Magyar Egyház, 1963 (42. évfolyam, 1-12. szám)
1963-01-01 / 1. szám
2 MAGYAR EGYHÁZ Közvélemény “Mikor pedig Jézus Czézárea Filippi környékére méné, megkérdő tanítványait, mondván: engemet, embernek Fiát, kinek mondanak az emberek?” Mt. 16:13. Maga kárán tanul a magyar és e szabály alól nincs kivétel még Amerikában sem. Három hónappal ezelőtt vettem egy televíziót. Mivel mindenkinek van és “people like it”, gondoltam, legyen nekem is. Hamarosan rájöttem azonban, hogy estéim leghasznosabb óráit pocsékoltam el azzal, hogy televíziót néztem. A sok nivótlan “show” és “bugi-vugi” végül is az idegeimre ment és az amerikai kultúráról és Ízlésről a legsötétebb véleményem alakult ki. A napokban aztán bementem az üzletbe, ahol a televíziót vettem és addig dicsértem a kereskedőt, hogy milyen remek üzletember és milyen becsületes, derék ember, mig beleegyezett abba, hogy visszaveszi a készüléket és ad helyette egy zenegépet, lemezjátszót, FM és AM rádióval. Az üzleten veszítettem több mint hatvan dollárt, de nem sírok utána. Gazdagabb lettem egy tapasztalattal. Azóta Bach, Bartók, Beethoven, Mozart, Kodály stb. örökértékü mestermüveit tolmácsolja hűségesen nyolc hangszóró és én, kezemben a partitúrával, naponta az emberi kultúra legtisztább vizű tavában fürdetem a telkemet. A rádión is olyan muzsika szól most, amilyet sohase halottam még Amerikában. Mi ebből a tanulság? Az, hogy ha valaki véleményt akar alkotni Amerikában a kultúráról és az emberekről általában, azt ne a zsebredugható kis tranzisztoros rádió hallgatása és a televízió napi műsora alapján hozza meg, hanem hallgasson meg és nézzen meg mást is. Nekünk, embereknek, mindenről van valamilyen véleményünk. Dolgokról, egymásról, ismert, vagy ismeretlen személyekről, Istenről, világról. Akinek semmiről semmiféle véleménye nincs, annak esze sincs. A magánvélemény mellett szoktunk beszélni közvéleményről is. Tudjuk róla, hogy ez valamilyen módon kialakul, valakinek a pártjára áll, valaminek ellene szegül, a közvéleménynek nyomása van, embereket a helyükről elmozdít, elkeserít, sőt néha halálba is kerget. Néha hatalomra is emel és hősöket formál. Egy igen szellemes mondás szerint: “public opinion is what people think people think”. Vagyis közvélemény az, amit az emberek gondolnak, hogy az emberek gondolnak. Én magam azok közé a cinikusok közé tartozom, akik nem hisznek abban, hogy van ilyen, illetve hogy ha van is közvélemény, az pontosan kitapogatható. Ha az újság az u.n. közvéleménynek ad hangot, az csak annak az egy bizonyos újságírónak a magánvéleménye, aki cikkének Írása közben azt hiszi, hogy azt hiszi, amit az emberek hisznek. De ha úgy is volna, meg kell kérdeznünk: miféle emberek? Mert ha van egyáltalán közvélemény, akkor legalábbis ezerféle közvélemény van egyszerre. Az ezer közül pedig melyik által hagyjam befolyásolni magamat? Jézus tudta jól, hogy beszélnek róla az emberek, vagyis személyét illetőleg van az országban közvélemény. Ezért kérdi egyszer a tanítványait: engemet, embernek Fiát, kinek mondanak az emberek? Nem azért kérdezte ezt, mintha Őt magát izgatta volna az emberek véleménye, hanem azt akarta tudni, hogy viszonyulnak a tanítványai a közvéleményhez? A kapott válasz mutatja, hogy a közvélemény, ha nem is ezer felé, de határozottan