Magyar Egyház, 1965 (44. évfolyam, 2-12. szám)
1965-03-01 / 3. szám
MAGYAR EGYHÁZ 7 Magyar református testvéreink és testvér-egyházkerületeink mind olyan országokban élnek, ahol a hivatalos kormánypolitikát az egyházzal szemben ez az elv irányítja s az esetleges könnyítések, engedmények lényegében csak a pillanatnyi nemzetközi és belföldi politikai helyzet realitásával számoló, tehát éppen ezért mindég megváltozható taktikai elgondolásokból erednek. A legtöbb gondot azonban az okozza, hogy a kommunista hatalom huszadik esztendejében az intézményes egyház még mindig kénytelen igénybevenni a vele ellenségként szembenálló kormányzazt anyagi támogatását és sajnos nem sok jelét látjuk annak a tudatos egyházi vonalvezetésnek, amely éppen az adott helyzet engedékenyebb léköréböl nyerhető lehetőségek megpróbálásával az államtól anyagilag függetlenebb és önállóbb egyházi élet megteremtését célozná. A szabad világban mindez nem probléma. Az állam nem szól bele az egyház életébe. Valóban, nekünk annyi szabadságunk van élni a magunk egyházi életét, amennyi hitünk, látásunk és bátorságunk van azt valóban élni. De . .. amíg a szekularizáció brutális keleti válfaja nyíltan egyházellenes, addig a szekularizáció nyugati formája sokkal színesebb, nehezebben felismerhető, de épp azért nagyon veszedelmes, mert gyakorta egyházi mezbe öltözötten belülről gyengíti Krisztus egyházát. Nem oldja meg a huszadik század válságát az a szinkrétizmus sem, amely beszél Istenről, vallásról, hitről, de elhallgatja, hogy az ószövetség Istenét csak az tiszteli igazán, aki Krisztusban találkozik vele és nincs más üdvözitőnk csak a Jézus Krisztus. Mig a mi keresztyén testvéreink a vasfüggöny mögött a nyílt tagadás és istentelenség erőszakával állanak szemben, addig itt nyugaton lelkünket végtelen aggodalommal tölti el — és ez ellen a ma egyházának fel kell emelnie tiltakozó szavát —, hogy mindennapi életünknek olyan fontos tényezői, mint az állami iskolák, a televízió, a film, színház és irodalom, ha Istenről és vallásról egyáltalában mond valamit, az nem a Jézus Krisztus Istene, hanem korunk meghasonlott, lelki beteg emberiségének agy szüleménye. Ezek mellett a problémák mellett nekünk megvannak a magunk sajátos problémáink is. Lévén az amerikai reformátusságnak legfiatalabb ága, sokkal nehezebb feladatot ró ránk az amerikai társadalmat jellemző állandó dinamikus mozgás, mint sok más felekezet esetében. Kétnyelvű, de legalább öt különböző rétegezésböl összetett gyülekezeteinkben minden lelkipásztornak, presbiternek és komoly keresztyénnek egyre nehezebb és egyre nagyobb akadályokkal szemben kell megvívnia a hitnek nagy harcát. Korunk ökumenikus mozgalmába való egyre teljesebb bekapcsolódásunk, egyre igazabban amerikaivá váló életünk, óhazai testvéreinkkel örvendetesen megerősödött kapcsolataink, a közösségünkön kívülálló magyar református egyháztestek és gyülekezetek még mindig vajúdó és meg nem oldott válsága azt a meggyőződést kell hogy megerősítsék bennünk — amit évtizedes egyházkormányzói szolgálatom elején is vallottunk —, hogy az Amerikai Magyar Református Egyháznak jövője és hivatása van és ezt feladnunk vagy kiárusítanunk Isten iránti engedetlenség és bűn lenne. Az Amerikai Magyar Református Egyház az utóbbi esztendők alatt olyan és oly sok kitüntetésben, megbecsülésben és elismerésben részesült, amire