Magyar Egyház, 1968 (47. évfolyam, 1-12. szám)

1968-10-01 / 10. szám

6

MAGYAR EGYHÁZ

Egy fiatal független lelkész egészen máskép látja a dolgokat, különösen, ha nemrég került ki az óhazából és Patakon Csontos Józseftől tanult történelmet. Máskép látja a dolgokat, aki esperes lett, vagy még püspök is volt, akinek sok dolgot kell tisztáznia, hogy tudja, hol miket mondjon és egyháza véleményét következetesen hirdesse. Megtanultam, hogy az önmagának élő egyház előbb-utóbb elpusztul. Mi büszkén hirdettük független református voltunkat, akik egyházunk hivatalos alakulásakor kimondottuk, hogy “egyházunkat idegen felekezetbe be nem csatlakoztatjuk” (1924. december 9, a Független Amerikai Magyar Református Egyház megalakulásának jegyzőkönyve). Két évvel később ez az öntudatos kis egyház kimondja, hogy “függetlenségünk feladása nélkül” arra kell törekedni, hogy egyházunk ott legyen a keresztyén egyházi testületekben ... “Törekedni kell arra, hogy tagként felvétessünk az 1927- ben Lausanneban tartandó Faith and Order nagy világkonferenciájára is” (Független Amerikai Magyar Református Egyház jegyzőkönyve, 26-ik oldal, 10-ik határozat).

Én hitvallásainkhoz, egyházamhoz való ragaszkodásom, hűségem miatt nem túlságosan lelkesedtem az ökuinenéért. Hittem és hirdettem a református ökumenitást, ahol hasonló hitvallások és egyházkormányzat van, ahol ugyanazt vallják az Isten Igéjéről, amit atyáink és mi vallunk. Hirdettem, hogy a keresztyéneknek meg kell érteniök egymást és együtt kell munkálkodniok a harcok helyett. De nem voltam hajlandó egyházi öngyilkosságot elkövetni, fejestől beugrani a minden egyéni színt elnyelő általános keresztyén “melting pótba”. Ha független vagyok, akkor nem lehetek ökumenikus, ha ökumenikus vagyok, akkor nem lehetek független és ha ökumenikus vagyok, akkor miért nem olvadok bele azonnal egy nagy felekezetbe, ahol “ugyanazt az Istent imádják”, amint mondják egyházunkat hűtlenül elhagyó általános keresztyének?

A nagy független lelkipásztorok egyházuk megalapítása után prófétai látomással részt akarnak venni a keresztyénség mozgalmaiban. Igazuk volt. Az a hit, amely csak önmaga felé fordul, önző hit, remete hit, gyümölcstelen hit, amit a Szentirás elítél. Az igazi lát életté, cselekedetté akar válni, keresi testvéreit, nem azért, hogy egyház iránti hűségét tagadja, hanem azért, hogy mások hite által is erősödjék s a maga hitével is szépítse és segítsen Isten uralma alá hajtani ezt a meggyötört világot.

Mi amerikai magyar reformátusok minden vasárnap valljuk Isten színe előtt ökumenikus gondolkozásunkat, amikor hangosan elmondjuk: “Hiszek egy közönséges keresztyén anyaszentegyházat.” (Jó volna, ha Magyarföldön a római katolikusok és protestánsok párbeszédéből legalább annyi születnék, hogy közösen a mai magyar nyelvre lefordítanák közös hitvallásunkat, az Apostoli Hitvallást. A “közönséges” szónak például ma már más értelme van, mint régen.).

Jegyezzük meg, hogy addig mehetünk el a keresztyénség világgyűléseire hivatalosan, amig megőrizzük függetlenségünket, és az lesz ott közülünk, akit mi küldünk ki. Az amerikai magyar reformátusok közül hivatalos delegátusa csak az Amerikai Magyar Református Egyháznak volt, aki valóban résztvett és szavazott. Két különböző dolog meglátogatni a Világgyűlést és résztvenni a Világgyűlésen. Lehet a szavakkal játszani és azt a benyomást kelteni, hogy, íme, nincs különbség közöttünk. Tény az, hogy Amerikából 29 egyház küldött képviselőket, köztük 5 nemzetiségi egyház, akik közül egy az Amerikai Magyar Református Egyház volt. Én a saját költségemen voltam ott, de ha egyszer anyagiak miatt nem tudnánk valakit elküldeni, akkor az amerikai magyarságnak kellene segíteni, hogy lássák meg a szerb, a román, a csehszlovák és ukrajnai nemzetiségek, hogy a közöttük élő és magát valódi nevén nem nevezhető reformátusoknak édes testvérei ott vannak az amerikaiak között és magát úgy nevezi, ahogy akarja.

Az egyik püspök mondotta: “Ti talán nem is tudjátok, hogy mit jelent a 230 tábla között ez a kedves tábla, amire ez van felírva: The Hungarian Reformed Church in Amerika. Jól vigyázzatok, hogy ez a tábla soha se hiányozzék az ökumenikus gyűlésekről” !

Megváltó Urunknak engedelmeskedünk, mikor e gyűléseken ott vagyunk, szolgálunk saját egyházunknak, a református világnak, szolgálunk Amerikának, mindenek felett szolgálunk fajtánknak, ambassadorijai vagyunk mi is a magyarságnak a világ keresztyénségének vezetői között. Szüntelen imádkoztam, hogy szégyent ne hozzak fajtámra, szeretett független egyházamra, aminek hivatalos neve: Ame-Az uppsalai nagygyűlés életem legnagyobb élrikai Magyar Református Egyház.

menye volt eddig, szemnyitogató, hatalmasan tanító gyűlés. Híve vagyok a keresztyén együttmunkálkodásnak, hirdetem, hogy a szeretetnek testvéri szeretetnek kell lennie, amely őszinte szivvel fordul testvérei felé. Főleg azt tanultam meg, hogy addig vagyok jó ökumenikus lélek, amig jó független vagyok, mert az ökumenikus munkát csak saját egyházamban szolgálhatom. Minél jobban engedelmeskedem Krisztusnak saját egyházamban, annál inkább munkálom az anyaszentegyház látható egységét. A látliatlan egység pedig megvan, mert erről a Szentlélek gondoskodott.