Magyar Egyház, 1959 (38. évfolyam, 1-12. szám)
1959-02-01 / 2. szám
MAGYAR EGYHÁZ 3 UJ EGYHÁZZAL ERŐSÖDÖTT KÖZÖSSÉGÜNK Az Amerikai Magyar Református Egyház egész közössége nevében szivem teljes szeretetével köszöntőm a Youngstowni Magyar Református Egyház lelkipásztorát, gondnokát, egyháztanácsát és a gyülekezet minden egyes tagját abból az alkalomból, hogy egyházközségi közgyűlésük egyhangú szavazattal határozta el, hogy közösségünkkel szerves kapcsolatba kíván lépni és jövőbeni életét ennek az önnálló magyar református egyháztestnek a kebelében és közösségében óhajtja tovább élni. Kell-é mondanom, hogy ez a döntésük nemcsak az Egyház vezetőinek, lelkészeknek és egyháztanácsoknak, hanem egyházunk minden egyes tagjának kimondhatatlan örömére szolgál. Hálásak vagyunk a mi Megtartó Istenünknek, hogy imádságainkat meghallgatta, sok küzdelmünket és áldozatos munkánkat újabb eredménnyel koronázta ... Hálásak vagyuk a youngstowni testvéreknek, hogy hazahívó szavunkat megértették és szerves tagjai lettek annak a közösségnek, amely évtizedek óta annyi áldozattal és verejtékkel, törhetetlenül küzd az amerikai magyar reformátusság önnállóságáért, ősi örökségeink kincseinek átmentéséért, leigázott és a halál mesgyéjén járó származásunk népének a feltámadásáért. Kell-é mondanunk, hogy — egyházunk megalakulása óta — legfőbb vágyunk és álmunk az amerikai magyar reformátusság testvéri közösségének és egységének a megvalósítása. Meggyőződésünk, hogy őseink megszentelt hitét, leigázott és a világ minden táján szétszórt fajtánk ügyét csak úgy szolgálhatjuk hathatósan, ha összefogunk s megőrizzük és átmentjük azokat az örökségeket amiket az Isten nékünk hitünkben és származásunkban adott. Az Isten kegyelmes hozzánk, mert évről évre sorainkat újabb erőkkel gyarapítja. Mindig többen és többen vannak, akik meglátják, hogy az idegenbe szakadt magyar reformátusság Isten által rendelt szolgálatát csak egységesen összefogva tölthetjük be. Ezért a testvéri MEGÉRKEZTÜNK! Mintegy két évtizedes elszigeteltségünkből érkeztünk meg, haza, magyar református testvéreinkhez, magyar egyházi munkaközösségünkbe. Gyülekezetünk tagjai s főleg annak másod generációs rétege, egyházunk sorsának irányítását immár kezükbevett gyermekeink, érezve az idők múlását s látva az egyedüliség hátrányát, önként tették meg e lépést, a visszatérést Anyaegyházunk kebelébe, az Amerikai Magyar Református Egyház testvéri közösségébe. S úgy érezzük, ha visszatérésünk erősödést jelent Közegyházunknak, nem kevésbbé azt jelenti az nekünk. Ha örömmel fogadtak vissza bennünket, a legtisztább testvéri örömérzéssel érkezünk meg mi is. Legyen ez a testvéri találkozás Istenünk dicsőségét s küzdő magyar református életünk erősödését jelentő. Az egyházközség nevében, az Amerikai Magyar Református Egyház közösségéhez, vagyok igaz testvéri köszöntéssel és szeretettel: Marton Sándor, református lelkipásztor. egységért a jövőben is minden áldozatra készek vagyunk. Ebben a mi nagy küzdelmünkben a youngstowni egyház döntése komoly erőt jelent egész közösségünk számára. A magyar református erők összefogását, közösségünk megerősödését szolgálja; uj erőt és hitet ad egész közösségünknek szent ügyünk még elszántabb és hathatósabb szolgálatára. Youngstowni magyar református testvérek! Isten hozott benneteket. Fogadjátok egész közösségünk szeretetteljes köszöntését, testvéri ölelését. Legyetek olyan hűek a mi Megtartó Krisztusunkhoz, és az ősi örökségekhez, mint amiről a múltban oly ékes bizonyságot tettetek. Legyetek munkatársaink Megváltó Krisztusunk és szent ügyünk maradék nélküli szolgálatában! Béky Zoltán, püspök. ÜDVÖZLET a Youngstowni Magyar Református Egyháznak. Szivünk tele van Isten iránti hálával és kicsordul belőlünk a testvéri szeretet áldott érzése, amikor lélekben keblünkre ölelhetjük a youngstowni magyar református egyház népét. Nincs áldottabb érzés a világon, mint két testvérnek újra megtalálni egymást. Messze idegenben, amikor két testvér összetalálkozik, ugyan mit mondhat egymásnak? Csak könnyük pereg, csak a szemek boldog ragyogása mondja el, hogy mennyire szeretlek és nálad nélkül olyan üres volt az élet és árva a szivem. Most, hogy egymásra találtunk újra, a szivünk túlárad a boldogságtól. Ti hazajöttetek és mi meggazdagodtunk lélekben, erősebbek leszünk harcainkban, áldott lelkipásztorotok felé nemcsak egy gyülekezet szeretete sugárzik, hanem egy csomó gyülekezeté. Külön hamarabb meghalhattunk volna, együtt tovább élünk és a magyar református név ragyogóbb lesz. Egyháztanácsotok és egyházatok népének hite a miénket éleszti és mi hitünk a tiéteket. Egy volt a sorsunk otthon, amikor zsoldos hadak égették falvainkat, pásztoraink együvé voltak láncolva a gályákon, hogy még a halálban is egyek legyenek, közös volt otthon egy dicsőséges történelem ezer szent emléke és ezt a hitet hoztuk ide uj hazánkba. Mindketten azzal a szent fogadással indultunk el ebben az életben, hogy mi ezt a hitet itt is megtartjuk és úgy gyakoroljuk, mint őseink 400 éven át. Amint kaptuk ezt a hitet atyáinktól, úgy akarjuk átadni gyermekeinknek. Mindkettőnknek ez a célja és ezért éltünk eddig is, ez volt az értelme létünknek és ez biztat minket még egy dicsőséges szent jövendővel. Egy az álmunk, egy a szivünk verése, mi egymás számára teremtettünk és addig fájt a szivünk, mig nem voltunk együtt. Hiszitek-e, hogy ujjong a szivünk, milyen őszinte és áldott az Istenhozottunk. Az Amerikai Magyar Református Egyház Nyugati Egyházmegyéje nevében mélységes szeretettel köszöntjük Nt. Marton Sándor lelkipásztor urat, mint volt esperesünket is, ugyanezzel a szeretettel és tisztelettel köszöntjük a youngstowni egyház érdemes elöljáróságát és a gyülekezet minden egyes tagját. Nagy Lajos esperes és T. Balogh Gábor egyházmegyei gondnok.
