Magyar Egyház, 1963 (42. évfolyam, 1-12. szám)
1963-01-01 / 1. szám
MAGYAR EGYHÁZ 3 DR. BÉKY ZOLTÁN PÜSPÖK: Újév Kapujában Az elmúlt esztendőben velünk volt a mi Istenünk és kegyelmét sokszorosan megtapasztalhatták gyülekezeteink, egyháztagjaink és közegyházunk. Az uj esztendőt is a mi Urunk Istenünk áldásának és kegyelmének imádságos kívánásával kezdjük el. Amikorra lapunk elér olvasóinkhoz, már lezajlottak az egyházakban a tisztújító közgyűlések, elvégezték a számadásnak és az eljövendő esztendő programjának kidolgozását. Uj lélekkel és Istentől nyert újabb reménységgel kezdjük el most már egy uj esztendő szolgálatát és együtt, mint Istennek Amerikai Magyar Református Egyháza. Az uj esztendő első hónapjában szerte a világon református keresztyének megünnepelték a Heidelbergi Káté kiadásának négyszáz éves évfordulóját. Vezető amerikai lelkipásztorok ajkán többször elhangzott a kijelentés: a Heidelbergi Káté a reformáció lelki és hitbeli örökségének legszebb és legkorszerűbb bizonyságtétele ma. A presbiteriánus egyház főtitkára a Heidelbergi Kátéról szólva többek között azt mondotta, hogy az eljövendő nagy egyesült protestáns amerikai egyház nem is kívánhatna szebb hitvallást magának, mint a Heidelbergi Káté. Különös örömmel tölt el bennünket az amerikai és egyéb protestáns egyházi vezetők álláspontja a Heidelbergi Káté értékelésével kapcsolatban. Hiszen ez a mi hitvallásos, magyar református örökségünknek is alapvető része. Ezt kaptuk hitvalló őseinktől, gályarab elődeinktől és hűséges atyáinktól mint hitbeli örökséget, lelki ajándékot: a reformáció ma is korszerű és biblikus üzenetét a ma emberisége számára. Ez az örökség elkötelez bennünket a jövőre is. Ha a mi hitvallásunknak olyan nagy jelentőséget tulajdonítanak azok, akiknek felekezeti hátterében a Heidelbergi Káté eddig nem játszott szerepet, hütelenség lenne, ha mi nem becsülnénk azt meg. Legyen az uj esztendő egyházi szolgálatában, gyermekeink és ifjaink nevelésében, igehirdetésünkben, szervezeteink munkásságában még több hangsúly a magyar református hitbeli örökség, hagyomány és lelki kincsek tanításán. Január hónap során megnyílt hazánknak, az Egyesült Államok legfelsőbb törvényhozó szervének, a kongresszusnak uj ciklusa is. Az nem lehet senki számára közömbös, hogy a megnyitás napján tartott reggeli urvacsorai istentiszteleten az Amerikai Magyar Református Egyház püspöke is szolgált az Egyesült presbiteriánus, déli presbiteriánus és az amerikai református egyház vezetőivel együtt a Nemzeti Presbiteriánus kathedrálisban. Mit jelentett ez a rendkívül megtisztelő meghívás? Jelenti azt elsősorban, hogy az Amerikai Magyar Református Egyház megbecsült amerikai protestáns önálló felekezet, amelyet a testvéregyházak számontartanak és amelyet a testvéregyházak maguk mellett a közös ügy szolgálatában velük egyenrangú felekként akarnak látni. De jelenti azt is, hogy a sokszor elintézettnek és hamar elpusztalandónak ítélt “magyar nacionalista kezdeményezés”-nek nevezett független magyar református egyház amerikai egyház és ennek az országnak és nemzetnek életén belül hűséggel és fokozottabb mértékben végezni akarja azt a szolgálatot, amelyet az Úristen reá bízott. Végezetül jelenti azt is, hogy az elmúlt esztendők munkássága, küzdelme és szolgálata nem volt hiábavaló, mint azt sokszor kishitű, hozzánk vér és háttér kötelekéi szerint közelálló atyafiak ajkáról hallhattuk a múltban, hanem annak megbecsülése volt ez az egészen váratlan megtiszteltetés, amely bennünket ért. A jövőben tehát azzal is számolnunk kell és egyre jobban szem előtt kell tartanunk, hogy ezt a szolgálatot tőlünk igy várják és akarják amerikai protestáns testvéreink is. Kötelez arra az atyák öröksége, de ezt akarja uj hazánk népe, társadalma is tőlünk, hogy egyre jobban közkinccsé tegyük azokat a lelki ajándékokat, amelyeket mi Urunk reánk bízott. Nagy dolgok történhetnek az eljövendő hónapokban. Ezek között első helyen említendő az amerikai magyar reformátusság egységének, együttműködésének és közös szolgálatának egyre inkább halaszthatatlanná váló megoldása. Ebben a kérdésben is csak úgy kereshetjük a megoldást, ha ez a két szempont diadalmaskodik rajtunk: mire kötelez hitbeli örökségünk és mi a ma nemzedékében a még általunk elvégzendő feladat? Magyar református hitvallásból, közös döntésből és látásból fakadó nagyszerű reménység, ha ebben a hitben megtalálja egymást az amerikai magyar reformátusság és ezt a hitet a mában, gyülekezeteinkben és egyre teljesebb egyházi egységben együtt éli. Ezt kérjük az uj esztendő kezdetén a mi Urunk Istenünktől és hisszük, hogy nem hagyja őszinte imádságos szivek esedezését válasz nélkül. ÚJÉVI ÉNEK Ez esztendőt áldással, Ez esztendőt áldással, Koronázd meg, Ur Isten, Hogy vig hálaadással, Hogy vig hálaadással Dicsérje neved minden. Tetőled jőnek Kedves napjai az időnek; Nyújts hát, kérünk, hőséget Kezeddel, Tőlünk a békességet Ne vedd el; De midőn megtartod testünket, Ne hagyd el lelkünket! Budai Ézsaiás (1766-1841)
