Magyar Egyház, 1959 (38. évfolyam, 1-12. szám)
1959-06-01 / 6-7. szám
MAGYAR EGYHÁZ 9 VAN PROGRAMMUNK! Az Amerikai Magyar Református Egyház Ft. Béky Zoltán püspök elnökletével junius 23.-án, Point Pleasant-on országos lelkészi értekezletet tartott, melyen a gyülekezeti és kebelbeli lelkészek csaknem teljes számban mgjelentek. Az egésznapos értekezletet a Püspök nagyszabású jelentése vezette be, melyet főbb részleteiben alább közlünk: Kedves Szolgatársaim! Egy nehéz,, küzdelmes esztendő után, a sok harcban, munkában és küzdelemben kissé megfáradva, de meg nem törve összejöttünk ismét, hogy egymással kezet fogjunk, bajainkat, problémáinkat kitárgyaljuk, egymás hite által épüljünk és erőt szerezzünk arra a küzdedelemre ami előtt állunk. Mert akár akarjuk, akár nem, megpróbáló idők előtt állunk és szükségünk van arra, hogy erősen fogjuk egymás kezét és annak a kezét, aki idáig vezetett minket, a mi Megváltó Jézusunkét. Szükségünk van arra, hogy összefogjunk, elfelejtve egymás gyengeségeit, felülemelkedve kicsinyes dolgokon, teljes hittel és elszántsággal álljunk ki szent hitünknek és nagy ügyünknek védelmére. Mert álltatnánk magunkat, ha nem ismernénk fel és nem látnánk meg, hogy egyházunk hajója viharba jutott. Gonosz szelek tépikszaggatják vitorláit, alattomos sötét vizekben rejtőzködő sziklák fenyegetik alkotmányát. Az elkövetkező idők meg kell mutassák, hogy a Krisztusnak igaz tanítványai és földi Anyaszentegyháza eme darabjának, az Amerikai Magyar Református Egyháznak igazi hűséges pásztorai vagyunk-é? Testvérek! Vihart Isten támaszt és Isten szüntet meg. Ellenségeket Isten aláz meg és tesz semmivé. Kevesen vagyunk, de nagy kincset bizott ránk az Isten. Kisebbségben vagyunk, de kisebbségünket az Isten igazsága pótolja ki és az az ügy, amelynek harcosaivá tett, nem a miénk, hanem a Krisztus ügye, mint ahogy mi testestől lelkestől nem a magunkéi, hanem a mi megváltó Krisztusunké vagyunk, akit nem mi választottunk, hanem Ő tett, választott magáévá vérével, golgotái kereszthalálával. Egyházunk hajóját is Ő vezeti. Ő a fővezér, a parancsnok. Ha veszély idején lázadás tör ki a fedélzeten, elsülyed a hajó és odapusztul minden kincse. Nem lehet meghasonlás, megalkuvás, uj tanok hirdetése, kháosz. Egy lehetséges csak: a parancsnoknak, Krisztusnak engedelmeskedni. Szent Lelke kell hogy rendet teremtsen, fegyelmezzen, engedelmességre tanítson, mert csak igy győzhetünk és juthatunk a biztos révbe. Bármit hoz a jövő, az az Isten Aki velünk volt annyi esztendő megpróbáltatásai között, nem fog elhagyni most sem. Benne vetett törhetetlen hittel próbáljuk hát vizsgálni egyházunk jelen és jövőbeni állapotját és problémáit. Idáig kegyelmes volt hozzánk az Isten. Előtte való mélységes alázattal kell megvallanunk, hogy érdemünkön felül áldott meg minket. Soha egyházunk történelmében oly eredményes és sikerekben gazdag esztendő, oly diadalmas és lendületes előretörés nem volt, mint a múlt évben. Ezek közé tartozik közösségünknek négy egyházzal való gyarapodása, három kiváló lelkésszel való gazdagodása. Itt ragadom meg az alkalmat, hogy egész közösségünk nevében a legőszintébb szeretettel köszöntsem ismét soraink között, mint lelkészi karunk tagját, Nt. Marton Sándort, nyugati egyházmegyénk volt esperesét, youngstowni egyházunk kiváló lelkipásztorát. Egy tagja sem volt közösségünknek, aki ne fájlalta volna, hogy olyan okokból