Magyar Egyház, 1961 (40. évfolyam, 1-10. szám)
1961-05-01 / 5. szám
A— MAGYAR EGYHÁZ 7 Az amerikai magyar népnyelvkutatás céljai és módszere (A “Magyar Egyház’ előző számábcu(^megjelent cikk folytatása) / n. A népnyelvi kutatómunka egyik főterülete a nyg jelenségek földrajzi elterjedésénék vizsgálata^,-'Tudjuk jól, hogy például az ö-zés (efnbör, lélök/oszik, stb.) nemcsak Szeged környékén ismeretes, hanem a magyar nyelvterület számos más részén is. Bgyanigy nem kizárólag debreceni sajátság az ip/és (szip, kik, niz, lilék, stb.), hanem nyomai elvezetnek a legtöbb nyelvjárásunkba. A magyar népnyelvkutatók uj, rövidesen elkészülő vállalkozásába^, a Magyar Nyelvjárások Atlaszában ilyen és más/'nyelvi jelenségek földrajzi elterjedését lesz módunkban tanulmányozni. Az amerikai magyar népnyelvkutatásnak nyelvföldrajzi vonatkozásban is gazdag lehetőségei vannak. Különösen fontos, hogy a bevándorlás óta történt nyelvjárási fejlődések elterjedését figyeljük. Itt ugyanis, ahol a magyar nyelvjárások sok tekintetben Jievert képet alkotnak és egy-egy magyar településben több magyar nyelvjárás élő képviselőinek a "beszédét figyelhetjük meg, az elmúlt évtizedekben sok olyan változás történt, ahola nyelvjárások egymás közti hatását lehet a változás okáhak tekinteni/Ha például a New Jerseyben beszélt magyar nyelyét elemezzük, egyik legérdekesebb feladatunk lehet annak a megállapitása, hogy az északkeleti nyelvjárás abauji alcsoportja, amely tudvalevőleg (ellentétben a nyelvjárás területének nagy többségével) nem ismeri a kettős magánhangzókat, mennyiben Került a többi nyelvjárások hatása alá és előfordulnak-e az abaujiak beszédében is kéiz, jóu, vőü, stb. ejtésmódok. Az abaujiak beszédének ez a tulajdonság^, a kettőshangzók hiánya, komoly szerephez jutott a Károlyi Gárpár-féle első, teljes bibliafordításunkban, amely az északkeleti nyelvjárás abauji változatát vette alapul és döntően járult hozzá a kettős magánhangjzókat teljesen kiküszöbölő magyar helyesírási felfogjás kialakulásához. Az Egjfesült Államok több magyar települései ismét más problémákat tárnak a kutató elé. New York és Cleveland Városok és a hozzájuk szorosan csatlakozó területek tébb százezerre menő magyarsága, amelynek nagy többsége az első világháború előtti Magyarország mondhatni minden tájáról verődött össze, emlékeiben és beszédmódjában is egy olyan társadalmi rend és műveltségi állapot vonásait hordozza, amely, legalábbis ilyen formában, ma már Magyarország egyetlen részén sem található meg. Ezek a magyar csoportok bő alkalmat nyújtanak mind az összehasonlító, mind pedig a történelmi kutatás számára a társadalmi, művelődéstörténeti és nyelvészeti kutatómunka terén egyaránt. E két város inagyarsága, amelyhez még hozzá kell vennünk Pittsburgh, Detroit, Chicago és néhány más nagyobb és kisebb "közösség kiterjedt magyar településeit is, eddig nem sejtett és nem tudatosított skáláját nyújtja olyan magyarul beszélő személyeknek és családoknak, akik szoros müveltségt-kölcsönhatásban variénak angol, német, spanyol, olasz, lengyel, rutéiT'vagy szlovák szomszédaikkal. New York városában például, akár a helyi portorikói spanyol, akár pedig az ott beszélt jiddis hatására gondolunk, e nyelveknek bizonyára megvan a nyomuk a helyi magyar