Magyar Egyház, 1962 (41. évfolyam, 2-12. szám)
1962-06-01 / 6-7. szám
4 MAGYAR EGYHÁZ PRESBITERI KONFERENCIA ÉS AZ EGYSÉG Ebben az esztendőben idejében megkapta minden magyar református egyháztanács a ligonieri napokra szóló meghívót. A vezetőség bölcs előrelátása igy lehetővé tette, hogy minden egyházunknak minden felelős vezetője, tisztviselője és presbitere tudomást szerezzen arról, hogy Isten megengedte nekünk azt, hogy mint amerikai magyar református felelős világi vezetők, presbiterek és lelkipásztorok találkozhassunk. Nem az első ligonieri találkozás lesz ez, s reméljük nem is az utolsó. De nagyon könnyen az utolsóvá lehet, ha elfeledjük, hogy mi az a roppant felelősség és mi az az Istentől rendelt szolgálat amiért megszülettek és voltak ligonieri konferenciák és miért lesz ez a mostani konferencia olyan döntő jelentőségű. Az amerikai magyar reformátusság egymásra találásának és egységének építésére született meg az első ilyen felekezetközi konferenciánk és mindig azok az összejövetelek voltak az emlékezetes és jó alkalmak, ahol erről becsületes, világos és őszinte vita, illetve tárgyalás volt. Amikor pedig ezt elfeledték, illetve elkerülték, szinte megszólalni sem engedték, sok becsületes presbiter szivében megfogalmazódott a kérdés: miért is jöttünk mi ide? Három esztendővel ezelőtt, éppen a Presbiteri Szövetség konferenciája mutatta azt meg, hogy mennyire komolyan szívügye az amerikai magyar református presbiternek egyházaink szervezeti egysége. Emelkedett hangulat, egymásratalálás, megbékülés és az egység érdekében hozott egyhangú határozat volt az eredménye ennek a nevezetes konferenciának, ahol erről a kérdésről mertünk beszélni, mertünk egymással szót váltani és együtt, egy akarattal döntöttünk is. Az elmúlt három esztendő eseményekben gazdag, de az egység szempontjából kézzelfogható eredményekben szegény volt. Az amerikai magyar református presbiterek közössége nem maradhat tétlen ebben a nagy kérdésben, amelyben már egyszer úgy döntött, hogy cselekvésre ütött az utolsó óra! Menjünk reménységgel és felkészülten a ligonieri gyűlésre, hogy a közös szeretetintézmény nagyszerű közös alkotásának, az uj öregek házának felavatásával kezdődő ligonieri hét az amerikai magyar református egyházak egységének megalkotásában legyen végre eredményes és Istentől áldott. Dr. Béky Zoltán LIGONIERI NAPOK Az amerikai és kanadai magyar református lelkipásztorok és presbiterek évi testvéri találkozója idén különösen nagyszabásúnak és mozgalmasnak Ígérkezik. Azzá teszi majd elsősorban a hegyen épült uj Idősek Otthonának szeptember 3-án, hétfőn délután leendő ünnepélyes felavatása. A 76 lakószobás pompás modern épület erre az alkalomra, külsejét illetően teljesen, belső kiképzését tekintve pedig háromnegyedrészben készen lesz. Ez a munka 340 ezer dollárba fog kerülni; a teljes befejezéshez még 50 ezerre lesz szükség. Az eddig befolyt adományok összege kerek 98 ezer dollár, melyből a különböző amerikai magyar református egyházak és egyházi alakulatok $38,600-at adtak. Ezekből a számadatokból nyilvánvaló, hogy gyülekezeteink testvérsegitő felelősségüket még jelentős adományokkal kell bebizonyítsák. A felavatási ünnepségeket megelőzően, vasárnap délután és hétfőn délelőtt a Presbiteri Szövetség tartja gyűlését, majd a Bethlen Otthon keddi közgyűlését követően, kedd estétől csütörtök délig a Lelkészegyesület konferenciázik A presbiterek programmjából kiemelkedik Szűcs Ernő angolnyelvü előadása (“Our Faith and the Requirements of Our Time”), valamint a két magyarnyelvű előadás: Veres Ferenc, “A magyar református presbiter véleménye az egységről” és Dombrády Sándor, “Mit szeretne az amerikai magyar református presbiter?” A jubileumi album és presbiterek kézikönyve kiadásának megtárgyalása, uj tisztikar választása, végül a vasárnapi kulturest a gondosan őszszeállitott Programm további jelentős pontjai. A Lelkészegyesület konferenciáján, melyet a Református Egyesület vezértestületének kérésére a szokásos időbeosztástól eltérően egy nappal későbben tartanak, négy kitűnőnek Ígérkező előadás szerepel: Dr. Komjáthy Aladár, “Az ökumenikus mozgalom és New Delhi magyar református szemmel”, Dr. Bütösi János, “Gondolatok és törekvések az egyházi élet megújítására”, Dr. Szikszai István, “Krisztus és az ószövetség” és Dr. Csikesz Tibor, “Néhány kérdés a mai amerikai protestáns lelkigondozás köréből — A modern embertudományok, pszihiátria, pszihológia, szociológia és anthropológia hatása és szerepe a lelkipásztor gyülekezeti szolgálatában.” A konferencia újszerű programmpontja lesz a csoportos bibliatanulmányozás. Ennek témája “Imádság a Hegyi beszéd alapján” lesz; bevezető előadást Dr. Tunyogi Csapó András fog tartani. A konferencia műsorát, melyen a szokásos jelentések és közgyűlés is szerepel, Hamza András összeállításában Tarkaest teszi majd színessé (“Magyar nóta — magyar vers”). A Magyar Egyház reméli és kívánja, hogy az idei Ligonieri Napokon a gazdag hármas programúinak megfelelően különösen sokan vegyenek részt és mind az előadók tudásán, mind egymás hitén épüljenek, a “genius loci”, Ligonier szelleme pedig ihlessen mindenkit fokozottabb hűségre és magyar református bizonyságtételre. Dr. Harsányt András NAPI JEGYZETEK I.ukács 9:1-36. Tanítvány az, akit Jézus küld a szolgálatba. A tanítványnak tehát nincs saját programja és látása. Fegyvere is csak az van, amit az Úrtól kap. “Ada nékik erőt és hatalmat.” Jézus nevében sokmindent lehet cselekedni, de csak az marad meg mint örökkévaló érték, amit őmaga cselekszik. A tanítványnak tehát nincs saját dicsősége. Az ő dicsősége — ha egyáltalán ilyesmiről lehet beszélni — csak annyi, hogy szerszámnak adja magát Ura kezében. Nem ő hadakozik az ördögökkel, nem ő gyógyít betegeket, mégcsak az Isten országára tartozó dolgokat sem ő prédikálja, hanem Krisztus maga, Lelke által. És mennél alázatosabb és engedelmesebb a tanítvány, annál magasabbra emeltetik az Ur neve. Vannak igehirdetők, akikről — egy-egy igehirdetés után — az a benyomás marad, hogy milyen nagy ember! És nem jut eszünkbe, hogy milyen nagy az Isten. Az Ur csak kereszthordozó életeken keresztül dicsőtitheti meg magát. “Ha valaki én utánam akar jönni . . . vegye fel az ő keresztjét minden nap.” A
