Magyar Egyház, 1959 (38. évfolyam, 1-12. szám)
1959-02-01 / 2. szám
4 MAGYAR EGYHÁZ HOL VANNAK A MENNYEK? 1, Előfohász: A mi segedelmünk legyen Istentől^ a mi Atyánktól, aki teremtett, fenntart és igazgat mindeneket. Ámen. 2, Dicsérjük Istent énekelve az “örök Isten, merre,' merre vagy? Vájjon hol van a te országod?” kezdetű éneket. 3, Isten igéjét olvassuk János evangéliuma 16.-ik részének 16-28 verseiből. — A kegyelem Istene tegye áldottá az ő igéjét, hogy Krisztus beszéde lakozzék bennünk gazdagon és sok gyümölcsöt teremjünk az ő dicsőségére. 4, Imádkozzunk: Atyánk, amikor több ember nevében egy ember imádkozik hozzád hallható szavakkal, nyilván megmutatkozik az, hogy mi emberek előtted mennyire egyformák vagyunk. A te örök mértéked szerint nincs férfi és nő, nincs egyermek és aggastyán, nincs fehér és fekete, nincs á különböző nemzetek sarja, hanem csak ember van. A te igazságod szerint nincs bünösebb és legbünösebb, hanem csak bűnös ember van. És igy mi mindnyájan rászorulunk a te kegyelmedre. Légy irgalmas irántunk, az általad teremtett gyermekeid, emberek iránt, akik ezt a te atyai bölcseségeddel és jóságoddal alkotott földet oly gyakran siralom völgyévé züllesztettük. Igéden át mutasd meg nekünk lakozásod lényegét, a mennyet. Amint az elmúlt héten is bőségesen megáldottál az anyagi javakkal, amelyek elfogadására mindig mohón készek vagyunk, úgy áldj meg ma a Lélek javaival s tégy képessé és késszé arra, hogy a lelki kincseket legalább olyan vágyakozóan fogadjuk el és használjuk fel, mint amilyen készséggel nyúltunk a test tápláléka és a látható javak után. Jézus nevében hallgasd meg imádságunkat. Ámen. 5, Énekeljük a “Mennyben lakó én Istenem” kezdetű éneket. 6, Alapigénk az “Úri Imádság” további tanulmányozására ad alkalmat és Írva van Máté evangéliuma 6. részének 9. versében eképpen: “Ki vagy a mennyekben.” 7, Igehirdetés: Kedves Testvéreim! Hol lakik az Isten? \A fejlettebb vallások követői erről a kérdésről gondolkodva általában megegyeznek abban, hogy Isten a menhyekben van. Arra azonban már nagyon sokféle és különböző választ adnak, hogy mi jelent a menny. Vannak olyanok, akik Isten lakozását a világegyetem egyik elkülönített részére teszik. A biblia hivatalosan el nem fogadott könyvei, az úgy nevezett apokrifák Írói közül némelyek azt Írják, hogy\hét vagy több menny is van és Isten rendszerint a legmagasabb mennyben lakik. Szerintünk a paradicsom a hetedik égben van. Énók második könyvének Írója ezektől eltérő véleményt irt le könyvében, amikor azt állította, hogy a paradicsom a harmadik ég déli részén van, mig annak északi részét a büntetés helye foglalja el. Az Uj-Szövetség könyveiben is találunk olyan megjegyzéseket, amelyek szerint^az. ég nem egyéb, mint a föld fölé kifeszitett hatalmas boltozat, kupola, amelyben ajtók és ablakok vannak és a föld és az ég között a közlekedés azokon át történik. Még ma is elég nagy azoknak a száma, akik hisznek a személyes Istenben, aki a világ teremtőjé és végső birája, de a deista filozófusokkal együtt azt vallják, hogy a teremtés után Isten visszavonult a földi körökből és kívül esik az ember tapasztalati kórén. Madách Imre “Az Ember Tragédiája” cimü müvében ezt a felfogást fejezi ki “az Ur” kezdő mondatában: “Be van fejezve a nagy mü, igen. A gép forog, az alkotó pihen.” Mintha _lsten valami elkülönített mennybe húzódott volna viszsza a íéremtés után. Az ilyen és hasonló vélemények alapvető tévedése az a feltételezés, mintha a föld volna a menny ellentéte és mintha a föld önmagában véve valami rettenetes hely lenne az élet számára. Egyházi énekeinkben és imádságainkban gyakran elhangzik a borús megállapítás, hogy “E földön csak idegen vagyok, A menny az én honom, E föld csak sivár pusztaság, A menny az otthonom.” Igen, mindnyájan eléggé és elég gyakran megtapasztaltuk azt, hogy e földön, emberi társadalmunkban mennyi a gonoszság, a fájdalom, az utálatosság és tudjuk azt, hogy az ember bűne a földet hányszor és milyen sokunk számára tette “csak sivár pusztasággá,” de ha csak emellett az egyoldalú megállapítás mellett maradunk, nagy igazságtalanságot követünk el. Hiszen a tőidet a jóságos Isten teremtette. A föld a boldogságok, az örömök hona is. A földön a hit, a szépség, a jóság hősei is éltek és élnek. A földön tjszta, igaz kacagás is van. Önmagában véve a föld nem ellentéte a mennynek. A menny ellentéte a pokol. A föld pedig tere lehet a mennynek is, a pokolnak is. Igazában véve a földet az emberrel sem szabad azonosítanunk, hanem azt kell mondanunk, hogy az emberi élet lehet a mennynek is és a pokolnak is a tere. Mi a menny? Helyesen cselekszünk, ha erre a kérdésre a fordított oldalról válaszolunk először és arról beszélünk, hogy mi nem a menny, mi nincs a mennyekben. A Szentiráson alapuló tudásunk alapján mondhatjuk, hogy a mennyekben nincs szenvedés, fájdalom, könny, halál, nincs éhezés, szomjuhozás, nincs ostobaság, tévedés, gyötrő képzelgés, tudatlanság, megzavarodott értelem, nincs a múlt miatt való rettegés, vagy a jövő miatt való félelem, nincs gyülöleti irigység, féltékenység, megsértett érzés, megvetett szeretet vagy elfogadhatatlan tolakodás, nincs hamisság, becstelenség, hazudozás, lelkiismeretfurdalás, nincs bűn és nincs büntetés. Ezek közül egynek sincs helye és jogosultsága a menynyekben. Mi tehát a menny? A menny a tökéletes isteni összhang. Állandó éber élet, szakadatlan tevékenység, ami azonban tökéletes összhangban van a szerető Ur Isten tervével és törvényével. Ilyen összhang ott van, ahol Isten van és ahol minden és mindenki Isten akarata szerint jár el. A menny az Isten jelenlétének elfogadása és neki való engedelmeskedés. A pokol pedig Isten jelenlétének tudomásul nem vétele vagy megvetése. Ami vagy aki összhangban van a mindig jelenlevő Istennel, a mennyben él. Isten mindig teljes összhangban van saját magával, ezért Isten mindig á mennyekben van. Amikor Jézus szavaival ezt mondjuk: “Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben,” vele.-együtt állítjuk azt, hogy Isten örök, tökéle—tesrváltozhatatlan hatalom és mint Atyánk, a szeretete is örök, tökéletes és változhatatlan. Mi nem valami szeszélyes, bogaras, önmagában összhangtalan istenséghez imádkozunk, hanem örökké összhangzó, szerető Atyához. Imaéletünkben döntő különbséget jelent annak a ténynek a tudata, hogy olyan Istenhez imádkozunk, akiben mint Atyánkban bizhatunk.
