Magyar Egyház, 1961 (40. évfolyam, 1-10. szám)
1961-05-01 / 5. szám
GYARPfei MAGYAR ÉGYHÁZ NYÁRI MAGYAR ISKOLA A BETHLEN OTTHONBAN Bethlen Otthonunk Felügyelő Bizottsága határozatának értelmében nyári táborozással egybekötött hagyományos magyar iskolánkat ez évben julius 3-tól 29-ig tartjuk meg. Tantárgyaink a szokásosak: Vallás, Ének, írás, Olvasás, Magyar történelem, Földrajz, Amerikai magyarok története, Egyháztörténet. A gyermekek behozatala és beiratkozása julius 1-én és 2.-án, a záróvizsga pedig julius 28.-án pénteken lesz. A jelentkezés határideje junius 10. A felvételi feltételek a következők: Csak olyan (fiú és leány) gyermekek vehetők fel, akik 1961 julius 1-ig 6. életévüket betöltötték, de 14.-et nem haladták túl. A szülőknek és gyermekeknek az Amerikai Magyar Református Egyesületnek és valamelyik egyházközség tajainak kell lenniük. A gyermekek csak a teljes négy heti kurzusra vehetők fel. A beiratkozott gyermekek és szülőik a kurzus idejére elfogadják az Otthon református jellegét és nevelését, valamint minden házi szabályát. A tanítás, nyaralás, teljes ellátás, mosás és a programba felvett szórakozások dija egy gyermek után $80.00, egy családból két gyermek után $150.00, három gyermek után $200.00, amely összeg a gyermekek behozatalakor az Otthon pénztárába befizetendő. (A négy hét alatt esetleg felmerülő orvosi költségek szintén a szülőket terhelik.) Az iskola iránt érdeklődők, mivel az idén csak 30 gyermeket vehetünk fel, jó lesz, ha jelentkezésüket és esetleges kérdéseiket junius 10.-ig beküldik az Otthon igazgatójához, (Rév. Alexander Daróczy, superintendent—Bethlen Home, Ligonier, Pa.) hogy részükre a hivatalos felvételi ivet kiküldhessük. I T T Irta: Törös Sándor Ott az egyiptomi húsos fazék mellett Evett-ivott a nép mindent, ami kellett. Jóllakott minden nap, s mi gondja volt rája, Hogy lassan beolvad már egész fajtája. Már a gyermekeknek idegen szó kellett, Ősi dal nem hangzott zengő hárfák mellett. És a nép papjai, s a meghizott vének Fejet hajtottak mind a föld istenének. Ha volt, aki sirt, mert beolvad a fajta, Azt maga a papja ekkép’ vigasztalta: “Áldott föld Egyiptom! S megad nekünk mindent!! Hogyne imádnánk hát ezt a gazdag istent?! Nagy nép ez, mely népünk magába fogadja! S bolond, ki ez áldást dórén megtagadja!!” Már úgy látszott: Vége! De egy szív fellázadt, Sorra látogatott minden zsidó házat. “Vagyok, Aki Vagyok!’ Isten küldött engem, Hogy a Lét törvényét néktek meghirdessem: Mert a világ Isten keze alkotása, Benne van Lényének teljes hasonmása. Addig marad a Föld, mig megmarad földnek. Növény, állat, ember, mind csak addig nőnek; S addig marad a faj, mig vezérlő fénye: “Vagyok, aki vagyok”!! A Lét szent törvénye. Évezredek múltak. Nyugatnak, Keletnek Sok népe feltámadt. És sokan elvesztek. De a zsidó népet, bárhova vezette Sorsa, nem veszett el — mert e fény vezette!! “Vagyok, aki vagyok” Isten szent nevében Maradj meg Magyarnak Te is, magyar vérem. Istenünk áldását csak igy várhatjátok. Aki mást mond nektek, legyen rajta átok . . . LEVÉL A SZERKESZTŐHÖZ N agy tiszteletű Szerkesztő Ur! Kedves Barátom! Mint református ember, hosszú ideje figyelemmel kisértem azokat a nagyszabású előkészületeket, amelyekkel Debrecen és a Tiszántúl lakossága, de mondhatni az egész magyarság készül Debrecen város alapításának 600. évfordulójára. Ha valaki a magyarországi híreket figyeli vagy a sajtót szemmel kiséri, lehetetlen nem látni, milyen jelentőséget tulajdonítanak országszerte ennek az évfordulónak: magasszinvonalu kulturális műsorok, ünnepi ülések, dalosünnepek, uj parkok létesítése, egyházi és világi anyagot bemutató kiállítások, emlékkönyvek, stb. gondoskodnak a “Debreceni Év” programjának kitöltéséről. Azt hiszem, nagy mulasztás lenne, ha mi magyar származású amerikaiak éppen itt, az Egyesült Államokban, amelyekkel Debrecen városának annyi kapcsolata volt a történelem folyamán, ne igyekeznénk mindent megtenni a magyar reformátusság történelmi és szellemi központja, Debrecen városa alapításának megünneplésére. Ezért azt javaslom, hogy református egyházi és világi szervezeteink, sajtónk és minden lehetséges fórum bevonásával haladéktalanul lássunk hozzá egy közös ünnepi program kidolgozásához, mert az idő telik és nagy veszteség érne mindnyájunkat, ha ezt a vissza nem térő alkalmat elmulasztanánk. Sokan vannak itt, akiknek, mint volt debreceni professzoroknak, lelkészeknek, diákoknak, lakosoknak, elsősorban lehet természetes kötelességük a Debrecen városára való emlékezés, Debrecen történelmi, irodalmi, politikai és más értékeinek, fontosságának a világ köztudatába való bevitele. De a debrecenieken túl, minden magyar és nem-magyar származású reformátusnak és minden, az emberi szabadságért lelkesülő embernek köze van azokhoz az értékekhez, amelyeket ez a város hatszázéves történelme során kialakított. Illő és helyes tehát, ha mi, Debrecenből elszármazottak és a velünk természetesen együttérzők és gondolkozók keressük meg a formáját, módját és alkalmát a Debrecenről való megemlékezésnek. Abban a reményben, hogy Szerkesztő Ur megtalálja a módot e gondolataimnak lapjában való ismertetésre és a remélhetőleg kibontakozó érdeklődés további fenntartására, maradok kiváló tisztelettel: Dr. Bakó Elemér Washington, D.C.
