Magyar Egyház, 1962 (41. évfolyam, 2-12. szám)
1962-06-01 / 6-7. szám
MAGYAR EGYHÁZ 3 DR. BÉKY ZOLTÁN: Imádkozás és a Legfelsőbb Bíróság döntése Az Amerikai Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága (Supreme Court) szótöbbséggel úgy döntött, hogy a New York államban az elemi és középiskolák tanítási napjait megnyitó imádságoknak elmondása nem egyeztethető össze az Egyesült Államok alkotmányával. Ez a bírósági döntés hazánk igen sok millió polgárát mélyen megdöbbentette, vezető államférfiak — közöttük két volt elnök, számos szenátor és képviselő — és egyházi vezetők határozottan felemelték szavukat a döntés ellen. Bizonyos, hogy a Legfelsőbb Bíróság eme legújabb döntése nem marad az utolsó szó abban a kérdésben, hogy gyakorlatilag mit is jelent az egyház és állam különválasztásának alkotmányba foglalt elve a huszadik század amerikai társadalmában. Azok a protestánsok akik helyeselték a Legfelsőbb Bíróság döntését arra hivatkoznak, hogy a New York államban használatos imádság nem volt kifejezetten keresztyén imádság és a döntés különben is csak arra vonatkozik, hogy az állami nevelésügyi szervek ne Írjanak elő az állami iskolákban a tanítványok által elmondandó imádságot. Többen kifejezték azt a véleményüket, hogy az állam, igy az állami iskola is maradjon meg “semleges” területnek, a vallásos élet pedig szorítkozzék az egyházakra és a családok belső vagy magánügye maradjon. Szerintük ez a helyes magyarázata az alkotmánynak és igy elfogadható és helyeselhető a Legfelsőbb Bíróság döntése. Ezt a nézetet mi, mint református keresztyének nem fogadhatjuk el, de az alkotmánynak ilyen magyarázását, mint ennek a hazának polgárai sem gyakorlatilag, sem elvileg sőt még a történelem fényében nézve sem tarthatjuk elfogadhatónak. Az az alkotmányos elv, amely az úgynevezett első cikkelyben (First Amendment) található, egy olyan korban íródott, amikor a tizenhárom eredeti állam közt nyolc olyan állam volt, ahol egy bizonyos felekezetnek “államvallás” jellege volt a többi létező egyházakkal szemben. Az állam ezt az egy felekezetet anyagilag támogatta, jogait törvényesen biztosította és a többi keresztyén egyház illetve felekezet működhetett, de mindezen jogok, előnyök és támogatás nélkül. A tizennyolcadik század végén Európában mindenütt hivatalos államegyházak voltak s azokkal szemben a kisebbségi egyházakat hol megtűrték, hol elnyomták, hol teljességgel kiirtották. Az amerikai alkotmány irói ezeket a visszaéléseket kiküszöbölni akarván, minden vallás szabadságának a jogát akarták biztosítani. Tehát nem Istent, imádkozást, vallásos nevelést kirekeszteni a nemzet és a társadalom életéből, hanem azt a nemes elvet, hogy a szabadság és függetlenség hazájában mindenki olyan egyházhoz tartozzék vagy ne tartozzék, amelyikhez akar és az állam egyik felekezetet se részesítse előnyben a többivel szemben. Meg kell mondjuk, hogy ennek fényében a Legfelsőbb Bíróság legutóbbi döntése éppen azért sérti meg az alkotmány igazi értelmét, mert a “vallástalanság” követőit, az amerikai nemzet és társadalom egy kisebbségét határozottan előnyben részesíti a keresztyén, zsidó és mohamedán vallások követőivel szemben. A történelmi vallások mindegyike megegyezik abban, hogy Isten és imádkozás elválaszthatatlan a gyermekek nevelésétől. Azok, akik Istenben nem hisznek s igy Hozzá nem imádkoznak, teljes szabadsággal tehetnek igy, de a maguk gyakorlatát nem erőszakolhatják rá protestánsokra, római katolikusokra, és zsidókra. Márpedig éppen ez történik akkor, amikor az alkotmány neutrális értelmezése folytán egy nemzet állami alsó és középfokú iskoláiban az imádság meg nem engedett lesz, Isten nevét kimondani nem szabad és az a Biblia, melyre ennek az országnak szabadsága, függetlensége és igazi ereje épül fel, teljességgel száműzendő a gyermekek állami neveléséből. Véleményünk szerint teljességgel helytelen az alkotmánynak az a magyarázata, amely végső fokon a vallás-nélküliség meggyőződését előnyben részesíti a vallásos hithez ragaszkodó állampolgárok felfogásával szemben. De gyakorlatilag is helytelen ez az elv, mert az életnek minden területe, amely ifjú nemzedékek jövendőjében döntő jelentőségűvé lehet, szerves része kell legyen az állami iskolák tanítási anyagának. Egyház, vallás és erkölcs az emberiség kultúrájának egy olyan hatalmas területe, hogy azt egyszerűen nem lehet leírni, mint alkotmányba ütköző tananyagot a jövő amerikai nemzedékének kárára. Mennyire furcsán hangzik az, hogy mig a kommunista elnyomás alatti Budapesten, a kommunista állami iskolákban elvileg szabad — a szülők kérésére — vallást tanítani és minden esztendőben van néhány száz bátor szülő, aki ezzel a jogával mer is élni, s azok a gyermekek és középiskolás fiatalok állami iskolában hetente kétszer felekezetűk szerinti hitoktatásra járnak, addig a szabadság hazájában, New Yorkban, az állami iskola épületén belül nyilvánosan már imádkozniok sem szabad. Mint református keresztyének nem ismerhetjük el azt, hogy az állam Isten-nélküliségben élhet. Nem magánügy a hit, mint a hitetlenség és a szabadgondolkozás sem az. Ezt éppen annak a néhány new yorki családnak példájából láthatjuk, akik egészen a Legfelsőbb Bíróságig mentek fel — és sikerrel — az állami iskolában mondandó imádság ellen. Ha az államnak semmi köze sincsen Istenhez, s az allam iskoláiban imát sem szabad mondani a Teremtőhöz, szinte eljutottunk arra a pontra, hogy református keresztyén szülők számára lelkiismereti kérdéssé kell legyen: milyen iskolába küldje gyermekét? Megtettünk-e mindent, hogy az állam iskoláiban, az adófizetők pénzén fenntartott nevelőintézetekben, a hivő és vallásos gyermekek jogai éppenugy biztositassanak mint a vallástalanoké? Komolyan vettük-e azt az állampolgári felelősséget, mellyel amerikai hazánknak és eljövendő nemzedékeknek tartozunk, hogy a lehető legjobbat nyújtsuk az ország ifjúságának nevelése terén? Számot kell vessünk azzal, hogy mint református keresztyének Isten előtt állva felelősséggel éljünk, cselekedjünk és döntsünk. Komjáthy Aladár roeblingi lelkipásztorunkat junius 5-én a princetoni egyetemi kápolnában az évzáró ünnepség során a teológia doktorává avatták.
