Magyar Egyház, 1959 (38. évfolyam, 1-12. szám)

1959-02-01 / 2. szám

4 MAGYAR EGYHÁZ HOL VANNAK A MENNYEK? 1, Előfohász: A mi segedelmünk legyen Istentől^ a mi Atyánktól, aki teremtett, fenntart és igazgat minde­neket. Ámen. 2, Dicsérjük Istent énekelve az “örök Isten, merre,' merre vagy? Vájjon hol van a te országod?” kezdetű éneket. 3, Isten igéjét olvassuk János evangéliuma 16.-ik ré­szének 16-28 verseiből. — A kegyelem Istene tegye ál­­dottá az ő igéjét, hogy Krisztus beszéde lakozzék ben­nünk gazdagon és sok gyümölcsöt teremjünk az ő di­csőségére. 4, Imádkozzunk: Atyánk, amikor több ember nevé­ben egy ember imádkozik hozzád hallható szavakkal, nyilván megmutatkozik az, hogy mi emberek előtted mennyire egyformák vagyunk. A te örök mértéked sze­rint nincs férfi és nő, nincs egyermek és aggastyán, nincs fehér és fekete, nincs á különböző nemzetek sarja, hanem csak ember van. A te igazságod szerint nincs bünösebb és legbünösebb, hanem csak bűnös ember van. És igy mi mindnyájan rászorulunk a te kegyelmedre. Légy irgalmas irántunk, az általad teremtett gyerme­keid, emberek iránt, akik ezt a te atyai bölcseségeddel és jóságoddal alkotott földet oly gyakran siralom völ­gyévé züllesztettük. Igéden át mutasd meg nekünk la­kozásod lényegét, a mennyet. Amint az elmúlt héten is bőségesen megáldottál az anyagi javakkal, amelyek el­fogadására mindig mohón készek vagyunk, úgy áldj meg ma a Lélek javaival s tégy képessé és késszé arra, hogy a lelki kincseket legalább olyan vágyakozóan fo­gadjuk el és használjuk fel, mint amilyen készséggel nyúltunk a test tápláléka és a látható javak után. Jé­zus nevében hallgasd meg imádságunkat. Ámen. 5, Énekeljük a “Mennyben lakó én Istenem” kez­detű éneket. 6, Alapigénk az “Úri Imádság” további tanulmányo­zására ad alkalmat és Írva van Máté evangéliuma 6. részének 9. versében eképpen: “Ki vagy a mennyekben.” 7, Igehirdetés: Kedves Testvéreim! Hol lakik az Isten? \A fejlettebb vallások követői erről a kérdésről gondolkodva általában megegyeznek abban, hogy Isten a menhyekben van. Arra azonban már nagyon sokféle és különböző választ adnak, hogy mi jelent a menny. Vannak olyanok, akik Isten lakozását a világegyetem egyik elkülönített részére teszik. A biblia hivatalosan el nem fogadott könyvei, az úgy nevezett apokrifák Írói közül némelyek azt Írják, hogy\hét vagy több menny is van és Isten rendszerint a legmagasabb mennyben la­kik. Szerintünk a paradicsom a hetedik égben van. Énók második könyvének Írója ezektől eltérő véleményt irt le könyvében, amikor azt állította, hogy a paradicsom a harmadik ég déli részén van, mig annak északi részét a büntetés helye foglalja el. Az Uj-Szövetség könyveiben is találunk olyan megjegyzéseket, amelyek szerint^az. ég nem egyéb, mint a föld fölé kifeszitett hatalmas bolto­zat, kupola, amelyben ajtók és ablakok vannak és a föld és az ég között a közlekedés azokon át történik. Még ma is elég nagy azoknak a száma, akik hisz­nek a személyes Istenben, aki a világ teremtőjé és végső birája, de a deista filozófusokkal együtt azt vallják, hogy a teremtés után Isten visszavonult a földi körökből és kívül esik az ember tapasztalati kórén. Madách Imre “Az Ember Tragédiája” cimü müvében ezt a felfogást