Magyar Egyház, 1959 (38. évfolyam, 1-12. szám)
1959-04-01 / 4. szám
MAGYAR EGYHÁZ 7 Magyar Szabadságünnep Miamiban Florida legnevezetesebb városában, Miami-ban, a három és fél holdas magyar birtokon március 15-én összejött a városban és környékén élő, és a téli hónapok alatt itt tartózkodó magyarság, hogy együtt, megindult lélekkel emlékezzenek meg az 1848-as magyar szabadságharcról. Először imára kulcsolták kezüket a magyar református templomban, ahol e sorok Írója az itt élő magyarok kötelességtelj esi tésének útjáról beszélt, rámutatva arra a nagy igazságra, hogy a márciusi és októberi magyar hősök megtették kötelességüket, életüket adták a magyar szabadságért. Az élet robotjában egy pillanatra megálltunk és lelkünket átengedtük a magyar szabadságért meghalt hősök lelke tisztitó hatásának. Úgy éreztem, mintha Kossuth és Petőfi lelke égő tekintettel nézne reánk itt a pálmafák és virágok birodalmában, prófétai biztatással: “Ne csüggedjetek! Ne kétségeskedjetek! A magyar nép jelenlegi sorsa nem reménytelen! Nem, mert gyűlöleten, elfogultságon, szenvedésen keresztül jön, jön az idő, melyben az egymást megértő magyarok testvéri jobbot nyújtanak egymásnak s vállvetett erővel felépitik a magyar szabadságnak ragyogó és mindörökre csak szeretetet hirdető templomát.” A két magyar szabadságharc hősei együtt hirdetik számunkra azt az igazságot, hogy nagy eszmények szolgálatára önmagunkon felülemelő erőt csak a hit ad, az a hit, mely szent ragaszkodással öleli szivéhez a világot kormányozó Gondviselés, Isten jóakaratába vetett feltétlen bizalmat. Hit nélkül kiszárad a legjobb hazafi szivéből is a lelkesedés, megtörik az akaratnak ereje, elvész a jószándék kitartása. A magyar hősök szivében is ez a hit élt, ez élesztette fel lelkűkben a népük iránti forró szeretetnek tüzét. E hit által vallotta népünk nagy költője: “... van a világnak Atyja, van egy hü gondviselője. Minden ember megláthatja, aki el nem fordul tőle.” Őseink és Hőseink szellemében együtt ünnepelt Miami magyarsága: hittel, reménységgel, szeretettel szivében. Felidéztük hitünk Királyának, nemzetünk Atyjának Lelkét, hogy tanítson meg minket és rajtunk keresztül minden magyart: hinni és bízni a boldog magyar jövendőben, imádkozni és dolgozni ezért a jövendőért. NAGY PÁL JÁNOS LEGÁCIÓS MÉRLEG A magyarországi “Református Egyház” c. havonta megjelenő lap beszámolót közöl a debreceni theológus diákok karácsonyi legációs szolgálatairól. 77 legátus 174 gyülekezetben szolgált s összesen 140,360 forint anyagi támogatást kapott az egyházközségektől. A cikkből az tűnik ki, hogy a bevétel teljesen a theológiai akadémia fenntartását szolgálja és közvetlenül a theológus semmit sem tehet “zsebre”. Azok, akik kiváltképen jól forgolódtak a legációban, ösztöndij-szerü külön juttatást kapnak. A beszámoló megemlít egyes sajátos nehézségeket. Például a leány-legátustól sok gyülekezet idegenkedik. Az egyik lelkész ezt irta a kellégiumnak: “Nőlegátus még csak véletlenül se jöjjön!” Ezzel kapcsolatban a szemleiró professzor megjegyzi: “Jó volna ezt az egészségtelen idegenkedést, amely ráadásul korszerűtlen, nem egyszerűen elfogadni, hanem harcolni ellene a gyülekezeteinkben, mint általában a babonák ellen. ..” Az időjárás viszontagsága is éreztette néhol hatását. “Az idei sárban a felvidéki gyülekezetekben valóban nem volt könnyű dolga némelyik legátusnak”—mondja a jelentés. KELETI EGYHÁZMEGYE KÖZGYŰLÉSE A Keleti Egyházmegye évi közgyűlését április 12-én délután tartotta a cliffside-i templomban. Lapzártakor vett értesülés szerint a közgyűlésen felbontották az esperesi tisztségre a gyülekezetekből beérkezett szavazatokat, melyek mind Nt. Csordás Gábor eddigi esperesre estek. A közgyűlés legjelentősebb határozata a keleti egyházmegye 1960. január elsejei hatállyal való kettéosztása, mely attól az időponttól kezdve “Keleti” és “New Yorki” egyházmegyékként fog működni. A két uj egyházmegye esperesét és gondnokát az ősz folyamán fogják megválasztani. * # * HITVALLÁS ÉS BÁTORSÁG Capitini Also professzor, egy Olaszországban 1946-ban alakult mozgalom vezetője, aki azt tűzte ki feladatának, hogy a római katholikus egyházban megvizsgálja a reformációra szoruló dolgokat, bejelentette hogy kilép a római katholikus egyházból. Dr. Capitini, akit szakkörökben elég jól ismernek mint irót és megfontolt gondolkodót, szándékát egy ünnepi levélben hozta Parente Pietro Perugia-i püspök tudomására. A “Christian Heritage” cimü újság közli a levelének egy részletét, melyet fordításban itt adunk: “Nem akarom magamat katholikusnak nevezni, abban az értelemben, hogy hinnék azokban a tanokban, melyeket a római egyház vall, vagy annak a feje, akit a kardinálisok választanak. Az én megkereszteltetésem valóság, habár nem is emlékszem reá, de még sem engedhetem meg azt, hogy ennél a ténynél fogva (földi) hatalmasság parancsolja meg nekem az engedelmességet és jogszerűen sértegessen engemet. Kérem, hogy húzzák ki a nevemet a papi hierarchiának a fennhatósága alól, amelyiket én nem ismerek el fennhatóságnak magam felett.” A fenntebb említett havi folyóirat cikkeket és tanulmányokat közöl olyan volt római katholikus papok tollából, akik az evangélium világosságának a fényénél megreformálták hitüket. A Körösi Csorna Tibeti Segélyalap Felhívása Az 1956. október-novemberi magyar szabadságharc leverésével sem szűnt meg a kommunista elnyomás alá kényszeritett népek szabadságvágya. Ezekben a napokban is egy szinte fegyvertelen, maroknyi nemzet, a tibeti nép, vívja élet-halálharcát a sokszázmilliós vörös Kina modern, szovjet fegyverekkel felszerelt hadseregével szemben. S nem szűnt meg a leigázott népek szenvedése sem, napjainkban a tibeti nép tömegei válnak hazátlan földönfutókká. Ki érti meg jobban a tibeti nép szabadságharcát, a tibeti menekültek szenvedéseit, mint a hazájából száműzött magyarság? S elfelejthetjük-e a szabad világ áldozatkészségét, amellyel a magyar menekültek segítségére sietett szabadságharcunk vérbefojtása után? Ezért fordulunk most kérő szóval mindazokhoz, akik hisznek a szabadságban és együttéreznek az éhező, ruhátlan tibeti menekültekkel; tehetségük szerint járuljanak hozzá adományaikkal a Körösi Csorna Tibeti Segélyalaphoz. Az adományokat a következő címre kérjük eljuttatni : The Kossuth Foundation, Inc., Kőrös! Csorna Tibeti Segélyalap, 207 East 37th Street, New York 46, N. Y.
