Magyar Egyház, 1962 (41. évfolyam, 2-12. szám)
1962-06-01 / 6-7. szám
2 MAGYAR EGYHÁZ VAKÁCIÓ A MENYORSZÁGBAN “Mikor pedig már dél lett, elkezdte őket gúnyolni Illés, azt mondván: kiáltsatok hangosabban, hiszen Isten! Talán elmélkedik, vagy félrement, vagy utón van, vagy talán aluszik és felserken.” I. Kir. 18:27. Illés próféta arra szólította fel Izráel népét, hogy hagyja abba a kétfelé való sántikálást és döntse el végre, kinek akar szolgálni: Istennek vagy egy bálványnak? A nagy kérdés eldöntésére Akháb király és Jezábel királyné, papok és civilek, a nép apraja-nagyja, mindenki eljött a Kármel hegyére. Először Baál papjai kérnek tüzet az égből, jeléül annak, hogy Baál élő és igaz Isten. Az idő múlik és nem történik semmi. Ekkor megszólal Illés és azt kérdi: mi van az istenetekkel? Elmélkedik? Fagy jélr ement (más fordítások szerint: eltávozott valahova)? Utón van? Vagy alszik? Ma Amerikában, Európában és szerte, az egész világon rengeteg ember van utón, rengeteg ember alszik pár órával tovább reggel, vagy szundit egyet délután az árnyékban, rengeteg ember megy el valahova, tópartra, tengerpartra, vagy vonul el a hegyekbe, elkerülve messze az embereket és a világ zaját, hogy végre kicsit nyugodtan gondolkodhassék és elmélkedhessék a világ folyásáról. Nyár van, a vakáció hónapjai ezek. Vájjon a teremtő Isten sohase megy el vakációra? Sohase “megy el” valahova, hogy egy kicsit kipihenje a bűnös világ feletti gondviselés fáradalmait? Baál papjait ezzel a lehetőséggel állítja szembe Illés próféta csujolódó megjegyzése. 1. (Ök voltak többen, 18:25). A többség mindig azt hiszi, hogy neki van igaza. Ezért viselkedése magabiztos és szavában a gőg szólal meg az alázatosság helyett. Pedig sokkal kevesebb a világon az okos ember, mint az ostoba, amiből nyilván következik, hogy az igazság csak véletlenül téved át a többség oldalára. Törvényt csinálhatnak, jogokat gyakorolhatnak, e kettőnek azonban igen sokszor csak elég laza kapcsolatai vannak az igazsággal. Ha a többség ezen az oldalon van, akkor az igazságot valószínűleg a másik oldalon kell keresni. Izráel népe azt hitte, hogy mivel Boáinak négyszázötven papja volt, az Ábrahám, Izsák és Jákob Istenének pedig csak egy prófétája maradt, nyilván a Baál papjai vannak az igazság birtokában. A többség kisértése ugyanaz ma is. Több a hitetlen, mint a hivő. Sajnos, az egyházon belül is. Aki azonban ebből arra következtet, hogy nincs Isten, az az igazságkeresésnek csak egyetlen módját ismeri: a népszavazást. Baál papjai a többség önbizalmával és látszólagos “behozhatatlan” előnyével darabolták fel a tulkot és rakták fel a jarakás tetejére, hogy bemutassák Boáinak égöáldozatul. 2. (Baál nevét szólongatták, 18: 26). Nemcsak egyszer-kétszer, hanem reggeltől délig. Mi “jó keresztyének” milyen gyorsan összecsapjuk sokszor az imádságot, mert mindenre másra ráérünk, de erre nem. Nincs türelmünk elmélyedni benne, lusták vagyunk, vagy azt hisszük, nincs értelme hosszabban imádkozni, hiszen Isten úgyis “kitalálja” legtitkosabb gondolatainkat. Azt, hogy “mikor imádkoztok, ne legyetek sok beszédüek, mint a pogány ok” (Mt. 6:7), a magunk lelki tunyaságának igazolására idézgetjük. Azt azonban, hohgy “szüntelenül imádkozzatok” (I. Thess. 