Magyar Egyház, 1959 (38. évfolyam, 1-12. szám)
1959-01-01 / 1. szám
MAGYAR EGYHÁZ 7 Amikor pedig ezt el akarjuk érni, szükségképpen Jézus evangéliumát kell hirdetnünk és Jézus szeretetének példáját, mint Isten atyai szeretetének tündöklő jelét kell felmutatnunk. Az evangéliumnak nincs párja a vallási irodalomban és Jézusnak nincs párja a történelemben éppen azért, mert Isten atya voltát és szeretetét sehol és senkiben oly világosan látni és tapasztalni nem lehet, mint Jézusban és evangéliumában, örvendetes híradásában. A feltámadott Krisztus ezért küldi tanítványait szerte a világba, hogy minden néppel megismertessék Isten atya voltának jó hírét. Istent csak azok ismerik a maga valójában, akik őt Atyának ismerik. Ez az ismeret és hit teszi az embert azzá, ami a hivatása, Isten gyermekévé és ez változtatja át az egyéni és közösségi életet azzá, ami a rendeltetése, Isten szabad gyermekeinek együttműködő családjává. “Hitet a világnak” cimü könyvében Paton leírja egy indiai asszony esetét, akit a misszionárius az Úri Imádságra kezdett tanítani. Az asszony tudott már Jézusról annyit, hogy Isten követe. Amikor a misszionárius elkezdte Jézus imádságát és az asszony utána mondotta: “Mi Atyánk,” csodálkozással kérdezte a miszszionáriustól, hogy valóban igaz-e ez, valóban Atya az Isten? Amikor tanítója újból bizonyságot tett arról, hogy Isten atya, mindnyájunk atyja, az asszony igy szólt: “Azt hiszem, nem is kell egyebet tanulnom.” Annak a megismerése és hivése, hogy Isten atya, számára mindent megváltoztatott. A félelem, rettegés, bizonytalanság és gyűlölet köteleit elvágta. Megmutatta a szeretet hatalmát. Megmutatta, hogy a világot Isten szeretete teremtette és hogy amikor a világ látható dolgai elmúlnak, a szeretet akkor is megvan, mert a szeretet örök, mert Isten a szeretet, ő a mi mennyei Atyánk! Naponta gondolnunk kell erre az örvendetes dologra. Olyan ez, mint a mindennapi kenyér: Bár minden nap élünk vele, soha sem unjuk meg és újból szükségünk van reá. Mindennapi lelki táplálékunkká, vérünk, gondolkozásunk, idegrendszerünk, tevékenységünk szerves részévé kell tennünk a nagyszerű tényt, hogy Isten atya és hogy mindnyájunk atyja. Egységünket benne kell keresnünk. Bár különbözünk korban, nemben, képességekben, lehetőségekben, felelősségekben és hivatásban, de egyek vagyunk az által az alapvető tény által, hogy mindnyájunknak egy az atyja és igy mindnyájunk hivatása az, hogy egymásnak szerető testvéreiként egymás javát munkáljuk minden nap. Különbözőségeinkben is a Lélek ugyanazon tulajdonságainak kell minket összekapcsolnia, amelyek mennyei Atyánk tulajdonságai és amelyeket Krisztus által nekünk örökségül ad, mint fiainak és leányainak. Jézus élete az által vált lehetővé, hogy Istent úgy ismerte, mint Atyát, az ő atyját és minden ember atyját. A mi helyes, hivatásszerinti életünket is csak ez az ismeret és hit teheti lehetővé. Amint ezt a két szót kimondjuk, “MI ATYÁNK” és amint tudjuk, mit mondunk és komolyan vesszük, amit mondunk, akkor részünkre az egész világ Isten világává válik minden nap és másokkal való kapcsolatunk ennek a hitvallásunknak megfelelően alakul: “Mi Atyánk.” Ennek az igehirdetésnek olvasóit és hallgatóit arra kérem, hogy mával kezdődőleg egy héten át minden nap mondják el az Úri Imát. Amint mondani fogod: “Mi Atyánk,” minden nap gondolj különösképpen valakire, a szomszédodra, vagy versenytársadra, barátodra vagy ellenségedre, vagy