalos kiküldöttek több mint kétezer embert jelentettek, nem számítva a naponta jövő-menő látogatókat. A televíziók, rádiók, újságok naponta számoltak be az elhangzott szavak tengeréről. Sokszorosító gépek kattogása még most is a fülembe cseng, amint éjjel-nappal nyomtatták a beszédeket, sajtóhíradókat. 15 kilónyi anyagot küldtem el a postán előre, hogy ne kelljen cipelni magammal. Minden részletre kiterjedő beszámolót újságunk nem hozhat le. Sokan írtak már Uppsaláról, lelkesedve, hálálkodva, reménykedve, bírálgatva és elégedetlenkedve. Fontos az is, hogy a beszámoló ökumenikus lélek-é vagy hitvallásos ember-e? Nagyon lényeges az is, hogy az illető beszámoló megcsontosodott orthodox-é vagy liberális, evangéliumi vagy fundamentális gondolkozású, milyen felekezetű; hol lakik; Keleten Magyar protestáns delegátusok Uppsalában, öt országból. Az első sorban, balról jobbra: Ottlyk Ernő ev., Csete István, Varga Imre, Bartha Tibor, Bakos Lajos, Papp László, Nagy Lajos ref. püspökök. A második sorban: ifj. Nagy Lajos, Pálfi Miklós ev. teol. prof., Tóth Károly ref. külügyi osztályvezető, Palotay Sándor, a szabadegyházak igazgatója, Huszti Kálmán ref. teol. prof., Laczkovszki János, a Magyar Baptista Egyház elnöke, Varga Zsigmond ref. teol. prof., Káldy Zoltán ev. püspök vagy Nyugaton? Milyen nemzetnek a fia és milyen a politikai beállítottsága? Tárgyilagos jelentést az uppsalai gyűlésről csak idői távlatból lehet adni, amikor leülepszik az a sok por, amit a szavak vihara felvert, amikor a személyes élmények objektív gondolatokká fagynak. Függetlenek és az ökumenikus gondolat Ezt a kitérőt meg kell tennem, mert püspökségéül ideje alatt és Uppsala után is feltették a kérdést: mit keres egy független egy ökumenikus gyűlésen? Őszintén bevallom, hogy nem igen tartoztam az ökumenikus lelkek közé. A fiatal mckeesporti lelkész egész biztosan megbotránkozott volna azon az emberen, aki 18 év múltán ökumenikus gyűlésre indul.