5: 17), nem tudjuk, hogyan kell értelmezni. Pedig mi olyan Istenhez imádkozunk, Aki egy pillanatra se veszi le a szemét a világról, sőt úgy gondot visel rólunk, hogy Jézus szavai szerint még a fejünk hajszálai is mind számon vannak (Mt. 10:30). Baál papjainak egy alvó bálványt kellett életre kiabálni. És ök mégis hitték, hogy nem hiába szólongatják. Felelőtlen magyarázat az, amelyik eleve abból indul ki, hogy ezek a pogány papok maguk se hittek a saját hókusz-pókuszaikban és csak azért csinálták az egészet, mert tudták, hogy a nép hiszékeny, nekik pedig jó dolguk volt, mert Jezábel a maga asztaláról etette őket. Bár minden keresztyén olyan nagy becsben tartaná azt a világosságot, amit a vallása nyújt, mint a pogányok milliói azt a sötétséget, amit az ő vallásuk nyújt! 3. (Késekkel és borotvákkal metélték magukat, hogy a vérük kicsordult 18:28). Baál papjai nemcsak kiáltoztak, nemcsak prófétáltak, nemcsak úgy imádkoztak, hogy beleizzadtak, hanem még a vérüket is fecsérelték. Mindezt nem parancsszóra, nem az alkalomhoz illő különleges önsnyargatásból, hanem a vallásuk szerint cselekedtek. Van-e csak egy olyan cselekedetünk a mi vallásunk szokása szerint, amibe beleizzadunk, vagy belereszketünk? A legtöbb ember el se menne már Amerikában a templomba, ha nem lenne fütve télen, illetve hütve nyáron! Ami pedig az áldozathozatalt illeti, micsoda változatos, ötletes, szórakoztató programmot kell (kell??) lelkészeinknek hónapról hónapra kitalálni, hogy a híveket az egyház eresze alá csalogassák és azt a néhány dollárt, ami az egyház fenntartására szükséges, kihegedüljék a zsebükből! A költségvetében előirányzott összeget vacsorákkal, műsoros estékkel, mozival, piknikkel, sörrel, tánccal és bingóval kell előteremteni, mert másképpen nem “él meg” az egyház. Hát ha ilyen nehezen adjuk időnk, erőnk és anyagi javaink egy kicsiny töredékét is az Istennek, mi lenne, ha a vérünkről lenne szó? Baál papjai komolyan vették a maguk dolgát, számukra a szó szoros értelmében “vérre ment a dolog.” Pedig ha egy reggeltől estig tartó imádkozásnak és vérontásnak nem volt értelme, hát ennek aztán nem volt! Bálványistenük képzeletszülte torz alak volt csupán, és semmi más. 4. (Illés kérésére tűz száll alá az égből és megemészti az áldozatot 18:83). Mikor a sokaság jelkiált: “Az Ur az Isten! Az Ur az Isten!”, Baál papjai számára ez a legnagyobb szégyent, a legcsufosabb vereséget jelentette, méghozzá ország-világ szemeláttára. Álltak némán, négyszázötven pap, isten és hívők nélkül. Illés levitte őket a Kison patakja mellé és megölte őket egytöl-egyig. Hogy tudott Isten prófétája ilyen szörnyű tömegmészárlást elkövetni? A tiszta búzából ki kellett hőnyi a konkolyt. A kultusz tisztaságát meg kellett menteni. Ennek ára nem leheti túl drága Illés számára. Inkább négyszázötven pap vesszen el, mintsem az Isten szent neve továbbra is gyaláztassék Izráelben! Baál papjai az életükkel fizettek egy végzetes tévedésért, az életüket vesztették el egy vakációzó, sőt soha nem is létező bálványisten kedvéért. Mi lenne, ha az élő és igaz Isten is kivenné egy hónapra a maga szabadságát? Nem Jézus venné át helyette a világ kormányzását, Aki egy az Atyával, hanem az, aki utána a legerősebb: a Sátán. Gondold el, egy hónap a Sátán “gondviselése” alatt! Szünetelne az Ítélet és kegyelem, a bünbocsánat, az imameghallgatás, az áldás, a megtérő bűnösök befogadása, minden. A pokol lángjai az első percekben kicsapnának és felgyújtanák a világot. Azzal a bizalommal élvezd évi munkád után a pihenés napjait, hogy az Ur Isten nem szenderült el, nem ment el, nincsen utón, nem elmélkedik. Vigyáz reád. Bizhatsz benne, mert Ő az igaz Isten! Ámen! Papp Ákos
