Magyar Egyház, 1959 (38. évfolyam, 1-12. szám)

1959-04-01 / 4. szám

6 MAGYAR EGYHÁZ Jézus nemcsak gondolataival és beszédével, hanem cselekedeteivel is megszentelte Isten nevét. Minden tette Isten jóságára, szeretetére, megbocsátására mutatott, vagy ráutalt Istennek a bűnnel szemben való haragjá­ra és harcára. Ezzel is Isten nevét szentelte meg. Jé­zus cselekedetei, személyisége előtt még a hitetlenek is meghökkenve, ámulattal voltak kénytelenek megállani. Tanítványaihoz intézett szavai igazságát és megvalósít­ható voltát a saját maga életében példázta: “Úgy fényl­­jék a ti világosságtok az emberek előtt, hogy lássák a ti jócselekedeteiteket és dicsőítsék a ti mennyei Atyá­tokat.” (Máté 5:16.) És ez a Jézus Krisztus, aki gondolkodásában állan­dóan kereste az Isten igazságát; aki magát Isten gondo­latával, igéjével teljes mértékben azonosította; akinek szavai folytonosan Istent dicsőítették, az Ő szeretetéről, bocsánatáról és örök irgalmáról tanúskodtak; akinek cselekedetei Isten létét és hatalmát bizonyították, ez a Jézus az imádságban is minden dicsőséget az Atyának adott, a kisértő nagy igéreti ellenére is csak az Atyát imádta és tanítványait arra tanította, hogy a Jézus ne­vében csak az Istenhez imádkozzanak és igy szenteljék meg az Ő nevét imádságunkban is. Jézus megdicsőitette, megszentelte az Atya nevét. Ha valóban megváltottai és taniványai vagyunk, a mi feladatunk azonos az övével. Nézzünk hát szembe ma­gunkkal őszintén és világosan: Ismersz-e embereket, akik beszédeidet hallva és cse­lekedeteidet látva áldották Isten nevét? Akik azok kö­vetkeztében örvendtek azon, hogy Istennek vannak olyan engedelmes gyermekei, akik igyekeznek ember­társaiknak jó testvérei lenni?! Gondolkozzál: beszéltél-e úgy az igazságról, voltak-e a szavaid annyira kedvesek, építők és gyógyítók, hogy akik hallották, érted hálát ad­tak Istennek és nevét magasztalták? Tudott-e a felesé­ged, vagy a férjed, a gyermeked, vagy a szülőd igy imádkozni: Istenem, köszönöm, hogy nekem ilyen áldott élettársat, szülőt, gyermeket adtál; áldott legyen érte szent neved?! Az életeden a Szentlélek melege és fénye átsüthet-e úgy, hogy még ellenséged is kénytelen legyen megállapítani: “Ebben az emberben van valami isteni tulajdonság?!” Valószínűnek tartjuk azt, hogy ez igehirdetés olva­sói vagy hallgatói között vannak idős testvéreink, vagy nehéz körülmények között levő testvérek. Az ilyenek azt mondhatják, hogy az ő idejük már lejárt, nincs már alkal­muk Isten neve megszentelésére. Nem úgy van az! Hogy mennyire nem úgy van, röviden utalunk Manassénak, Izráel királyának a II. Krónika 33. részében leirt tör­ténetére. Manassé 12 éves korában került a trónra és 67 éves koráig uralkodott abban a Jeruzsálemben, “amelyről az Ur azt mondotta: Jeruzsálemben lesz az én nevem örökké.” Manassé, tudatlanul, az igaz Isten helyett bálványokhoz imádkozott, bálványszobrokkal töl­tötte meg az Ur templomát. Ilyen téves életben már jó idő eltelt felette, amikor az asszírok legyőzték és fog­ságba vitték, ahol mikor nagy nyomorúságban volt, fo­hászkodott az Úrhoz az ő Istenéhez és teljesen megalázta magát az ő atyáinak Istene előtt,” aki “meg­kegyelmezett neki és visszahozta őt Jeruzsálembe, az ő országába. Akkor ismerte meg Manassé, hogy az Ur az Isten” és az ő nevét kell imádni, öreg volt már, amikor