példa még nagyobb felekezeteknek az életében sem. volt. Csak kettőt említek meg. Egyik az Egyházak Világtanácsa New Delhi-i vüággyülése, amikor ennek a kicsiny egyháznak a tiltakozására, becsületes állásfoglalására az egész világ felfigyelt. Világlapok első oldalon hozták, rádiók, televíziók ezrei repítették a világ minden tája felé az Amerikai Magyar Református Egyház nevét és bátor kiállását. A másik, amit említek, a püspöknek az amerikai kongresszus megnyitása előtti washingtoni urvacsorai istentiszteletre való meghívása és a szolgálatban való részvétele . .. Ezekután Béky püspök áttért az egyház belső életének elemzésére. Ennek során felsorolta a lelkészváltozásokat és lelkészszenteléseket, rámutatott a gyülekezeteknek az elmúlt években befejezett, illetve most folyamatban lévő vagy tervbevett nagyszabású építési programmjaira (New York, Perth Amboy, Carteret, Youngstown, Detroit, Akron, McKeesport), a vasárnapi iskolai tananyag egységesítési munkájára, valamint a lelkészi utánpótlás égető szükségére. A közelmúltban elhunyt közegyházi vezetők között megemlékezett a Független Egyház első főespereséről, Dr. Sebestyén Endréről, valamint volt pénztárosáról, id. Pirigyi Ferencről. A közegyház anyagi ügyeivel kapcsolatban hangsúlyozta Béky püspök a missziói adományok fontosságát, amely nélkül nincsen missziói tevékenység. Az Isten nem aszerint Ítél meg minket, hogy milyen ékes templomaink, hány millió dolláros társadalmi épületeink vannak, hanem missziós szolgálatainkon keresztül... Meg kell kezdenünk az intenzivebb belmissziót, evangelizációt, ha élő egyháznak akarjuk nevezni magunkat. Külmissziós szolgálatunkat is hathatóssá kell tennünk .. . Rámutatott Béky püspök a közalapi járulékoknak a gyülekezetek által való pontosabb befizetése szükségességére, a lelkipásztori fizetésekkel kapcsolatban pedig a kis gyülekezetek részéről $4,000, a középgyülekezetek esetében $6,000, a nagyobb egyházaknál pedig $8,000 évi készpénzösszegben jelölte meg az alsó határokat. A püspöki jelentés hangsúlyozta még az Amerikai Magyar Református Lelkészegyesület, az Országos Presbiterszövetség, az Amerikai Magyar Szövetség és az Amerikai Magyar Református Egyesület munkájában való részvétel, illetve az ezekkel a szervezetekkel való kooperáció szükségességét. Kiemelte Béky püspök a Református Egyesület közelesen lelépő elnökének, Borshy Kerekes Györgynek sokévtizedes kiváló munkásságát és felbecsülhetetlen érdemeit. Dr. Béky Zoltán befejező szavaiban köszönetét mondott azoknak a munkatársainak, közegyházi vezetőknek, akik szolgálatában mindig készségesen segítségére voltak. Álljon itt e nagyszabású jelentés egyik zárómondata: Hadd ismételjem meg, hogy bármennyire terhes volt ez a hivatás, mégis nehéz tőle megválni, mert annyi esztendő alatt összenőtt az életemmel. Ami mégis könnyűvé teszi számomra ezt az órát, az az, hogy annyi éves szolgálatom nem volt hiábavaló. Az Amerikai Magyar Református Egyház, a mi drága kincsünk Isten kegyelméből éli, erős és egységes. Azután pedig biztatást ad az, hogy Nagy Lajos személyében egyházunk vezetése a legjobb kezekben van. Ha a múltban megbizonyitott hűséggel állunk egyházunk és vezetőink mellett, s Isten kegyelme velünk lesz, nem kell féltenünk egyházunk jövőjét. ONE GREAT HOUR OF SHARING MÁRCIUS 28 “... minden alkalmat meg kell ragadni a szenvedések enyhitésére ..
