Magyar Egyház, 1959 (38. évfolyam, 1-12. szám)
1959-06-01 / 6-7. szám
8 MAGYAR EGYHÁZ A MIAMI-1 ÜGY A Magyar Egyház márciusi számában hirt adtunk arról, hogy a miami-i (Fia.) magyar református testvérek kérték felvételüket az Amerikai Magyar Református Egyházba. Ötszáz főnyi közönség jelenlétében ünnepélyes keretek között Béky Zoltán püspökünk február 22-én vette fel a gyülekezetét közösségünkbe. Ugyanebben a híradásban azt is közöltük, hogy a gyülekezet Nagy Pál János volt detroiti lelkészünket választotta meg lelkipásztorának. A hirt örömmel fogadta közegyházunk népe és testvéri érzésének több gyülekezetünk adományával is kifejezést adott. Olvasóink közül azok, akik más hírforrásból nem értesültek, megdöbbenéssel olvashatják most, mint ahogy mély megdöbbenéssel fogadták a hirt minden amerikai magyar református gyülekezetben, hogy az Evangelical and Reformed Church és annak a magyar synodusa vagyonjogi pert indított miami-i gyülekezetünk vezetői ellen. A történtekből újra éket kovácsolnak Amerika magyar reformátusai közé azok, akiknek fáj az Amerikai Magyar Református Egyház növekedése és okként, vagy ürügyként használják fel a testvéri széthúzás tüzének szitására. Ezért beszélünk a történtekről, mint “miami-i ügy”-ről. Köztudomású, hogy a tiz éves miami i gyülekezet ez év február elsején egyhangúlag mondotta ki az Evangelical and Reformed Church-el való amúgy is csak névleges kapcsolatának megszüntetését és kérte Egyházunkba való felvételét. Ennek a nagyfontosságu elhatározásnak főoka az volt, hogy ők magyar református egyházi közösségben akarták folytatni életöket. Kérésüknek eleget téve, felvétettek az Amerikai Magyar Református Egyházba. Ekkor megindultak a cikkek és a nyomtatott levelek. Némelyik “elvi alapon,” másik a “jó tanács” zubbonyában, majd ismét másik az “igazi őszinteség” szépen hangzó leple alatt próbálja magyarázgatni az ügyet, tanítani az olvasót és még jobban félrevezetni a “félrevezetetteket.” Nem tartjuk érdemesnek, hogy hosszan foglalkozzunk ezekkel, jelenleg csak híradással és tájékoztatással szolgálunk népünk számára. Vitatkozni úgy sem lehet azokkal, akiknek meggyőződése, hogy “az egyetlen helyes ut” az, amikor a nagy beolvadásban egyre inkább sodródnak (a többször emlegetett “személyes vagy anyagi érdekeltség” miatt talán?) az általános keresztyénség tengere felé, amikor magyar reformátusnak megmaradni, ragaszkodni tradíciókhoz és nemzeti érzéshez, szerintük, korlátolt gondolkodásra vall és bálványimádást jelent. A Magyar Egyház nem hajlandó olyan vitába ereszkedni, amelyik ezen a síkon mozog, ahol azt dobolják, hogy a fehér fekete. Népünk tájékoztatására azonban szólni kell arról, amiért a miami-i testvérek ellen pert indítottak. Május 19-én a Dade megyei bíróságnál (Miami, Fia.) beadott per kizárólagos tárgya az, hogy a gyülekezet törvénytelenül birtokolja saját vagyonát és azt át kell adniok a pert indítóknak. (A perirat aláírói James Wagner, mint az Evangelical and Reformed Church elnöke és Stephen M. Böszörményi- Bessemer, mint a magyar synodus elnöke.) Hivatkoznak törvényeikre, mely szerint, ha egy gyülekezet kilép az Evangelical and Reformed Church-ből, a vagyona feletti jog visszaszáll a synodusra, végső fokon a közegyházra. (XVI cikk 11 pont.) Tehát hiába magyarázgatják cikkekben, hogy “a nép fontos és nem a vagyon” és ezt vastagon és duplán aláhúzzák, mégis a vagyonért pereskednek, nem a népért. A nép szabadon választhatja meg hovatartozását. Mégis igaz marad a szálló-ige: a nép mehet, a vagyon marad. A törvény betűje öl, a lélek az, ami megelevenít. Ebben az esetben hiányzik a keresztyén lelkűiét. Milyen mélységesen tragikus az, hogy a magyar synodus vezetői, akik magukat magyar reformátusoknak vallják, mindig fájlalják azt, ha egy gyülekezet az Amerikai Magyar Református Egyházban találja meg helyét — akár tőlük jött, akár nem. Szerintük ez “népünk balga öngyilkossága” — szerintünk pedig az ilyen lelkidet a mi életünk igazi tragédiája. Mert ez a lelkűiét az, amely bűnnek pecsétel meg mindent, amihez nevünk fűződik, akár uj gyülekezeteket alakítunk, akár meglévő gyülekezeteket veszünk fel. Magyarjainkból alakulhat adventista, vagy Jehova tanús gyülekezet, csak magyar református nem. Ez az a lelkűiét, amely építi a válaszfalakat és feszíti keresztre az igazságot. többi anyaszentegyházunknak is. Mi mindannyian boldogan érezzük, hogy az a harcos, a magyar református egyházhoz mindhalálig ragaszkodó lelkűiét szent tüze, ami ott lobog detroiti testvéreinkben, ez mindannyiunknak drága nyereséget és egy diadalmas megújulást jelent. A detroiti testvéregyházak egyesülése uj reménységet jelent a jövőre vonatkozólag. Azoknak a gyülekezeteknek, amelyek magyar reformátusoknak tartják magukat, együtt kell élniök, ott semmi áldozattól sem szabad visszariadni, hogy akiket Isten testvérnek teremtett, testvérként éljenek együtt. Színesen lehetne leírni, hogy milyen keresztyéni és fejedelmi módon viselkedett a két egyház népe és elöljárósága, milyen megköszönhetetlen szolgálatot tett Nt. Tóth Tibor lelkipásztor, hogy ez az egyesülés sikerüljön. Milyen nehéz volna leirni azoknak boldogságát, akik testvéri szivek egymásratalálásán munkálkodtak és ott lehettek ezen az ünnepségen. Milyen elismerés illeti azokat, akik hangulatok helyett az ígéretes jövendőre és a szent célra figyeltek. A felejthetetlen szép ünnep után elismerjük, hogy Isten volt az, aki Reá hallgató szivekben keresztül az egyesülést előkészítette. Az Ő szent neve legyen milliószor áldott. 1959 május 31. óta a detroiti Magyar Református Egyház az Amerikai Magyar Református Egyház közösségébe tartozik, ők a mieink, mi az övéik vagyunk. Édes testvérek. A felejthetetlen szép ünnepség keretében egyesült két egyház ünnepéről és az Amerikai Magyar Református Egyházba való felvételéről filmek készültek, cikkek íródtak az utókor számára. Ezen a napon Isten a szolgálat gyönyörűségét a következőknek adta: Ft. Béky Zoltán püspök, Darnay János egyházkerületi főgondnok, Nt. Nagy Lajos esperes, Nt. Tóth Tibor lelkipásztor, Szaniszló István, Faragó György főgondnokok, Tukacs Gedeon és Kish Károly tiszteletbeli főgondnokok és Domrády Sándor gondnok valamint többen mások szolgáltak az Ur Jézus detroiti magyar református egyházában. Scriba.
