Magyar Egyház, 1959 (38. évfolyam, 1-12. szám)
1959-01-01 / 1. szám
s MAGYAR EGYHÁZ Egy későn érkezett karácsonyi kártya Hát megjöttél te is? Nem baj, hogy megkéstél, még az utcán a harangok százai ott függenek a járókelők feje fölött. Santa Claus-t még nem szedték ki az ablakból. Az üzletek éppen olyan zsúfoltak, mint ünnep előtt. Még mindig karácsonyi hangulat van városunkban, mert a mi városunk nagyon megértő különösen egynéhány vallással szemben. Szóval az én karácsonyi kártyám még elkésve is idejében jött meg, hiszen az oroszok karácsonya most van. Egy jó methodista püspök úgyis azt javasolta, hogy együtt ünnepeljünk az oroszokkal, mert a megszokott időben az üzleti világtól nem lehet ünnepelni. Kedves jó püspök uram, csak ott tetszik tévedni, hogy ha a karácsonyt áttennék az orosz karácsonyba, a jingle bells, meg Santa Claus, meg a piros orrú őzecskék is jönnének vele és újra vámot vennének az emberek legszentebb érzéséből: Isten előtt hódoló hálás hitéből. Oh, nincs menekvés. Hálaadás napjától kezdve heteken át a karácsonyi énekek fülbemászó melódiáit ingyen és bérmentve adják boldognak és boldogtalannak mindenütt és mindenkor. Amikor a hivő lélek aztán karácsony szent napjára felvirrad s amikor neki kellene énekelni, már fáradt és unja az egészet. A megfáradt lélek felsóhajt, de jó már, hogy jönnek a hétköznapok. Sok mindenről lehetne beszélni, ami gyilkolja a régi szent esték áldott emlékeit. Most egyet veszünk sorra: a karácsonyi kártyát. A világért sem akarok ujjat huzni egy hatalmas iparral, amely a karácsonyi kártyákért milliókat tesz zsebre. Még azoknak a karácsonyi alkalmi munkásoknak sem akarok ártani, akiket karácsony előtt alkalmaz a posta. Hiszen ez is szentségtörés, hogy a karácsonyi kártya felett morfondírozni merészelek. Milyen boldogság kedveseinktől, régi jó barátainktól kapni egy kedves üdvözletét. Dehogy akarjuk, hogy az áldott angol forogjon a sírjában, aki 1840 tájékán az első karácsonyi lapot kiküldte, mert akkor valóban a szeretet küldte a szeretettnek a lapot. Óh, akkor még maguk festegettek kis képeket a lapra és úgy küldözték, csak az volt a baj, hogy nem küldhették mindenkinek. Milyen jó is, hogy ma már jó Card Company-k milliomos, de vajszivü tulajdonosai jóvoltából vagy 450 jutott nekem ezen a karácsonyon is és valóban éreztem, hogy sok a jóakarat az emberekben én irántam is. Milyen jó is, hogy jönnek ezek a kártyák. Úgy sincs sok dolgom ünnep előtt. Igen örülök, hogy küldik a lapokat, mert igy tudom, hogy mennyire népszerű ember vagyok és mennyien szeretnek. így tudom, hogy ki a barátom; máskép nem tudnám. Nini, még attól is kaptam lapot, akiről azt hittem, hogy naponta kívánja nekem, hogy pukkadjak meg. Ez a másik meg eddig teljes szívvel utált, most a Christmas Spirit anynyira átjárta, hogy szeretettel kíván minden jót. Nahát emez is meglepetés, azt hittem, hogy már 10 éve elfelejtett s most megemlékezik rólam. Ugyan milyen kő hullott lelke tavába, hogy az én nevemet felkavarta benne? No, ez a barátom meg annyira szeret, hogy két karácsonyi kártyát küldött, biztosan, hogy az egyi két reggel, a másikat este olvassam. Szomszédom táljába belelátok, naponta háromszor is beszélünk, de hogy igazán örömet szerezzen és nagyobb nyomaték legyen a karácsony jókivánságán, postán is küld egyet. Micsoda körültekintők az emberek. Karácsonykor ugyan biztosan találkoznak a hívek egymással a templomban, kezet is ráznak, személyesen kivannak boldog ünnepeket, de