nyomorúságban kezdte megszentelni Isten nevét. De jobb öregen, mint soha. És jobb a nyomorúságban szol­gálni Isten nevét, mint a bőségben Istent káromló módon élni. Lehet, hogy még évtizedeid vannak erre, lehet, hogy csak egy órád. De ha ez alatt az idő alatt Isten nevére hozol dicsőséget, megnyerted az örök életet. Ha naponta őszintén imádkozunk: “Mi Atyánk,” ak­kor nézzünk alaposan utána annak, hogy Atyánk nevé­re tisztességet, áldást és dicsőséget hozzunk. Ha a fiam hitványul él, az én nevemet mocskolja be. Ha dicsérete­sen él, rajta át az én nevemet is dicsérik. Nekünk úgy kell élnünk, hogy mennyei Atyánk nevét szüntelenül di­csérettel illessék azok, akik látnak és ők is kedvet kapva a keresztyéni életre, velünk együtt őszintén igy imád­kozzanak: “Mi Atyánk . . . szenteltessék meg a te ne­ved ... itt a földön úgy, mint a mennyekben.” Akik ezt teszik, maguk is szentek lesznek, Isten vá­lasztottal és az Élet részesei. Ámen. 8, Imádkozzunk: Ebben a bizonytalan, ellenséges, gonosz és szentségtelen emberi világban esdekslve kö­­nyörgünk: Szenteltessék meg a te neved, Atyánk! Le­gyen neved minden ember előtt tisztelt, áldott és szent. Segíts minden embert annak megismerésére, hogy min­den élet tőled származik és hozzád tér vissza és ezért minden élőnek az a feladata, hogy amig e föld formái­ban van, a te terveid és akaratod szerint létezzék. Atyám, könyörgök magamért, aki miatt az emberek között nevedet sokszor káromlás illette, vagy aki miatt embertársaimnak nem juthatott eszébe az, hogy van Isten az égben, aki a földieknek is Ura — óh, könyör­gök, bocsáss meg nekem. Segíts arra, hogy már e perc­től kezdve úgy gondolkozzam, beszéljek és cselekedjem, hogy életem minden paránya, minden mozdulása és minden perce téged dicsérjen és szolgáljon. Atyánk, könyörgünk hozzád, hogy nevedre hozz di­csőséget az egész földön. Azokat, akik most a neked adott nevekből gúnyt űznek, ösztönözd megtérésre. És ha megtérni nem akarnak, végy el tőlük minden hatal­mat és tisztességet, hogy azt ne használhassák fel em­bertársaink rontására és neved megszentségtelenitésére. Adj minden hatalmat és erőt azok rendelkezése alá, akik hajlandók téged híven szolgálni Krisztus követésében. Ámen. 9, MI ATYÁNK . . . 10, Adakozásra hívjuk fel Testvéreinket az egyház, az egyházi intézmények, a misszió, az embersegitő mun­kák és az újság részére. Az adakozás olyan a keresz­tyén ember életében, mint a gyümölcs a fán. Emlékez­zünk Jézus szavaira: “Jobb adni, mint venni.” Isten áldása legyen mind az adakozókon, mind az adományokon. Ámen. 11, Énekeljük a 135. zsoltárt: “Áldjátok az Ur ne­vét.” 12, Csendben 'imádkozzunk Istenhez saját szavaink­kal egy percig. 13, Áldás: Az Ur Jézus Krisztus kegyelme, az Isten­nek szeretete és a Szentlélek közössége legyen mindnyá­jan tivéletek. Ámen. SZIGETHY BÉLA HALOTTAINK Paksy János 61 éves korában, többhónapi beteges­kedés után, február 28-án az ausztriai Linzben meghalt. Paksy Jánosban, aki a linzi magyar református gyüleke­zetnek sok éven át volt buzgó tagja, Göndöcz Kálmán windsori lelkipásztorunk felesége édesatyját gyászolja. Isten vigasztaló kegyelme legyen a gyászolókkal! A svájci református egyházak segélyszervezete 1958- ban 200,000 dollár értékű támogatásban részesítette a Magyarországi Református Egyházat.

Next

/
Oldalképek
Tartalom