Magyar Egyház, 1960 (39. évfolyam, 1-9. szám)

1960-04-01 / 4. szám

MAGYAR EGYHÁZ 3 DR. BÉKY ZOLTÁN: Anyák Napján Az Amerikai Magyar Refor­mátus Egyház gyülekezetei min­den esztendőben meleg szeretet­tel veszik körül egyházaink édesanyáit. Bizony meg kell vallanunk, hogy ezeknek az édesanyáknak a hűsége nélkül soha egyházaink nem virágoz­hattak volna ki és a csendes szolgálat eme munkásai nélkül nehéz lenne elképzelni egyet­len egy gyülekezetei is. A negyedik parancsolatot fia­tal nemzedékek igen sokszor nem veszik komolyan. Pedig ki­csiny gyermekek a tízparancso­lat tanulása közben maguktól megcserélik a negyedik paran­csolat szavainak sorrendjét, ki­fejezvén elsődleges szeretetüket az édesanyával szemben: “tisz­teld anyádat és apádat”, mond­ják. De mily gyakran elvész ez a gyermeki szeretet, a hűséges ra­jongás a fiatal felnőtt életében hideg számítássá lesz és erről az egyre gyarapodó öregek ott­honai és házai sok szomorú példával szolgálhatnának. Pedig a tisztelet nemcsak en­gedelmességet és udvariasságot jelent, hanem elsősorban szere­tetek Szeretet pedig az édes­anyák egyetlen fizetsége min­den áldozatos, önfeláldozó és aggódó életükért. Akik az édesanyjukat nem becsülik meg, lelki édesanyju­kat, az egyházat sem értékelik. Akiknek ajka elhidegül az édes­anyával szemben, hamarosan dacossá lesz Krisztus egyházá­val szemben is. Hitetlenség és feldúlt családi élet ikertestvérek. A lelki édesanya nevében kö­szöntjük forró szeretettel az édesanyákat, hitünk, hűségűnk virágait pedig velük együtt tesszük le a mi Urunk Jézus Krisztus lábai elé, akinek imá­­dására sokunkat még a mi fej­kendős, ma már reszkető kezű és fájós testű öreg anyáink ta­nítottak meg. 50 ÉVES A PEEKSKILLI EGYHÁZ “Az Ur kegyelmessége az, hogy még nincsen végünk; mivel nem fogyatkozik el az Ő irgalmassága.” Jeremiás Si­ralmai 3:22. v. Ezzel a bibliai Igével kívánok hálát adni Istennek a peekskilli Amerikai-Magyar Református Egyház 50-ik évfordulója alkalmából, mikor egy rövid visszapillan­tást vetünk a múltra. Peekskillben már a 19. század vége óta laknak magyarok. A reformátusok egyházi szervezését Krisik J. Alajos lelkész végezte. 1910 óta áll a református templom is, ahogy azt az alapzatban elhelyezett emlékkő is bizonyitja. Megépült a templom szomszédságában a lelkészlakás is, de sajnos, hogy azt a változott gazdasági viszonyok miatt az egyház eladta. 1916-tól 1932-ig Hámory Lajos volt a gyülekezet lelkésze. Ezekben az években történt, hogy az egyháztagoknak egy tekintélyes száma Peekskillből más területekre költözött a különböző ipartelepekkel együtt. Legnagyobb részük a Dan­­buryba települt kalapgyárral ment el. Az egyházi munka azonban, dacára az egyháztagok fogyatkozásának, tovább folyt. 1932-től a Poughkeepsie­­környékbeli lelkészek látták el Peekskill gondozását is, majd 1947-től kezdve 1956-ig bezáróan egyházmegyénk jelenlegi esperese, Csordás Gábor new yorki lelkész végezte. Az ő szolgálati ideje alatt, 1952-ben, történt Peekskillnek a Füg­getlen Amerikai Magyar Református Egyházhoz való csatla­kozása és Rosetonnal együtt a poughkeepsiei egyházhoz való társulása.. Megalakulása óta, sajnos, többször volt ellentét az amugyis kislétszámu gyülekezetben, mindazáltal a hitben kipróbált hűséges egyháztagok szorgalma, kitartása és áldo­zatkészsége nemcsak fenntartotta, de mindvégig elevenné is tette az egyházi életet. Ma is két istentiszteletet tartunk havonta. A hívek hűségesen látogatják a templomot. Áldo­zatkészségük egyenesen példaszerű. Hasonlóképpen jó az egyházvezetés és a gazdálkodás is. 1956 decembere óta alulírott poughkeepsiei lelkész pász­­torolja a peekskilli egyházat is. Tudjuk, hogy ez a kis református magyar egyház azért áll, mert él a lelkekben a magyar református öntudat, mint a múltnak drága öröksége. A városban tiszteletnek és megbe­csülésnek örvend egyházunk tagsága eleitől fogva, amit szorgalmának, hithüségének és áldozatkészségének, valamint megbizhatóságának és a kis város társadalmi életében való szerencsés elhelyezkedésének köszönhet. Ennélfogva sok jó­­barátja és támogatója is van a lakosság minden rétegében vallásfelékezetre és nemzetiségre való tekintet nélkül. Amikor a gondviselő Isten további irgalmába és megse­gítő szeretetébe ajánlom a nemes peekskilli gyülekezetei, arra kérem az egyház minden tagját, hogy az 50 éves múlt­ban tanúsított hűségével legyen ezután is követendő példa annak bizonyságára, hogy a kis gyülekezet is megállja a helyét, ha hite van és hitből fakadó jócselekedetekben is gazdag. A peekskilli egyház az ő félévszázados jubileumi ünnep­ségére, melyet 1960 május 15-én, vasárnap d.u. 4 órai kezdet­tel a North Division Street alatti templomában tart, szere­tettel hiv és vár mindenkit, hogy Isten előtti háláját minél nagyobb testvéri közösségben fejezhesse ki. Az Ur Jézus szavaival zárom megemlékezésemet: “Ti vagytok a világ világossága. Nem rejtethetik el a hegyen épített város__ Úgy fényljék azért a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák a ti jócselekedeteiteket és dicső­ítsék a ti mennyei Atyátokat.” Máté 5:16. v. BORBÁS ANTAL a volt m. kir. honvédség szkv. tábori főesperese, poughkeepsiei lelkész. T

Next

/
Oldalképek
Tartalom