azért a karácsonyi kártya-ipar virágozzék, mégis csak küldenek, mert igy valóban barátok. Nohát ez is jólélek. Sohasem láttam az életben és mégis küldött lapot, de örülök neki, a cimtáram nagyobbodik és lesz kinek küldeni lapot. Na hát, boldog vagyok, van 450 karácsonyi kártyám. Van bőven időm az ünnepek előtt, s mi az 450 borítékot megcímezni, meg egynéhány címet kikeresni. Nem 3 centes bélyeget vettem, mert hát nem elég, amit angolul odanyomtattak, melegebb, ha magyarul is odaírom a jókívánságom. Ha a postás észrevenné .akkor restellkednék, legjobb az egyenes ut, szóval 4 centes bélyeg. Ez semmi 18 dollár. No most 450 karácsonyi lap kell még. Ez se gond. Vannak jó barátaim, akik ilyen terheket levesznek a vállamról. Utóvégre éltem valahol ókantriban s vannak onnan politikus barátaink, akik havonta kérnek bizonyságot a magyarságomról. Mutasd meg, hogy milyen magyar vagy s hűségesen mutogatom. Nem a szivemet, nem a munkámat kell mutatni, nem kiváncsiak arra a néhány évre, amit fajtámért otthon, vagy itt végeztem. Ők jó emberek, elég ha pénztárcámból beigazolom, hogy jó magyar vagyok. Az sem baj, hogy én kálvinista pap vagyok s ők egy oltári szentséget küldtek nekem fafaragványnyal, de alá van Írva, hogy boldog karácsonyt. Ezzel is nekem használnak, mert utóvégre római katholikus vallásu barátaim felfedezik, hogy titokban kriptokatholikus vagyok, vagy ha ez nem, akkor meg nagyon felvilágosult liberális gondolkozásu ember. Ha már jó magyar vagyok, akkor azt is bebizonyítom, hogy jó általános keresztyén vagyok, szeretem a téli tájakat és az öreg malomkereket De hogy az üzleti spiritet az “egyesületből” ki ne öljem, tőlük is vettem. így mindenki boldog, de én vagyok a legboldogabb. Csak úgy lestük a postást, no létezik-e valaki, aki túljárt az eszünkön s karácsony estén juttatta el hozzán kkarácsonyi kártyáját és mi nem küldtünk neki. Volt ilyen vagy hat. Oh, de bántott a lelkiismeret. Pont nekik nem küldtünk. Mit csináljunk, hogy meg ne sértődjenek. Nincs már karácsonyi kártya, ami nemesi oklevele volt magyarságomnak, keresztyénségemnek, ami igazolta, hogy jó ember vagyok. Mit csináljunk, mit csináljunk: hopp a gazolin állomáson értékelték, hogy minden pénzemet odahordtam s adtak egy néhány borzalmas “szezon üdvözletét”. Nem volt megfelelő boríték, megszólnak, nem, összehajtottam s begyömöszöltem egy kis borítékba. De te kis árva karácsonyi kártya, veled mit csináljak? Az orosz karácsony is mulóban van már. Hogyan hiszi el a küldője, hogy szeretem és becsülöm a kártya küldése nélkül is? Már én nem küldök vissza semmit. Már meghalt a karácsonyi hangulat bennem. Már az ablakokban húsvéti hangulat van, némelyik már a nyárban jár. Nem küldök én karácsonyi kártyát, hagyom, jövőre újra kezdem ezt az édes gyönyört. Körülbelül belekerült vagy 35 dollárba. Hogy Isten nyugosztalja! Egyik barátom fellázadt ugyan ellene és vett egy szegény család kisfiának egy öltöny ruhát és elhatározta, hogy karácsonyi kártyát nem küld. Micsoda kegyetlenség! Ki merné ajánlani, hogy egyházunk miszsziói alapjára (vagy ahogy McKeesport-on hívják "uj egyházak szervezésére”), vagy a Magyar Egyházra, vagy a Bethlen Otthonnak, vagy a Co-Ordinated Hungarian Relief-nek, szerencsétlen magyaroknak add pénzed a karácsonyi kártya megváltása cimén? Nagy bátorság volna a karácsonyi hangulatot rendes mederbe terelni. Utóvégre az üzletemberek tudják, hogyan kell ünnepelni a karácsonyt. Ki mer külön utakon járni? NAGY LAJOS
