Magyar Egyház, 1959 (38. évfolyam, 1-12. szám)
1959-08-01 / 8-9. szám
MAGYAR EGYHÁZ 5 ben. Tudván, hogy a konventi segély mankója csak ideiglenes megoldás lehet, a teljesen önálló Amerikai Magyar Református Egyház eszméjének egyik első képviselője Kuthy Zoltán keleti esperes volt és hisszük, hogyha tragikus halála ebben meg nem akadályozza, meg is valósult volna az egységes magyar református egyház. Jellemző, hogy ezt a törekvést igy jellemezte a másik oldalról egy vezetőember és Ítéljen ma, aki azt hallja, hogy vájjon igaz prófécia volt az, aminek alapján ezt a gondolatot olyan sokan elvetették: “Úgy a hazai egyháztól, mint minden amerikai denominációtól izoláltan akarnak exisztálni s semmiféle segélyre igényt nem tartanak, hanem kizárólag a gyülekezeti tagok áldozatkészségéből kívánják magyar és református szellemben fenntartani és fejleszteni egyházi életüket. Ez a szép törekvés azonban csupán a mai generáció lelkigondozásában tud magának munkateret és munkájában célt találni, mert hisz a második generáció ily szellemben való megtartásának gondolatáról le kell mondania” (Kálv. Szemle, 1925. nov. 14, p462). 1925 karácsonyán az akkori független egyház magyar világi lapok hasábjain vetette fel az egység gondolatát, majd Borshy Kerekes György 1930-ban kiadott “Egyetlen Ut” munkája adott hatalmasabb eredetű útmutatást, kidolgozott tervvel és adatokkal, melyre a fenti idézet lelkiségéből eredően nem volt pozitív visszhang. 1934-ben Clevelandban, 1935-ben Perth Amboyban tartott országos konferenciákon, ahol mindhárom denomináció képviselői jelen voltak, egyhangúlag mondották ki, hogy az “amerikai magyar reformátusság megmaradását abban látják biztosítottnak, ha a különböző felekezetekben élő csoportok egyesülnek egy önálló, hitvallásos amerikai magyar református egyházban.” Dr. Szabó Istvánt az egyetemes konvent 1941- ben egyenesen azzal a megbízatással küldte ki, hogy a különböző denominációkban élő magyar reformátusságot egyesítse, s ha lehet egy önálló amerikai magyar református egyházba szervezze be. Az E&R Magyar Egyházkerület, a Presbiteriánus Magyar Konferencia és a Független Egyház vezetői között az alapegyezmény meg is született és ebből csak nehány részletet idézek: “The Magyar Synod of the E&R Church, the Free Magyar Ref. Church and the Magyar Conference of the Presbyterian Church USA, being convinced that they are in agreement on the doctrines of the Magyar Reformed faith and on the ideals of Christian life as contained in the Bible and as defined in the II Helvetic Conf. and the Heidelberg Catechism; being convinced morever, that they are in agreement on the liturgy and church government as developed in the Magyar Reformed Church do hereby declare their desire to be united in one body ... and after the union, this body desires to be affiliated with the E&R Church as an autonomous church body” Van ennek a tervnek egy záradéka is: “If it would not be realized with the E&R Church, the Free Magyar Reformed Church reserves its right to enter into negotioations with the Presbyterian Church USA or with any other Reformed Church in the United States of America” Az 1941 szeptember 2-án Ligonierban tartott gyűlésen a három denomináció képviselői elfogadták a tervet. Dr. Újlaki Ferenc, az amerikai magyar református élet egyik vezetőemberének a hozzászólásából idézek: “Dr. Újlaki Ferenc előadja, hogy a különböző csoportok között 20 évig tartó küzdelem nem volt hiábavaló. Az ütköző pontok egészben vagy részben eltűntek (hitvallás, egyházkormányzat), amelyek még megvannak, azok könnyen kiküszöbölhetőek. Ő ideálisnak tartaná, ha EGY ÖNÁLLÓ AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUS EGYHÁZTESTBEN JUTNÁNK EGYSÉGRE, de ha a körülmények miatt ez szerinte akadályokba ütköznék, az E&R egyházban való valamilyen egységrejutást javasolja. Az előterjesztéssel Dienes Barna, Böszörményi István, Kecském éthy József hozzászólásaik után egyöntetüleg magükat azonosítják.” (Jegyzőkönyv, 3-ik oldal). Még több példát is idézhetnénk, de biztos az, hogy az amerikai egyházak kebelében élő magyar gyülekezetek missziói és egyházkormányzati hatóságai egy önálló magyar református egyház megalapitásához, amely minden magyar reformátust egyesit hozzá ne járultak volna — akár teljesen külön, akár velük affiliációs viszonyban: EFELŐL KÉTSÉGÜNK MA NINCS. Csak egy dolgot idézzek Dr. Charles Schaeffer az E&R akkori belmissziói titkárának az E&R keleti egyházmegye előtt 1938-ban tartott előadásából: “Ki tudja, vájjon a magyar reformátusság nem azért jutott-é éppen ebben a korban Amerikában? Nem lehetséges-é, hogy ez a kis magyar diaspora Isten tervében olyan kegyelmi eszköz, amely által egy uj reformációt akar megindítani Amerikában? Ma még itt vannak önök 150 gyülekezetben, 50,000 hivükkel, bár szétszórva öt denominációban, de mindnyájuknak ugyanazok a hagyományai, ugyanaz az örökségük, ugyanaz a hittani felfogások, nyelvük, reménységük. HA BEOLVADÁS POLITIKÁJÁT VÁLASZTJÁK VÉGEREDMÉNYBEN ELVESZTIK MINDEN MEGKÜLÖNBÖZTETŐ VONÁSUKAT ÉS ELSZALASZTJÁK AZ EMLÍTETT NAGY ALKALMAT. Ha azonban az önkormányzatot választják és egyesülnek mindannyian a nagy feladat elvégzésére, az uj Amerika felépítéséhez a legértékesebb szolgálatot fogják végezni.” (Takaró G. ford.). Meg vagyok győződve, hogy az E&R egyház és a presbiteriánus egyház mai vezetői sem zárkóznának el attól, hogy egy nagy magyar református egység megteremtéséhez hozzájárulásukat adják. Éppenséggel ebben az ökumenikus korban ők keresztyéni szempontból belátnák azt, hogy Isten országát egy ilyen összefogás jobban szolgálná, mint a jelenlegi áldatlan helyzet. Az amerikai egyháztörténelem is megtanit arra, hogy ez a követendő ut. Hires példa erre T
