Magyar Egyház, 1967 (46. évfolyam, 1-12. szám)
1967-06-01 / 6-7. szám
MAGYAR EGYHÁZ 3 NAGY LAJOS: Élmények Magyarországból “Hová menjek a Te Lelked elől és a Te orcád elől hová fussak? Ha a mennybe hágok fel, ott vagy, ha a Seolba vetek ágyat, ott is jelen vagy. Ha a hajnal szárnyaira kelnék és a tenger túlsó szélére szállnék, ott is a Te kezed vezérelne engem és a Te jobb kezed fogna engem” (139. Zsoltár, 7-10). Ezt a részt olvastam bibliámból. Üres nézéssel kinéztem a repülő ablakán, csak azért, hogy szomszédom ne sejtse, hogy imádkozom. Letettem sorsomat, üdvösségemet eleveelrendelő Istenem kezébe, azután békességgel vártam a felszállást. Később indultunk New Yorkból, mint kellett volna. De végre is az óriás gép egy pillanat alatt a magasban volt. New York leirhatatlanul szép éjjel a magasból! A nagy Művész, mintha éggel borította volna le a várost, s millió és millió apró csillag mosolyog vissza a valódi csillagokra. Vagy milliárdnyi szentjános bogár fénylik ezer szinben egy fekete leplen? .... Eltűnik a fény, alattunk sötétség. A gép egyenletesen bug, alig egy órája vagyunk a levegőben, s már az ég kékje látszik a távolban... Valahol a tenger felett elvesztettük az idő egy részét. Hat és fél óra alatt Európában vagyunk. Brüsszelben három jóképű amerikai katonába ütközöm. Üdvözlöm őket, visszamosolyognak, jó érzés volt látni őket. Rövid várakozás után egy kisebb gépen tovább megyünk Bécs felé. Sok a felhő. Az ut igen zötyögős. A pilóta több nyelven mondogatja, hogy hol szállunk, de mi semmit sem láthatunk, mert felhő takarja a földet. Bécsben vagyunk. 1962-re emlékezünk, amikor utoljára ott jártunk és a bécsi Pataki vendéglőben jöttünk össze. Volt ott egy fiatal cigányprímás remek bandájával.. Az ő szivük is tele volt honvággyal. Felzendült a szép magyar nóta, egyszerre csak megeredtek a könnyeink, hozta, hozta a magyar dal a lelkűnkről a magyar bánatot. Soha olyan szépen még Bécsben magyarok nem daloltak. A távozó dámák és urak meghajoltak a nótákat vezető Kecskeméthy József felé. Tisztelegtek a magyar nóta és a magyar lélek felé. Parányi jóvátétel 400 év vétkéért. Feleségemmel gyalog mentünk szállásunkra, ott mentem el a kapucinusok temploma előtt és belekiáltottam az éjszakába: “Mária Terézia, a hubóiak ma sem bocsátják meg neked azt, hogy nem engedted meg, hogy templomukhoz tornyot építsenek.” Bécstől Pestig az ut autóval négy óráig sem tart. Viszem magammal egyik szatmári hívemet feleségvei együtt, akik Botpaládra igyekeznek. A magyar határon kifogástalan udvariassággal fogadnak. Az utón sok a biciklis és a motorbiciklis. Nem tudunk olyan gyorsan menni, mint szeretnénk. Persze, ez a magyarok hazája, s úgy mennek Útjukon, ahogy akarnak. Átmegyünk Győrön, megbámulom szállodáját. Egy kedves paptársam valaha itt kereste kenyerét. Eszembe jut Trombitás volt esperes barátom kérése, hogy utódját keressem fel. Naivan gondolom, hogy a komáromi esperes Komáromban lakik. Nem tudom elmellőzni a magyar Komárom gyönyörű kálvinista templomát. Bemegyek. Egyszerű ruhában egy idősebb nő szépitgeti az udvart. Valami azt súgja nekem, hogy ez az egyszerű fekete ruhás asszony is papné. Betessékel a lakásába, fiatal papné lányát bemutatja. A lelkész nincs itthon, de ismernek — mondják — a Reformátusok Lapjából. Végigjárták Amerikát dr. Finta Istvánnal, nagyon érdekelte őket az amerikai beszámoló és szívből örülnek, hogy az amerikai magyar püspök a házuknál van. Nézegetem a fiatal papnét, mondom néki, én már őt láttam valahol. Mondják, Léváról