Magyar Egyház, 1960 (39. évfolyam, 1-9. szám)
1960-03-01 / 3. szám
fi MAGYAR EGYHÁZ TROMBITÁS DEZSŐ: IGEHIRDETÉS ÉS MAGYARSÁG A lelkipásztor örök kísértése, hogy azt prédikálja, amit a hívek szívesen hallgatnak, ami őket, t.i. az igehallgatókat igazolja emberi magatartásukban, élet- és politikai felfogásukban, ízlésükben. Ha egy lelkipásztor azt akarja, hogy őt “szeressék”, akkor csak arra kell ügyelnie, hogy olyat mondjon, ami a gyülekezet tagjait nem állitja döntés, életük dolgait illetően vizsgálat elé. Az emberek nem szeretik, ha őket az élő, a személyes Isten elé állitják, ha leveszik arcukról a maszkot, ha megmondják nekik, hogy nem “rendes” emberek Mármost az a kérdés, hogy viszont miért van az egyház? Mert eféle feladatot bármelyik klub, társaskör legalább, vagy még jobban el tudna látni; öröm hallgatni, amikor egy-egy ünnepi összejövetelen, vacsorán kidicsérik egymást a felszólalók, a tósztmesterek. Ha egy lelkipásztort csak azért választanak meg egy gyülekezetbe, hogy jól forgassa a szót, hogy afféle tósztmesteri tisztet töltsön be, magyarán: megnyugtató, kellemes dolgokat mondjon, miért kell ehhez templom, katedra és palást? A Biblia tanítása szerint az egyház az a hely, ahol az emberek megtudják, hogy bűnösök s mint ilyenek, menthetetlenek; de azt is, hogy viszont Isten a bűnös emberen megkönyörülvén, az ő Szentfiát testben elbocsátotta, hogy valaki hiszen őbenne, el ne vesszen, hanem örökélete legyen; és végül ezt felismerve, háládatosságból egész életüket neki szentelik. Meg van Írva: “Az Istennek beszéde élő és ható és élesebb minden kétélű fegyvernél, és elhat a szívnek és léleknek, az izeknek és a velőknek megoszlásáig, és megítéli a gondolatokat és a szívnek indulatait” (Zsid. 4:12). Az ige tehát utói akarja érni az embert; arccal az Isten felé akarja fordítani; tudatosítani akarja számomra azt, hogy “nem lakik én bennem, azaz a testemben jó” (Róma 7:18). A központi mondanivalója az igének először mindig az ember leleplezésére, a bűn félelmes valóságának a megmutatására irányul. Isten csak azután tudja közölni velem azt, hogy meg vagyok váltva, amikor elismertem, hogy szükségem van Megváltóra. Egyház tehát ott van, ahol az Istennek élő beszédét hirdetik s ahol az emberek elismerik, hogy szükségük van a bűnből szabadulásra. Minden, még olyan tiszteletreméltó dolga az életemnek, csak kulissza és háttér lehet az evangélium mellett, s amellett, hogy az Isten “Ádám, hol vagy?”-ára felelnek-e hangos szívverések. Mindegy, hogy a Bibliának ezt a központi üzenetét, az egyháznak e feladatát milyen nyelven, a világ melyik táján, miféle társadalmi rétegnek mondja el az igehirdető. Nincs egy külön amerikai és egy külön magyar evangélium. Csak evangélium van. Angol nyelven, magyar nyelven, ha lelkipásztor a lelkipásztor, akkor neki a Nagy Mondanivalója az, hogy “úgy szerette Isten a világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta”. Isten természetesen nem véletlenül teremtett bennünket magyaroknak. Ez predestinácíó. Ez sokmindent jelent. Elsősorban azt jelenti, hogy egy nagy családba tartozom. És ahogyan köt engem a szükebb család, az apai-anyai közösség, Ugyanúgy köt a fajtám is, amelyből vétettem. Az apámat, anyámat megtagadhatom, uj nevet vehetek fel, s mégis, a véremben, a gesztusaimban