megoszlott. Némelyek azt hitték, hogy Keresztelő János, akinek nem sokkal korábban a fejét vétette Heródes, tért vissza a halálból és prófétái tovább Jézusban. Mások azt hitték, hogy Illés próféta lelke él Jézusban és onnan van, hogy csodálatos erők működnek benne. Ismét mások Jeremiás prófétának hitték, talán azért, mert kemény szavakkal ostorozta a farizeusok, főpapok, Írástudók és az egész nép bűneit. De voltak sokan, akiket a három válasz közül egyik se elégített ki. Ki az egyik, ki a másik ószövetségi prófétára gyanakodott, hogy visszajött a halálból és Jézusban él tovább. Ezeket a válaszokat megvizsgálva a sokak által oly nagyra becsült “közvélemény” egyik legjellemzőbb vonása áll előttünk: a “köz” meglepően hiszékeny, ezért véleménye igen gyakran meglepően ostoba is. Izrael fiai hajlandók voltak hinni a lélekvándorlásban, aminek se bibliai, se tudományos lélektani alapja nincs, hanem a maga teljes egészében sült ostobaság. Félelmetes, rejtelmes, hajmeresztő gondolat. Ezt mégis könynyebben elhitték, mint azt, amit a saját fülükkel hallottak és a saját szemükkel láttak. A zseni mindig szemben találja magát a közvéleménynyel. Mikor a hires Galilei rájött arra, hogy a Föld forog, a közvélemény utána még sokáig az maradt, hogy a Föld nem forog, és hogy Galilei bolond volt. Mikor a magyar Bartók Béla bemutatta Budapesten első zongora- és kamarazene müveit, mind a közönség, mind a kritika azt hitte, hogy Bartók őrült. Ma már mindenki tudja, hogy a Föld forog és Bartók zenéjét a világ minden részén játszák. A zseni erős arra, hogy szembeszálljon a közvélemény nyomásával. De aki nem zseni? Jézus arra volt kiváncsi, mennyiben engedett a közvélemény nyomásának a tanítványok hite? Mert az a hit akkor még nem erős fa volt, melynek törzse és koronája dacol a széllel, hanem gyenge kis palánta. Simon Péter válaszol: “Te vagy a Krisztus, az élő Istennek Fia.” Ez volt az első megvallott keresztyén hit a világon, az első hitvallás. Nem Péter személyére, hanem megvallott kőszikla hitére építette Jézus az Ő anyaszentegyházát, melyen a pokol kapui sem vesznek diadalmat. Péter vallástétele óta évszázadok múltak el, hovatovább kétezer esztendő. Mikor a nagy templomok, dómok, bazilikák orgonáján elhangzik az utolsó fortissimo akkord, a hang sokáig zsong még, vándorol, szinte körbejár a hatalmas épületben, pedig az orgonista már rég felemelte ujjait a billentyűkről. így zsong át a világon évszázadok távlatából Jézus hangja is, szivünkhöz szólóan, hogy ne menjünk addig tovább, mig nem válaszoltunk rá: “Ti pedig kinek mondotok engem?” Kérdezzük meg előbb a közvéleményt? Igen, kérdezzük meg, de ez a “köz” ne azokból álljon, vagy legalábbis ne kizárólag azokból, akik akkor voltak utoljára templomban, mikor megkeresztelték őket és Jézus Krisztus neve számukra semmit se mond. Még a templombajárók legnagyobb részének a véleményére is legjobb esetben csak “hiszékeny” ember lesz belőled. A közvélemény hiszékennyé tesz. Neked azonban hívővé kell lenned. Amíg ezeket a sorokat olvasod, tudod-e, ki érdekli Jézust legjobban? Te! Te pedig kinek mondod Őt? Adja a mindenható Isten, hogy ebben az uj esztendőben bizonyságtévő szót hallj és magad is azok közé állj, akik ezt vallják: Jézus a Krisztus, az élő Istennek Fia! Ámen! Papp Ákos
