Magyar Egyház, 1959 (38. évfolyam, 1-12. szám)
1959-06-01 / 6-7. szám
MAGYAR EGYHÁZ 3 Nagy dolog református keresztyénnek lenni Kálvin-jubileum Genfben Kálvin János 450 éves születési évfordulóját ünnepli a református világ. Ebből az alkalomból elvezetjük olvasóinkat Genfbe, a kálvini reformáció színhelyére. Vasárnap van, május utolsó napja. Itt állunk a reformáció genfi nemzetközi emlékműve előtt. Az emlékmű főalakjai: Fárel Vilmos, Kálvin János, Béza Tódor és Knox János reformátorok, mellékalakjai pedig azok a református államférfiak akik számos országban, az újra megtalált evangélium jegyében hirdettek szabadságot, teremtettek uj jogrendet és életformát. A jobbszélen Bocskay Istvánnak, a vallásszabadság magyar hősének szobrát látjuk. Előtte állunk meg. Az egyetemkert kitárt kapuin át széles folyamként áramlik a közönség az emlékmű előtti térre. Templomból jönnek a hivek, ahol a prédikátor Kálvin emlékét idézte. A genfiek francia beszédjén felül sok idegen szó is hallik. Huszonkét állam református egyháza képviselteti magát. 45 millió református kiküldöttei adtak találkát egymásnak Kálvin városában. Az európai egyházak delegátusain felül Amerika, Délafrika, Madagaszkár, Ausztrália, Indonézia, Japán képviselői is itt vannak. Magyar beszédet is hallunk. A Magyarországi Református Egyház hivatalos kiküldöttei mellett a jugoszláviai, romániai, csehszlovákiai delegátusok is magyarul beszélnek. Hogyne beszélnének igy, hiszen magyarnyelvű gyülekezeteket képviselnek. A Genfben élő református magyar menekültek, a Bocskay-szobor előtt csoportosulnak lelkipásztorukkal, Krüzsely Józseffel az élen. Benépesül a tér. Ezrek szoronganak az emlékmű előtt. Fél tizenkettő. A hangszórók csendre intik a sokaságot, a technikusok utolsó pillantást vetnek a rádió mikrofonjaira, és a televizió felvevőgépeire, majd felharsannak a trombiták; az ünnepség megkezdődik. “E földön ti minden népek az Istennek örvendjetek”, zendül fel Kálvin nyelvén a századik zsoltár ezrek ajakán. Utána a genfi lelkésztestület moderátora, Werner Alfréd lelkész lép az emelvényre. Bocskay népének sok országba szakadt leszármazol együtt figyelik a beszédet Kálvin városának lakóival. Munkások és közéleti nagyságok, püspökök és diakonisszák, őszhaju aggastyánok és fürge cserkészek, európaiak és tengeren túliak, fehérek és szinesek egyaránt meghatva isszák az evangéliumi szót. “Nem azért jöttünk ide,” — hangzik a moderátor üzenete, — “hogy a Reformáció hőseit ünnepeljük, hanem hogy megértsük: miért reformálták az Egyházat. Azért sereglettünk egybe, hogy újra átgondoljuk reformátor őseink üzenetét: Isten Igéje meg akarja szabadítani az emberiséget a hazugságtól, a félelemtől és a bálványok rabságából. A szabadság záloga: Krisztus királyságának az elismerése... A Reformátorok Isten gyermekeinek a szabadságát hirdették meg az Egyházban. Abban az Egyházban, amelyik egyrészt a Szentlélek megnyilvánulásának helye, másrészt pedig összeköt az elmúlt századokkal és a szentek közösségével. .. Ebben a nyugtalan és bizonytalan korban amelyben élünk, az Egyház feladata az, hogy hűségesen szolgálja Urát, aki azért jött, halt meg, támadott fel és uralkodik, hogy megszabadítsa az embert sokféle rabságából.”... A moderátor imádsággal fejezi be beszédét. A soknyelvű sokaság lélekben vele imádkozik, majd a városi zenekar hangjaira megindul a kiállítási csarnok felé, ahol négyezer személyre terítettek asztalt. A főasztalnál, a helyi egyházi és világi hatóságok képviselőin felül, ott látjuk a meghivott vendégeket. Ott vannak Győry Elemér és Darányi Lajos magyarországi református püspökök, Csete László és Büthi Sándor református lelkészek a jugoszláviai, illetve a romániai, Vargha Imre püspök pedig a cseh-szlovákiai reformátusak képviseletében. Most René Helg genfi államtanácsos emelkedik szólásra. Kálvin reformációját idézve mesteri vonásokkal festi a nagy reformátornak az Egyház és állam viszonyáról vallott felfogását, amely szerint Egyház és állam egymástól független valóságok. “Kálvin európai és ökumenikus szellem volt, szenvedett az Egyház megosztottsága miatt. A mi korunk jelszava az egyesülés. A Reformátció Egyházainak is egységre kell törekedniük. Ezen felül a római katolikus-református közeledésnek is van jele. Igaztalan volna elhallgatni különbözőségeinket, de az egység Krisztusban adva van. Isten Ígéretei valamennyi hivő számára érvényesek... Az Egyházak szolgálják Urukat hűséggel és engedelmességgel, igy egymáshoz közeledni fognak, a társadalomban pedig mind jobban betöltik szerepüket. Kálvin, aki törékeny fizikuma ellenére minden energiáját az élet Urának szolgálatába tudta állitani, bennünket is hűséges szolgálatra hiv. Arra hiv, hogy modern világunk szövevényében megkeressük az Isten Igéje sugallta megoldásokat. Egy bizonyos rutinnal és tehetetlenséggel szemben, fegyelmünkkel és megújult hitünkkel Isten tanúi lehetünk. ...” Az ebéd befejeztével, a fiatalság versenyre kel. 1500 genfi iskolás fiú és leány kérdőívvel a kezükben futólépésben indulnak az öregvárosba, hogy felkutassák a kérdőíven megjelölt emlékeket. Miközben a fiatalok versenyeznek, a felnőttek Roger Leenhardt és Sidney Jézéquel “Soli Deo Gloria” cimü filmjét nézik. A film történelmi dokumentumoknak, képeknek, rézkarcoknak a felhasználásával eleveníti meg a Reformáció hősi korát. A film után mindenki érzi, hogy nagy dolog református keresztyénnek lenni; de azt is, hogy az atyák hűsége és szenvedése kötelez.
