Magyar Egyház, 1960 (39. évfolyam, 1-9. szám)

1960-04-01 / 4. szám

2 MAGYAR EGYHÁZ ÍRÁS ÉS ÉLET . . . ÉDESANYÁM... Olvasandó: Máté 15:21-28. Az anyák napjának karácsony esti hangulata van.. Tele van a szivünk szeretettel és hálával, llgy érezzük, hogy szivünk aranyserlegével Isten elé kell állattunk s kiönteni tartalmát az oltárra, amint az Ószövetség főpapjai kiöntötték az áldozati bort. Anyáknap­­ján mintha szebb lenne ez a föld, mintha jobbak lennénk és ezen a na­pon úgy érezzük, hogy királyfiak va­gyunk, akiknek királyi kincsük van: egy áldott anyai sizv. Ezen a napon mindannyian gyermekké leszünk s lé­tekben és valóságban magunkhoz ölel­jük a világ legnagyobb kincsét; az édesanyánkat. Áradjon meg a szív s a gyermeki szeretet járuljon az édes­anyák elé. Ha nem mondtad el még eddig, mondd el a mai napon: Édes­anyám köszönöm szereteted, mely vir­rasztóit álmaim fölött, köszönöm jósá­god és lemondó áldozatod, amivel fel­neveltél. Köszönöm imádságod, ami végigkísér életutamon. Tudom, hogy minden gondolatod én vagyok s ma­gadról elfeledkezve, csak énrám gon­dolsz szüntelen. Köszönöm könnyeid, amiket értem ontottál, sóhajaidat, ami utánam szállt s amely mindig arról beszél, hogy senki sem szeret úgy a világon, mint Te. De jó is volna, ha anyáknapján felényi szeretetet tudnék feléd sugározni, mint a mit Te adtál nekem. De jó volna a világ minden kincsét lábad elé szórni. Szálljon a gyermeki szeretet anyáknapján azok jelé az édesanyák felé, akik nagyon­­nagyon messze vannak, akiknek annyi­ra hiányzik a gyermeke, akik nélkül a tele világ is olyan üres és akik nélkül felnőtten is olyan árvának érezzük magunkat. Szellők szárnya vi­gye a gyermeki szeretetet s ölelje kö­rül öt, akit feledni nem lehet, akinek forró imádsága álmatlan éjszakákon át az eget ostromolja, s aki mindig arról álmodik, hogy egyszer nyílik a kis­kapu s a rég nem látott gyermek keb­lére borul s azt a hosszú fájó csendet két édes szó töri meg: gyermekem, édesanyám! Anyáknapján az emlékező szeretet csókolja életre annak az édesanyának emlékét, akinek szive porából már virágok nőnek. Szelíd emlékező szere­tettel áldjuk emlékét s köszönjük Is­tennek, hogy a szeretet birodalmából egy jó darabot az édesanyánk szivén keresztül nekünk adott. Anyáknapján áradjon meg a gyermeki szeretet s mig az élő édesanyákat átöleljük, vagy lélekben megcsókoljuk, vagy a haza­mentek emlékét megáldjuk, addig Is­ten elé állunk s őt magasztaljuk az anyai szívért, amelyen keresztül a legmélyebb szeretetet ossza szét ezen a világon, abból a szeretetböl, amely­­lyel Isten minket megváltott és haza­vár a szeretet örökkévaló birodalmába. Anyáknapján se feledkezzünk meg arról, hogy az Űrnapja azért teremte­tett, hogy mi lélekben és igazságban imádjuk Istent, Igéjét hallgassuk és mi nem az édesanyákat imádjuk, ha­nem az Ige fényénél megvalljuk, hogy Isten szerelme és jósága az hozzánk, hogy az Ő atyai világának tiszta, ön­zetlen szeretetéböl valami édes titkot elmond az édesanyánk szive által. Minél jobban értékeljük az édesanyá­kat, s nézünk bele önfeláldozó szere­­tetük mélységébe, annál inkább tele van hálával a szivünk Isten iránt, aki ajándékképpen adta az édesanyákat. Az édesanyjáról kedvesen