fejezi ki “az Ur” kezdő mondatában: “Be van fejezve a nagy mü, igen. A gép forog, az alkotó pihen.” Mintha _lsten valami elkülönített mennybe húzódott volna visz­­sza a íéremtés után. Az ilyen és hasonló vélemények alapvető tévedése az a feltételezés, mintha a föld volna a menny ellentéte és mintha a föld önmagában véve valami rettenetes hely lenne az élet számára. Egyházi énekeinkben és imádságainkban gyakran elhangzik a borús megálla­pítás, hogy “E földön csak idegen vagyok, A menny az én honom, E föld csak sivár pusztaság, A menny az ott­honom.” Igen, mindnyájan eléggé és elég gyakran meg­tapasztaltuk azt, hogy e földön, emberi társadalmunk­ban mennyi a gonoszság, a fájdalom, az utálatosság és tudjuk azt, hogy az ember bűne a földet hányszor és milyen sokunk számára tette “csak sivár pusztasággá,” de ha csak emellett az egyoldalú megállapítás mellett maradunk, nagy igazságtalanságot követünk el. Hiszen a tőidet a jóságos Isten teremtette. A föld a boldogságok, az örömök hona is. A földön a hit, a szépség, a jóság hő­sei is éltek és élnek. A földön tjszta, igaz kacagás is van. Önmagában véve a föld nem ellentéte a menny­nek. A menny ellentéte a pokol. A föld pedig tere lehet a mennynek is, a pokolnak is. Igazában véve a földet az emberrel sem szabad azo­nosítanunk, hanem azt kell mondanunk, hogy az emberi élet lehet a mennynek is és a pokolnak is a tere. Mi a menny? Helyesen cselekszünk, ha erre a kér­désre a fordított oldalról válaszolunk először és arról be­szélünk, hogy mi nem a menny, mi nincs a mennyekben. A Szentiráson alapuló tudásunk alapján mondhatjuk, hogy a mennyekben nincs szenvedés, fájdalom, könny, halál, nincs éhezés, szomjuhozás, nincs ostobaság, té­vedés, gyötrő képzelgés, tudatlanság, megzavarodott ér­telem, nincs a múlt miatt való rettegés, vagy a jövő miatt való félelem, nincs gyülöleti irigység, féltékeny­ség, megsértett érzés, megvetett szeretet vagy elfogad­hatatlan tolakodás, nincs hamisság, becstelenség, hazu­­dozás, lelkiismeretfurdalás, nincs bűn és nincs büntetés. Ezek közül egynek sincs helye és jogosultsága a meny­­nyekben. Mi tehát a menny? A menny a tökéletes isteni összhang. Állandó éber élet, szakadatlan tevékenység, ami azonban tökéletes összhangban van a szerető Ur Isten tervével és törvé­nyével. Ilyen összhang ott van, ahol Isten van és ahol minden és mindenki Isten akarata szerint jár el. A menny az Isten jelenlétének elfogadása és neki való en­gedelmeskedés. A pokol pedig Isten jelenlétének tudo­másul nem vétele vagy megvetése. Ami vagy aki össz­hangban van a mindig jelenlevő Istennel, a mennyben él. Isten mindig teljes összhangban van saját magával, ezért Isten mindig á mennyekben van. Amikor Jézus sza­vaival ezt mondjuk: “Mi Atyánk, ki vagy a mennyek­ben,” vele.-együtt állítjuk azt, hogy Isten örök, tökéle­­—tesrváltozhatatlan hatalom és mint Atyánk, a szeretete is örök, tökéletes és változhatatlan. Mi nem valami sze­szélyes, bogaras, önmagában összhangtalan istenséghez imádkozunk, hanem örökké összhangzó, szerető Atyá­hoz. Imaéletünkben döntő különbséget jelent annak a ténynek a tudata, hogy olyan Istenhez imádkozunk, akiben mint Atyánkban bizhatunk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom