Magyar Egyház, 1960 (39. évfolyam, 1-9. szám)
1960-03-01 / 3. szám
MAGYAR EGYHÁZ 5 EGY SZOMORÚ ÜGY MARGÓJÁRA A Magyar Egyház múlt havi számában már megemlékeztünk arról a támadásról, amely Borshy Kerekes György, egyházunk tiszteletbeli főesperesét egy New Yorkban megjelenő lapban érte. Az üggyel kapcsolatban múlt havi számunkban közölt: “Támadás Borshy Kerekes György ellen” című cikkünkben álláspontunkat leszögeztük és azt ma is fenntartjuk. Időközben megjelent a magyar lapokban Borshy Kerekes György terjedelmes “Nyilatkozata”, amelyben sorra megcáfolja a támadás állításait s azokat “hazugoknak” minősiti. A bíróságtól beszerzett s a nyilatkozatban felsorolt adatok alapján többek között a következő kijelentéseket tette: “Mivel ... minden, érintkezéseire kényes emberrel együtt azt az elvet vallom, hogy becsületsértések és gyanúsításokért csak kellő erkölcsi alapokkal biró emberek lehetnek képesek az általuk sértettnek érdemleges erkölcsi elégtételt adni: .. a beszerzett adatoknak alapján hiányoznak számomra azok az előfeltételek, amelyek . .. erkölcsi elégtétel követelésemet indokolttá tennék. Nem tartom ugyanis őt méltónak arra, hogy tőle ilyet elfogadjak és erkölcsi okokból nem is tarthatom képesnek arra, hogy ilyet adhasson.... Ezzel a kijelentéssel aztán ennek az ügynek a cikkíróval kapcsolatos erkölcsi részét... lezártnak tekintem.” A magunk részéről a dologhoz csupán annyi hozzátenni valónk van, hogy mivel a támadó cikk az Amerikai Magyar Szövetség igazgatóságát is becsmérelte és kommunistasággal gyanúsította, elvárjuk az Igazgatóságtól a cikkíróval és az Írását leközlő lappal szembeni megtorló lépések folyamatba tételét. B-y. New York State Council of Churches Közgyűlési beszámoló Február elején Albany városában tartotta meg évi konferenciáját és közgyűlését a New York állam területén működő egyházak testvéri közössége, a New York State Council of Churches. Ezalkalommal harmadizben képviseltem' keleti, most már new yorki egyházmegyénket ezen a találkozón. Az első két napon az egyházak és az állami törvényhozás összefüggéseiről tárgyaltunk. Rockefeller kormányzó és a jelenvolt törvényhozók örömmel vették tudomásul az egyházi képviselőknek azt a kijelentését, hogy a Council of Churches a keresztyén egyházak hangja kiván lenni az állam életében is és a keresztyén erkölcsi felfogást és világnézetet bele akarja vinni a készülő állami törvényekbe. Állandó jellegű bizottságot állított föl a közgyűlés, amely a készülő állami törvények tanulmányozására hetenként összejön, észrevételeit a törvényhozók elé terjeszti, a tagegyházakat pedig működéséről hetenként kibocsátandó körlevélben tájékoztatja. A résztvevők négy csoportban tanulmányozták a fölvetett kérdéseket. Az egyház és az ipar viszonyát tárgyalva megállapodtak abban, hogy a minimális órabérek fölemelésére és törvénybe iktatására vonatkozó javaslatot pártolják. Ajánlották, hogy a munkások és munkaadók között fölmerülő súrlódások, sztrájkok megelőzésére, vagy a békéltetésre az egyházak vezetői érvényesítsék befolyásukat és ajánlják föl szolgálatukat. — A második bizottság az iszákos hajtők me gr endszabályozásának a kérdésével foglalkozott, a büntetések sulyosbbitását tartotta szükségesnek es annak megállapítására kérte föl a hatóságokat, hogy a vérben talált alkohol tartalom milyen százalékban teszi a hajtót figyelmetlenné, könnyelművé és a vezetésre alkalmatlanná. — Egy másik csoport a mai ifjúság problémáival foglalkozott. Megállapította, hogy a bűnöző ifjak nagy százaléka felelőtlen és könnyelmű szülők gyermekei, ezért hangoztatta a szülők felelősségét gyermekeikért. Helyeselte a bűnöző ifjak rehabilitálására szolgáló táborok felállításának a tervét és arra kérte a kormányzót, hogy az ifjakkal foglalkozó személyzet megválasztásánál a pályázók keresztyén jellemét és humánus felfogását vegyék tekintetbe. — Az egyház és a népesség problémáival foglalkozó bizottság korunk szinte megoldhatatlannak látszó népességi kérdéseivel kapcsolatban a krisztusi elvek érvényesítésének a szükségességét hangoztatta. Szinte minden előadó és felszólaló rámutatott arra, hogy az emberiség erkölcsi válságban vajúdik. A krisztusi elvek és élet gyakorlására van szükség a mindennapi életben, mert ez az egyedüli gyógyír mind egyéni, mind közösségi bajainkra. Tóth András, presbiter (Schenectady, N. Y.)---------------o--------------Régi húsvéti népszokások A mai huszadik században rohamosan megy feledésbe minden, ami régi s ezek között a népi műveltség öröklött hagyatékai és szellemi hagyományai is a feledés veszélyének vannak kitéve. Elevenítsünk fel tehát egyet-mást a régi húsvéti népszokásokból Több helyen Magyarországon a húsvéti határkerülés, forrástisztitás, kerepelés és hasonló tavasz kezdetét jelző szokások ismeretesek. Legismertebb azonban és a legjobban elterjedt régi szokás a húsvéti vizbevetés, vizbehányás, vagy mai nyelven a locsolás. Hogy mi lehetett az eredete és indító oka a húsvéti vizbevetésnek vagy locsolásnak, azt többen különféle módon magyarázzák. Lehet, hogy egykori pogány áldozat babonás eredete van ennek a szokásnak, lehet hogy csak egy fajta termékenység varázsló művelet emlékét őrzi a szokás. Akár igy van a dolog azonban akár úgy, még igen sok helyen nemcsak hogy emlékeznek erre, hanem gyakorolják is. Igaz, hogy itt Amerikában a vizbehányás rózsavízzel való locsolássá és kedveskedéssé szelídült. Egy másik régi szép szokás a húsvéti tojásfestés, díszítés és adományozás. A régiek valahogy a tojásban a lappangó és titokzatos uj életet szemlélték. Székelyföldön feljegyezték, hogy husvétkor tyukverést és kakasünnepet tartottak az ifjak. Erdélyben még ma is sokhelyen “türkölés”-nek, Somogybán pedig kókányolásnak nevezik azt a szokást, amikor húsvéti tojásokat összekoccintanak és játékszerüen nyerik el egymástól a szép himes tojásokat. Egy igen babonás és nem református vidékeken elég sokáig fennmaradt régi szokás az ártó szellemek elriasztása lármás eszközökkel. Esztergom vidékén kerepelőnek hívják, Erdélyben tókának és más helyeken pörgetőnek azt a fa szerkezetet, amellyel nagycsütörtök estétől husvét reggelig, ameddig a harangok a templomban nem szólnak, jelzik a templomozás idejét. A városokban elterjedt és újabban más országokban is nagy népszerűségre emelkedett húsvéti nyúlnak a magyar nép ősi hagyományai között nincs semmi nyoma. Ábrahám Dezső