kerültek ide. Én is voltam felvidéki pap Gömörben, mondom nékik. Boldog felkiáltás: “Hiszen mi is gömöriek vagyunk!” Igazam volt, ismertem őket, és ők is ismertek. Baraksza Lajosné, volt berzétei papné az idős papné, s leányát fiatal képzős korában ismertem. Kicsi a világ, jó az Isten, ez a találkozás is ajándék volt. Ránk esteledett, Tatabányánál ajánlkozott egy nagy teherautó sofőrje, hogy szívesen bevezet Pestre a szállodánkba. Elmondja, hogy társa Drezdától alszik, s egész utón ő vezette a teherautót. Magyar árukat vittek ki Kelet-Németországba, s árukat hoznak vissza helyette. Jól keresnek. Érzik, hogy mindkettőjükre a magyar becsület egy része reá van bízva, s ők féltve őrzik ezt a kincset. Nem kérdezem politikai hitvallását és hitét, szerettem, mert magyar ember volt. Ö meg nem tudott eltelni az Opel Record automatikus autóval. Másnap reggel megáradt a szeretet. Nem mi amerikai magyarok, hanem az odahazai testvérek tudnak csak igazán szeretni! A zsinati irodán ott vannak Bartha, Szamosközi és Ráski püpökök. Megáradt szivük szeretete, olyan kedvesek, közvetlenek, mintha szó szerint édestestvérek volnánk. Távolságok, idők, emberi választófalak eltűnnek. Érezzük, itthon vagyunk, az édesanyánk házában és a messze földről jövő testvért az otthon maradt testvérek kényeztetik, becézik. Nekem különösen királyi dolgom van, mert Dusicza Ferenc zsinati tanácsos, régi pataki diáktestvérem még tetézni akarja ezt a szeretetet. Dr. Tóth Károlynak is minden gondja az volt, hogy az amerikai magyar lelkészeknek ne legyen gondja. A zsinati iroda ezen felül fiatal szép magyar lelkészekkel van tele. Jól esett nézni, hogy ilyen gyönyörű a magyar fajta. Még a nevük is olyan kedves: Aranyos, Pungur, Csikós, stb. Az óra kétszeresen sebesen járt Pesten. Sok a látogatni való, kevés az idő. Felkeresem a legtöbb gyermekes magyar református lelkipásztort, Ablonczy Dánielt. Rokonai odahaza, Gömörben az egyke apostolai voltak a második világháború előtt, s az unokaöccs pap szóval nem birta őket, s tiz gyermek volt az ellenérv. Tiz élő tanú arról, hogy minden szegénységet legyőz a szeretet. Becsületes, kálvinista puritánságot visznek bele az életbe, s remek követei lesznek a társadalomban a magyar református papi családoknak. Sok gondom volt a meghívásokkal, egyszerre több helyen kellett volna jelen lenni. Budapest püspöke az összes amerikai magyar lelkészeket egy budai vendéglőbe, s utána házába hívta. Ugyanekkor orvossá lett osztálytársaim is összegyűltek, hogy az estének egy részét velük töltsem. Milyen kedves, komoly urak lettek az én barátaim, jól képzett magyar orvosok. Mig velük voltam, egy sacramentoi amerikai házaspár is ott volt a szomszédságban. Egyik orvos felesége átvitt hozzájuk, bemutatott nékik.. Roppant élvezték Budapest életét, zenéjét, ételét, és italát, de nem bírták. Az asszony a gyönyörtől összeesett, s kinyúlva vitték ki az épületből. A férje vigasztalt, nem lesz semmi baj, holnap újrakezdi élvezni Budapestet. Szégyenkezve gondolok a mi amerikai vendéglátó szeretetünkre, mert a Bartha, Ráski és Szamosközi püspökök vendéglátása a mienket messze felülmúlta. J. volt megismerni családjukat, otthon éreztük magunkat náluk. Bartha és Szamosközi püspökök fiai a lelkészi pályát választották. Az apák hisznek és a fiák is engednek a hivó szónak. Debrecenbe autóbuszon, autókon viszik a nyugati vendégeket. Az én kocsimat Pesten hagyatták, s Ráski Sándor tiszáninneni püspök visz magával. Velünk jön Dr. Lévay Balázs, az Amerikai Biblia Társulat szerkesz
