Magyar Egyház, 1962 (41. évfolyam, 2-12. szám)
1962-11-01 / 11. szám
4 MAGYAR EGYHÁZ EMLÉKEZÉS 40 ÉVRE McKEESPORTON Az Isten Igéje (V. Mózes 8:2) a mckeesporti egyházhoz igy szólt annak 40 éves jubileumán: “És emlékezzél meg az egész útról, amelyen hordozott téged az Ur, a te Istened immár negyven esztendeig a pusztában, hogy megsanyargasson és megpróbáljon téged, hogy nyilvánvaló legyen, mi van a te szivedben, vájjon megtartod-e az ő parancsolatait vagy nem”. A 40 éves McKeesporti Független Magyar Református Egyház emlékezett az egész útról, amelyen Isten hordozta. Idézgette azokat a tetteket, amiket a Szentlélek Isten hü magyar református szivekkel végeztetett el. Visszanézve, megláttuk az Istent “hátulról”, mint Mózes, és álmélkodva vallottuk meg, hogy ő kisért négy évtizednek utján, etetett az angyalok kenyerével és itatott kősziklából fakadt forrásból. Láttuk, hogy a próbák és a sanyargatások csak azért voltak, hogy a szivünk az övé legyen és még nagyobb hűséggel szeressük az egyházat, ahová elhivottt dicsőséget szolgálni. A 40 éves jubileumi ünnepség 2 részből állott. Az első a templomban volt, hol elmondtuk hálaimádságunkat és meghallgattuk Isten üzenetét, amit magyarul Dr. Béky Zoltán püspökünk szivén keresztül küldött nekünk. Emlékeztünk arra, hogy Isten Lelke mit csinált velünk és arra, hogy a sanyargatásból, próbából hogyan virult ki Istennek egy kedves lilioma, a Független Magyar Református Egyház, McKeesporton. Elcsendesült szívvel emlékeztünk arra, hogy milyen szolgálatot bízott az Isten erre az egyházára, és hogyan teljesítette megbízatását. Majd a püspök a jövő feladatait mutatta meg, amit hűséggel kell napi feladatokká átváltoztatni. Angol nyelven Tóth Tibor, a Nyugati Egyházmegye esperese hirdette az Igét. Mig a 20-ik század modern gondolkozása megveti, lenézi az egyházat, mondotta, addig a hivő keresztyén még nagyobb hűséggel ragaszkodik hozzá. Tóth Tibor igehirdetésében a négy évtized mérföldkövénél inkább előre nézett s a világban az egyházra leselkedő veszedelmek elkerülésére adott praktikus tanácsokat. Igehirdetése angolul szólt, de magyar égő szívvel adta át az Ige üzenetét. A bankett főszónoka Borshy Kerekes György volt, a gyülekezet első lelkipásztora. Beszédében reámutatott azokra a lélektani okokra, amely a mckeesporti magyar reformátusokkal szükségképen azt az utat járatta meg, amelyet megjárt. A mckeesporti egyházzal igazolta azt a kedvenc tételét, hogy nem véletlenül került Amerikába 1 millió magyarság, hanem Isten akaratából, s nagy és szent feladatot bizott erre a magyarságra, amely összefogva még ma is csodákat tehet. Az egész ünnepség felett nemcsak egy késő ősznek napsugara ragyogott, hanem egy szivárvány is, amely két ive magyar szivek felé szeretne letelepedni, szeretné átívelni a külön utón járó magyar református lélek fájó szakadékét. Mind Borshy Kerekes György, mind Dr. Béky Zoltán püspök hangsúlyozták, hogy a magyar református egységet csak szent magyar református hitünkhöz való ragaszkodás teremtheti meg. Olyan egység, amely legtovább megérzi azt a drága magyar református hitet, amely 120 templomot, Amerikai Magyar Református Egyesületet és Bethlen Otthont épített. A hallgatóság lelke meleg megértéssel felelt vissza erre az egységvágyra. Kontz János gondnok üdvözölte a megjelenteket. Nagy Lajos lelkipásztor mutatta be a vendégejeket és a testvéregyházak delegátusait, köztük a detroiti és a duquesnei egyházak népes küldöttségét, valamint felolvasott számos üdvözlő levelet. A jubileumi ünnep, amely lelkiekben és anyagiakban gazdagon megáldott volt, a magyar himnusz eléneklésével ért véget. IMÁDSÁG HÁLAADÁS ÜNNEPÉN Olvasandó: I. Krónika 29:9-18. Uram, Felséges Isten! Aki az igazságnak és igaz Ítéletnek gyakorlását inkább szereted minden áldozatnál, Aki szeretetet kívánsz és Isteni Lényed ismeretét inkább, mintsem égőáldozatokat, szivünk bűnbánó alázatával, dicsérő hódolatával könyörgünk szent Felségedhez, hallgasd meg kegyelmesen gyermekeid hálaadó imádságát! Áldott vagy Te Uram, minden nemzedékek Atyja, az első úttörők jóságos vezérlője a végtelen tengereken az Ígéret uj partjai felé, irgalmas megtartója a küzdelmes élet és mostoha időjárás viszontagságai között, Akihez elődeink örömkönnyes, magasztaló fohásza szállott ez ország első, szent Hálaadási Ünnepén; Áldott vagy Te Uram, a mi atyáinknak is Istene, öröktől fogva, mind örökké! Most azért, Istenünk, az ősök bizonyságtételét mi is megpecsételjük. Vallást teszünk Előtted és dicsérjük a Te dicsőséges nevedet, köszönetét mondva az atyák örökségéért, s hogy az azóta eltelt hosszú századok alatt nem vontad meg kegyelmes gondviselésedet népünktől, sőt gazdagon és hatalmasan felvirágoztattad, s e világ nemzetei között vezetővé tetted isteni jótetszésedből. Hálás szívvel emlékezünk meg mind ama áldott lehetőségekről, amelyekkel országunkat ily kiválóvá tetted: az emberi lélek kibontakozásának, Hozzád térésének, imádásának drága szabadságáról, ahol a Téged lélekben és igazságban imádók hite és eszméi a törvény fundamentuma; az emberiesség, felebaráti szeretet melegéről, amely jóra vezeti az erőszakoskodót, megvédi a gyengét és pártolja az árvák és özvegyek ügyét, e csodálatos földről, amelynek termő gazdagsága nem hagy egy testet se éhezni, szomjuhozni vagy szűkölködni. Kegyelmesen megáldottál bennünket, Istenünk, minden jóval és minden lehetőséggel, amely e földi vándorlásunkban teremtményeidet érheti! — Oh, Uram, tied a nagyság, hatalom, dicsőség, örökkévalóság és méltóság, sőt minden, valami a mennyben és a földön van, Tied! Tied, Uram, az ország, Te magasztalod fel magadat, hogy légy minden fejedelmek felett! Oh, add Istenünk, hogy ez ország népeit meg ne kisértse az elbizakodottság, önereje túlbecsülése, áldásai forrása feledése soha, hanem engedd irgalmasan, hogy példaképei lehessünk mindazoknak, akik szerte a földön szabadságban, emberiességben, szeretetben reménykednek! — Tartsd meg mindörökké a hálának és magasztalásnak ezt az érzését a tiéid szivében és irányítsd szivünket Te feléd! Mindezeket a mi Urunk, Krisztusunkban reménykedve könyörögjük Tőled. Amen.. Forró Sándor