ottmaradnak az őseim. Ugyanígy vagyok a magyarságommal is. Otthagyhattam a hazámat, másik ország állampolgára lehettem s mégis, az, hogy valahol a “Duna-Tisza táján” él, küzködik egy nép, mindhalálomig köt és kötelez. S ahogyan nem mindig az a legjobb gyerek, aki — főleg nyilvánosan — nyalja-falja a szüleit, Ugyanúgy nem mindig az a legigazabb magyar, aki — ahogyan paraszti nyelven szokás mondani — féltéglával veri a mellét. A magyar történelem mutatott fel példákat arra, hogy az ország “tartóoszlopai” megvárták a viharok elmúlását, illetve akkor jöttek elő, amikor osztozkodni kellett, mig ugyanakkor rongyos zsellérek, angyalföldi sihederek és utcalányok pátosz és hang nélkül dobták oda magukat a német vasasok vagy az orosz tankok elé. Egyáltalán, nincs vigasztalanabb és fonákabb magatartás mint amikor valaki önmagára mutat s azt mondja; “ilyen az igazi magyar”. Ami mindig természetesen azt is jelenti, hogy aki nem “olyan”, az pecsovics, hazaáruló vagy kommunista. Az egyház emberének tisztában kell lennie azzal, hogy az egyházban nem lehet kérdéses, hgoy én először vagyok keresztyén s csak aztán magyar vagy fordítva. A hivő ember számára ez nem téma. Aki csak egy kicsit is járatos a Biblia világában, az megtanulta, hogy az ördög játéka összehasonlítani vagy egymás ellen kijátszani keresztyén és magyar mivoltomat. Egyetlen gyülekezet nem marad életben, melyet valami “vér és faj” fejléce alatt hívtak életre. Itt, Amerikában is azért lehetnek magyar egyházak, mert ott elsősorban és mindenekfelett az élő Istenről tettek bizonyságot lelkipásztorok és bibliás, templomépitő magyarok. Szent és csodálatos dolog az, hogy ezredéve már, hogy a népemet Isten megtartotta és vezeti; hogy sehol nem sir úgy a hegedű mint otthon; hogy nincs szivszakasztóbb szépség, mint amikor valahol egy dunántúli dombháton ősszel a rozsdamarta levelek hullani kezdenek vagy egy téli éjszakán, amikor az acélkék égen viliódznak a csillagok, a talpunk alatt ropog a hó; hogy Arany és Ady verseit idézhetem, ha belémmar a honvágy; hogy Kodály Háry Jánosából dúdolhatok... s ki tudná felsorolni hányféle hajszálcsövön lüktet belém és bennem fajtám s népem szelleme és vére. Szent és csodálatos dolog, hogy a magyar szó varázslata feltépi és begyógyítja a szívet; hogy elémhozza a tájat, hol gyermekéveimet töltöttem; hogy nem enged felejteni ... A kegyelem nem az, hogy az igehirdetés elmélyíti magyarságtudatomat, hanem az, hogy anyanyelvemen, hazám történelmi hagyományait, szellemi hasznait nem felejtve, tehetek bizonyságot arról, hogy “megjelent az Isten idvezitő kegyelme minden embernek” (Titus 2:11). Igen, nekünk, magyaroknak is. Egy mondatban esik szó üdvösségről és magyarságról. Úgy azonban, hogy a főmondat mindig az lesz, hogy mit akar cselekedni Isten. Az, hogy bennünket mint magyarokat akar üdvösségre eljuttatni, ez csak mellékmondat lehet. -----------o----------SZEMÉLYI HÍREK (lelkipásztoraink gyülekezeten kívüli szolgálatai) Dr. Harsányi András (Carteret), a torontói Magyar Helikon ifjúsága előtt előadást tartott az Anjouk koráról valamint a középkor végi Magyarország szellemi és társadalmi életéről. * * * Nagy Pál János (Miami, Fia.) február és március hónapban előadást tartott a magyar történelemről a cubai szövetség mintegy 1200 tagja előtt.