beszédben. Detroitban az ott beszélt lengyel és a magyar közt lehetnek jelentős kapcsolatok, mig Pittsburgh és Cleveland a helyi szláv nyelvek és a német nyelv különböző változatainak a magyarra tett hatását illetőleg tartalmaz érdekes anyagot. S valószinü, hogy az egyes magyar nyelvjárások másképen reagálnak a különböző idegen nyelvekkel való érintkezés során. Az amerikáT~i«a^yar népnyelv kutatási lehetőségei olyan anyag vizsgálaíSrkJs magukba foglalják, amely már a finnugor nyelvkutatás körébe tartozik. Itt van ugyanis az egyetlen olyan település, az Ohio állambeli Fairport-ban, ahol magyarok és\finnek élnek egy városon belül. Bár a környéken vannak más kisebb települések is, ahol magyarok finnekkel érintkeznek, ez az egyetlen olyan közösség, amelyet^ túlnyomó részt magyarok és finnek alkotnak. Pontos (feladataink közé tartozik az ottani beszédmód vizsgálata, különösen ahogy az magyar-finn vegyes családokban tapasztalható. Ilyen esetekben bizonyára mindkét^ részről számos kölcsönszó, fordított kifejezés, a nyelvhasználatban mutatkozó stilisztikai és szerkezeti átvételed bizonyítják a két nyelv egymásra tett hatását. Hallomásból és megszűnt, de igen jól szerkesztett helyilemreg rendszereshetilap, a\“Fairport Beacon” számainak olvasása alapján mondhatom (a lapnak a rhegszünése előtti évben előfizetője voltam), hogy a város magyar és finn lakosságának erősen összefonódott élete, amely a város adminisztrációjában, társadalmi és egyházi szervezeteiben, kulturális, sport és más egye lületeiben magyarok és finnek) körül közös légkört számos nyelvi kölcsöijihatás melegágyává is Érdekes lenne tanulniányozni a kölcsönszaval:, kifejezések, és nyelvi szerkezeti elemek mellett a eremtett, hálhatott. hangtani sajátságok átvételét, a népi szokások, ételreceptek, társadalmi formák és más, hagyományi eleinek vándorlását is a magyar lakosság életéből a finnék életébe és viszont. Nagyon hasznos lelnne, ha a hélyi lelkészekből, tanárokból, könyvtárosokból és mák szellemi foglalkozásokból közös kutató-bizottságot lehetne alakítani és egy jól kidolgozott terv szerint, mind a magyar, mind pedig a finn részen figyelembe véve az ott lakók finn és magyar nyelvjárási származását és sajátságait, részletes vizsgálat alá lehetne vonni Fairport lakosságának művelődési és nyelvi/ struktúráját. Nem kétséges, hogy az egész magyar és finnugor nyelvtudomány örömmel venné egy ilyen/ helyi kutatási terv kidolgozását. Amikor 1960. augusztusában, a /belgiumi Louvainben tartott Első Nemzetközi Nyelvjárástani Kongreszszuson előadásomban erről a lehetőségről is megemlékeztem, a finnugor nyelvtudomáhy és nyelvjárás-kutatás jelenlevő magyar, finn és észt képviselői, köztük Dr. Benkő Lóránd budapesti egyetemi tanár és Dr. Végh József, az első magyar tájnyelvi atlasz kiadója, Dr. Hakulinen Lauri, helsinkii egyetemi tanár, a finn népnyelvkutatás vehetője, Dr. Saareste Andrus, volt tartui és jelenleg uppsalai egyetemi tanár, az észt nyelvjárási atlász megalkotója, örömmel üdvözölték ezt a ritka paútási lehetőséget és sürgették a Fairportra von^tkőzó terv kidolgozását és mielőbbi megvalósítását. Reméljük, hogy közös akarattal és összefogással sikerül eleget tenni ennek a minden oldalról megnyilvánuló várakozásnak. (folytatjuk) Dr. Bakó Elemér