családod valamelyik tagjára és gondolkozz azon, hogy Jézus imádsága első mondatának alapján milyen a vele való kapcsolatod. Egyik napon például gondolj a “Mi Atyánk” elmondásakor a feleségedre vagy a férjedre és vedd tudomásul azt, hogy ő elsősorban Atyád gyermeke, elsősorban neked nőtestvéred vagy fitestvéred és csak másodsorban feleséged vagy férjed. Micsoda óriási különbséget jelent ez kettőtök viszonyában! Más napokon a “Mi Atyánk” imádkozásakor gondolj másokra. Ha ezt a következő hét napon következetesen és őszintén megteszed, azt fogod tapasztalni, hogy a hét elmúltával a világ és az emberek egészen mások, mint ahogy őket egy héttel ezelőtt láttad—és nagy meglepetéssel veszed észre azt, hogy te is más leszel. Más emberré alakulsz át az által, hogy Istent valóban Atyádnak tekinted, nemcsak a magad atyjának, hanem minden embertársad atyjának, akiket testvéreidnek tekintesz még akkor is, ha ellenségeid, akikért imádkozol a mi Atyánkhoz még akkor is, amikor ők téged káromolnak és akikkel jót teszel még akkor is, amikor ők neked ártani akarnak. Nem tehetsz másként, mert nekünk “mi Atyánk” van. Ez az igehirdetés azt a célt akarja szolgálni, hogy kezdjünk mélyen gondolkozni Jézus imádságának minden mondatáról; térjünk vissza az élet forrásához, alapjához, a mi Atyánkhoz; mindenkit győzzünk meg arról, hogy Isten a mi Atyánk; és ahova hatásunk kiterjed, családunkban és a társadalomban szervezkedjünk annak gyermekeiként, aki a “mi Atyánk — aki van — a mennyekben.” Egy héten át folytatott ilyen imádkozás után nem fogod azt kérdezni, mi az a “menny,” hol van az a “menny,” mert azt magad tapasztalod meg, magad élsz benne a “mi Atyánkkal.” Ámen. 8, Imádkozzunk! Istenünk, napról napra emlékeztess minket arra, hogy te Atyánk vagy. Szereteted, türelmed, gondoskodásod, megbocsátásod és jóakaratod indítson minket arra, hogy egymásnak jó testvérei legyünk. Az emberek és nemzetek mai zűrzavarából bontakoztasd ki az egyetértő és együtt dolgozó emberiség jövőjét. Ajándékozz meg minket saját lényed áldott tulajdonságaival; Lelked erényei töltsék meg életünket, hogy legyünk hasonlók Jézusban megmutatott képedhez és igy legyen életünk bizonysága annak, hogy te a mi Atyánk vagy. Segíts most minket abban, hogy gondolkozva és mélyen átérezve tudjunk hozzád imádkozni Jézus szavaival: Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, szenteltessék meg a te neved. Jöjjön el a te országod. Legyen meg a te akaratod, mint a mennyben, úgy a földön is. A mi mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma. És bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk azoknak, akik ellenünk vétkeztek. És ne vigy minket a kisértetbe, de szabadíts meg minket a gonosztól. Mert tiéd az ország és a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen. 9, Adakozásra hívjuk Testvéreinket az egyház, egyházi intézmények, a misszió, ez egyházi újság, embersegitő munkák részére. Az adakozás a keresztyén élet egyik elmaradhatatlan gyümölcse. Emlékezzünk Jézus szavairól, aki ezt mondta: “Jobb adni, mint venni.” Isten áldása legyen mind az adakozókon, mind az adományokon. Ámen. 10, Énekeljük a “Hallók, Uram, szent igédnek” kezdetű ének mindkét versét. 11, Maradjunk egy percig csendesen és magunkban saját szavainkkal imádkozzunk Istenhez. 12, Áldás: Az Ur Jézus Krisztusnak kegyelme, az Istennek szeretete és a Szent Lélek közössége legyen mindnyájatokkal. Ámen. SZIGETHY BÉLA,