regél az öreg, édes lírákat mond róla a költő és az ifjú, a kicsi gyermek egész lénye egy vallomás: nélküled nem tudok élni, s Téged nem pótol semmi. Ami­kor az Ur szolgája beszél az édesa­nyákról, mindig a bibliából keresi az eszményképet. Elröppenő színes szavak volnának, ügyes kéznek játéka a szivek húrjain, ha az édesanyákat nem ál­lítanánk Jézus elé. Nézzétek, minden édesanya képe úgy szépül meg s ma­rad meg örökké élőnek a gyermeki szívben, ha Jézusról hull reá a fény. Minden édesanya fényképe úgy vilá­gos, ha az örök fényforrásból, a Világ Világosságáról hull reá a fény. Jézus nélkül egy anya képe sem érne sem­mit, a múló időben hamar kifakulna a kép s elmosódna az egykor drága arc, de Jézus valamit csinál a szivünk­kel s az édesanyánk úgy lép ki szi­vünk albumából, mint egy szent vagy mintha örökké élne. Az Isten igéje egy sereg édesanya arcképét odahelyezte az örökkévalóság csarnokába, példaképül odaállítva, aki­ket követnie kell az édesanyáknak, hogy valóban olyan édesanyák legye­nek, akik méltók mindarra a szeretetre és gyermeki hálára, amiket virágcso­korként feléje nyújtunk az édesanyák napján. Isten Igéje egy pogány asszonynak égő szivére veti sugarát, hogy örök igazságokat tanuljunk meg az anyai szeretettől. Ha volna helyünk, sokat lehetne beszélni arról a kánaáni édes­anyáról, aki pogány létére oda került a többi szent asszony közé, hogy be­mutassa azt, hogy az igazi anyai sze­retet gyermekéért még Krisztussal is birkózik és Krisztus hagyja magát legyőzni az anyai szeretettől s a nagy hitü édesanyák kérését az égben is teljesítik. Krisztus egy nehéz utat já­rat meg egy édesanyával, hogy vele együtt tanítson meg minden édesanyát, hogy hittel, imádsággal minden aka­dályt le lehet győzni Jézus és az édes­anyák elválaszthatatlanul összetartoz­nak, az anyai szeretet az imádság kar­jaival emelje föl gyermekét és vigye Jézus elé gyógyulásra és áldásra. Az az igazi édesanya, akinek imádságára megnyílik az ég és gyermekére ráhull a kegyelem harmatja. Anyáknapján nemcsak a szeretet si­mogat meg benneteket édesanyák, nemcsak hálás gyermeki szivek nyújt­ják felétek a hála és szeretet virág­csokrát, hanem Jézus is elétek áll újra és újra kiadja anyáknapi pa­rancsát: Minden édesanya, a lelki édesanya is, hegyeket mozgató hittel, szüntelen való imádkozással, Krisztusnak hódoló szeretettel és végtelen alázattal legyen mentőangyala ennek a világnak s kö­nyörögjétek ki az Elet Urától a világ gyógyulását, gyermekeitek és mindany­­nyiunk boldog jövendőjét. April, 1960 — Vol. 39. No. 4 Published monthly except June-July and August- September when bi-monthly, by the Magyar Egyház Publishing Company Editor-in-Chief—Főszerkesztő: DR. ZOLTÁN BEKY, Bishop Editor-Szerkesztő DR. ANDREW HARSANYI Editorial Office 175 Pershing Ave., Carteret, N. J. Tel. Kimball 1-5051 Business Manager: ALADAR KOMJÁTHY 134 Norman Ave., Roebling, N. J. Tel.: HYacinth 9-0717 Circulation Manager: KALMAN ADORJÁN 25 Winant PI., Charleston, S.l. 9. N.Y. Telephone: Yukon 4-2594 Reentered as second class matter, October 10, 1952, at the Post Office at Perth Amboy, New Jersey, under the act of March 3rd. 1879. Subscription—Előfizetés: évi $2—yearly

Next

/
Oldalképek
Tartalom