kifolyólag, amik-PÜSPÖKI BESZÁMOLÓ A KERÜLETI LELKÉSZI ÉRTEKEZLETRE ben — merem állítani — a jelenlévőknek soha semmi része nem volt, évekig távolmaradt tőlünk. Értékes munkája nagyon hiányzott, kedves egyéniségét igen nélkülöztük mindnyájan. Annál nagyobb örömünk, hogy annyi esztendei távoliét után ismét hazajött. Biztosítani kívánjuk, hogy mind ennek a lelkészi karnak, mind egész közösségünknek osztatlan szeretete fogadja őt és a vezetése alatt álló gyülekezet tagságát. Másik fölbecsülhetetlen nyeresége közösségünknek és lelkészi karunknak az amerikaai magyar reformátusok egyik legnagyobb egyházának, a detroiti egyháznak lelkésze, Nt. Tóth Tibor. Tóth Tibornak hősies harcait, küzdelmeit, melyeket évtizedek óta ugyanazokért az eszmékért és célokért egyedül vitt mint közegyházunk, a legnagyobb elismeréssel és bámulattal kisértük. Szikünkhöz mindig közel állt és soha nem szűntünk meg érte imádkozni. Egy volt az ügyünk és egy volt a célunk. Hálánk kimondhatatlan a mindenható Isten ránt, hogy néhány hónappal ezelőtt mind hatalmas egyházát, mind öt táborunkba vezérelte és vele és egyházával sorainkat annyira megerősítette. Tóth Tibor nem idegen mi közöttünk. Szeretnénk, ha megérezné azt a szeretetet, amely felé árad és körülveszi nemcsak a lelkészek, hanem közösségünk minden tagja részéről. Harmadik kiváló lelkészünk, aki ma személyesen nem lehet közöttünk, Nt. Trombitás Dezső hollywoodi lelkipásztor, teológiai magántanár, óhazai volt esperes. Kiváló képességeivel egyházunknak és lelkészi karunknak valóban nagy nyeresége. Kiváló vezetése alatt egyháza hatalmasan növekszik. Husvétkor csaknem kétszázan éltek az úrvacsorával. Jelentése szerint ma az egyháznak 150 tagja van és az év végére 300-as taglétszám várható. Amikor öt szeretettel köszöntjük, nem mulaszthatjuk el, hogy elismerésünket és köszönetünket fejezzük ki Nt. Nagy Lajos nyugati esperesnek és Nt. Szőke István kerületi főjegyzőnknek, akik Püspöki ranácsunk megbízása alapján a múlt év nyarán oly 'áradhatatlan odaadással és bölcsességei hollywoodi ■‘gyházunkat megszervezték. A youngstowni és detroiti egyházak átvételi ünnepélyén személyesen vettem részt. Bizonyságot teszek arról, hogy oly könnyekig megható és lélekemelő ünnepélyek, amikor a testvérek ezrei hangosan zokogtak a haza- és egymásratalálás magasztos ünnepén, — nem voltak még az amerikai magyar reformáusság életében. Negyedik egyházunk, mely szintén a múlt évben csatlakozott közösségünkhöz, a Miami-i egyház. Az előbbi három egyház nem fájt annyira ellenfeleinknek, mint a miami-i. Ezt az egyházat ők magukhoz tartozónak tartották, azonban segíteni és támogatni a kezdeti nagy nehézségek között nemigen voltak hajlandók. Az egyház megcsömörlött a becsatlakozott magatartástól és február 1-én tartott gyűlésén egyhangúlag kérte felvételét közösségünkbe és detroiti lelkészünket, Nagy Pál Jánost egyhangúlag lelkipásztorává választotta. Én hivatalosan kérdeztem meg őket, hogy jogilag tartoztak-é az Evangelical and Reformed Church-höz, amire egyhangú válaszuk az volt, hogy “nem”. így a Püspöki Tanáccsal meglevelezve a dolgot, a miami-i egyházat közösségünkbe felvettem. Számukra évi 500 dollár segélyt hagyott jóvá a Püspöki Tanács. Ennek első részletét ottjártamkor át is adtam. A Miami-i egyháznak hozzánk való csatlakozása az egész becsatlakozott gárda eddig lappangó gyűlöletét nyilvánosságra hozta. Miami-i
